Veszprém | Veszprémvölgyi apácakolostor és jezsuita templom romjai

A veszprémvölgyi apácakolostor alapítását a történeti adatok és a hagyomány Szent Istvánhoz és családjához köti. A görög nyelvű alapítólevél, amelynek keltezése nem ismert, Könyves Kálmán 1109-es átiratában maradt ránk. Az átirat megemlékezik arról, hogy az eredeti oklevél a monostor létesítőjének nyelvén íródott, Szent István pecsétjével megerősítve. Ezért a történeti kutatás során felmerült, hogy az alapítás kapcsolatba hozható Szent Imre herceg kiskorú menyasszonyával, aki bizánci hercegnő volt. A kegyes hagyomány szerint itt készült az a miseruha, amely a koronázási ékszeregyüttes része lett. A 13. századtól a monostort ciszterci apácák lakták, de 1552-ben a török közeledtének hírére elhagyták. Birtokaikat és a romokat 1625-ben a győri jezsuiták kapták meg, akik 1749 körül kezdték építeni a mai templomot. Az épület teljesen sosem készült el, és a rend feloszlatása után hosszú ideig üresen állt. Ma a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kőraktára található benne.

Az 1930-as években a templom környezetében Rhé Gyula végzett feltárásokat, s az épületegyüttes egyik kései periódusát hozta felszínre. A romok konzerválására azóta sor került, ám rendszeres karbantartás hiányában a falak szétfagytak és pusztulásnak indultak. Az 1960-as években csak a jezsuita templom tetőszerkezetét állították helyre. 1996-ban fogalmazódott meg az igény a romterület rendezésére és a jezsuita templom helyreállítására, ehhez az anyagi feltételek 1998-ban teremtődtek meg. 1999-ben megkezdték az 1930-as években feltárt romok hitelesítő ásatását, s ezzel párhuzamosan szondázó feltárásba fogtak a jezsuita templom közvetlen környezetében. Megállapították, hogy a késő középkori templom a jezsuita templom alatt található. A barokk templom építésekor alapfalként használták fel a korábbi épület maradványait. Az eddig előkerült falak alapján valószínűsítik, hogy a monostor lakószárnya a templomtól D-re helyezkedett el. Pontos alaprajzát csak további feltárások során lehet meghatározni.

Az 1930-as években feltárt romterület – az eddigi ásatási adatok alapján – nem korábbi a 14. század végénél-15. század elejénél. Nem zárható ki, hogy a romok részben vagy teljesen a Konch mester által 1387-ben emeltetett épületekhez tartoznak. Az épületegyüttes korai, Árpád-kori időszakáról egyelőre nem sokat tudunk. A jezsuita templom szentélyének alapfalában azonban olyan korábbi falszövetet azonosítottak, amely megelőzhette a késő középkori templomperiódust. Ez akár egy kora Árpádkori templom részlete is lehet. A műemlékegyüttes további sorsa szempontjából lényeges a kutatási program folytatása, e nélkül ugyanis megvalósíthatatlan a kolostor maradványainak helyreállítása úgy, hogy a nagyközönség számára is értelmezhető romokat mutassanak be.

Forrás:
Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)