Veszprémfajsz | Szent Valpurga templomrom

Szent valpurga templomrom

Veszprémfajsz

A falunak és templomának létezését az Árpádkorban írott forrásaink kétségtelenül igazolják. A legkorábbi adatot a település meglétére vonatkozóan azonban csak 1233-ból ismerjük, amikor egy határjárás kapcsán a Fajsz felé vezető utat említik. 

Veszprém megye
8248 Veszprémfajsz 47.0466, 17.8946
A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története

A falunak és templomának létezését az Árpádkorban írott forrásaink kétségtelenül igazolják. A legkorábbi adatot a település meglétére vonatkozóan azonban csak 1233-ból ismerjük, amikor egy határjárás kapcsán a Fajsz felé vezető utat említik. Fajszi jobbágyok szerepelnek a veszprémi káptalan 1265-ben kelt oklevelében, valamint IV. László 1275-ből származó adománylevelében. Margit szentté avatási perének jegyzökönyve őrizte meg azokat a vallomásokat, amelyekben olyan fajszi lakosokról olvasunk, akik megjárták a Szigetet, és tanúi voltak egy fajszi nemes, Leopardus fia, Leo csodálatos gyógyulásának. Ő és édesanyja, Leopardus özvegye egyezkednek egy fajszi birtokra vonatkozóan egy szomszéd falubeli nemessel bizonyára ugyanezekben az években. A III. András uralkodása alatti anarchikus viszonyokat ez a falu is megszenvedte. Egy 1305-ben lezárult pereskedésből tudjuk, hogy ebben az időszakban a falut feldúlták.

A templomról, helyesebben annak papjáról egyetlen Árpád-kori adattal rendelkezünk: Benjámin, fajszi miséspap 1257/58-ban egy felsőörsi ügyben tanúként szerepel. Az írásos források alapján a falu keletkezését és templomának felépítését, a történelmi eseményeket is figyelembe véve, a 13. század második harmadára kellene tennünk. Ennél azonban mind a sírleletek, mind a templom falai lényegesen korábbi időre vallanak. Itt nem árt kitérni egy, a faluval is kapcsolatos történeti problémára. A Fajsz elnevezések az Árpád-kori helynevekről folyó vitában fontos szerepet kaptak, különösen a Veszprém megyei Fajsz puszta. Győrffy György és
Heckenast Gusztáv Fajsz fejedelem udvarhelyét e területre lokalizálta. Kristó Gyula viszont Pais Dezső rövid megjegyzésére hivatkozva tagadja, hogy Bíborbanszületett Konstantin kortársának nevét a magyar helynévadásban megőrizték volna. E vitában az ásatás eddigi eredményei sem pro sem contra bizonyítékként nem használhatók tel.

A jelenleg rendelkezésünkre álló régészeti adatok alapján a veszprémfajszi templom körüli temető ÉK-i szelvényeinek kora középkori sírjait a 11. század utolsó éveire, esetlegesen a 12. század elejére keltezhetjük. Ennek nem mondanak ellent a ,,mellékletek”, és a rítusbeli egységesség magyarázható a soros temetkezési szokásokból törvényszegés nélkül megtartható hagyományokkal. Kérdéses marad viszont, hogy miért tér el annyira a korai sírok tájolása a templom tájolásától. A probléma megoldását, és a temető egyben a templom biztosabb datálását remélhetőleg további ásatás teszi majd lehetővé. A középkori Fajsz község egykori egyhajós, homlokzati tornyos templomából, a templomhajó északi fala mentén tömör köfalazatból épített lépcső vezetett kelet felől a torony emeletére lokalizálható karzatra. Ezt a lépcsőt utólag építették hozzá a hajófalhoz, és elkészítése nyilvánvalóan összefügg a toronyföldszintnek a hajó felé néző oldalán rekonstruál ható, eredetileg nyitott árkádivek aláfalazásával.

A XIII. századra keltezhető faragványok között egy határozott jellegű csoport kapuzatból származtatható; ide tartozik többek között egy kisméretű timpanontöredék is, amelyen, sajnos, a figurális résznek csak a legszéle látszik. A gótikus anyagot elsősorban egy fiálé-töredék gazdagította, amely a korábban megtalált kereszt-virág-töredékkel együtt minden bizonnyal későgótikus szentségházhoz tartozott: mindkét a szentély területén, egymáshoz közel került elő. A kapuzattöredékekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy ezek többnyire a hajó keleti részét fedő omladékból származnak, és részben így a timpanon esetében másodlagos beépítés határozott nyomait mutatják. A románkori kapuzatot tehát már egy középkori átépités alkalmával szétszedték, így in situ maradványainak előkerülésével kevéssé lehet számolni. A szentélyen kívül, attól keletre, a hosszanti árok területén egy későközépkori sírt tártak fel. Ugyanitt konstatálták, hogy az előző évben megfigyelt rózsaszín kötőanyagú fal, amely a templomszentély zárófalánál és a déli hajófalnál korábbinak bizonyult, a sir mögött keleti irányban folytatódik.

 

Forrás:
Ritoók Ágnes: Árpád-kori temetkezések Veszprémfajszon In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)

 
Back to Top