Veszprém megye

Veszprém megye

Veszprém megye középkori templomai ABC sorrendben, a települések neve mellett találhatók meg. A középkori templomok adatlapján az épületek történetét többnyire képek is kiegészítik. A középkori templomokról szóló információ forrása szakemberek által írt tanulmányok, beszámolók anyaga. A lap alján térkép is található a megye középkori templomairól a könnyebb tájékozódást segítve. Kellemes időtöltést!

A törzsszövetségbe tömörült honfoglaló magyarság a 9. század végén érkezett a Kárpát-medencébe, kelet felől. A nyelvében finnugor, műveltségében azonban török hatást is tükröző nép elsősorban állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott, de ismerjük magas szintű kézművességük termékeit is. A fejedelmi szállásterületet a többi törzs (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és a csatlakozott kabarok) gyűrűje, valamint jórészt lakatlan, de katonailag ellenőrzött gyepű (határsáv) védte. A honfoglalók első nemzedékeinek sírjait a megye területén Bakonyszombathely, Badacsonytomaj, Balatonakaii, Csabrendek, Csikvánd, Felsőörs, Gic, Hegymagas, Lovászpatona, Mencshely, Nagyvázsony, Paloznak, Sümeg, Szentbékkálla és Veszprém területéről ismerjük.

A nyugaton (955) és keleten (970) elszenvedett katonai vereség után Géza nagyfejedelem (972-997) és Szent István király (1001-1038) uralkodása alatt formálódott ki a keresztény, feudális magyar állam. Békét kötöttek szomszédaikkal, leszámoltak belső ellenfeleikkel, majd az országot megyékre osztották. A közel 160 faluból álló Veszprém megye kétharmada tartozott közvetlenül a király alá, míg a megye egyharmada királyi adományozás révén lett hűbérbirtok. Veszprém megye ilyen kora Árpád-kori birtokosa volt: Ajka, Dém, Lőrinte, Pápa, Salamon, Szalók, Tomaj és Vázsony családja, a veszprémi püspökség (1001), a veszprémi káptalan (11. sz. vége), a somlóvásárhelyi és a Veszprémvölgyi apácakolostor (11. sz. eleje), a bakonybéli (11. sz. eleje) és a tihanyi (1055) apátság.

Az államalapítás körüli évtizedekben, az okleveles adatok szerint Veszprémben már „fejedelmi (illetve királyi) szállás- és tartózkodási hely” volt. Bizonyos, hogy 1001-től kezdve a megye székhelye a veszprémi várhegy északi felén volt, ahonnan irányították a megyét, valamint a Fejér, Kolon (a későbbi Zala), Visegrád (a későbbi Pest-Pilis) megyékre is kiterjedő veszprémi püspökséget. A megyeszékhelyet valószínűleg már a legkorábbi időkben is árokkal, sánccal és az arra épült cölöpsorral, sövényfallal védhették. Veszprém határában, ugyancsak a Séd partján alapította 1020 körül István király fia, Imre herceg bizánci felesége, valamint kísérete részére a Veszprém-völgyi görög apácamonostort. Az 1241. évi mongol támadást követően IV. Béla király az anyagilag tehetősebb családokat arra kényszerítette, hogy kővárakat építsenek. E birtokok tulajdonosai azonban gyakran változtak, a királyi kegy és a politika forgandósága következtében. A katonailag fontos pontok, utak ellenőrzését ellátó várak egyben gazdasági központokká is váltak, hiszen a várakhoz falvak, birtokok tartoztak. Veszprémet 1552-66 között foglalta el a török, csak 1683 után jutott végleg magyar kézbe. Veszprém megye – a török pusztítás ellenére – az ország talán leggazdagabb területe középkori emlékekben… (Veszprém megye évszázadai. Kiállítás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményeiből (Veszprém, 2000))

A
B
C
D
F
G
H
K
L
M
N
O
P
R
S
T
U
V
Z
Back to Top