Balatoncsicsó | Ároktői templomrom

Ároktői templomrom

Balatoncsicsó

A falutól délnyugatra, a Csukrét-dülőben fekvő, keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású román kori kis templom romja omladozik, amelyből a nyugati oromfal és a hajó két oldalfala áll magasabban.

Veszprém megye
8272 Balatoncsicsó 
A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története

Balatoncsicsótól délnyugatra, egy északnyugat-délkelet irányú dombvonulat gerincén áll a középkori templomrom. Ma a templomromot erdő veszi körül. A szakirodalom szerint ennek a határrésznek Csukrét a neve. A templom Szentbereck falu temploma volt. A szakirodalomban szereplő Berecfa-dűlőt a helybeliek nem ismerik. Az 1964-ben végzett terepbejáráskor még nem volt erdő ezen a területen, így a templomtól délre egy patakra lejtő domb oldalán mintegy 150 x 80 méteres területen nagyszámú kés középkori (XIV-XVI század) kerámia jelezte az egykori falu helyét. Szentbereck az Árpád-korban királyi udvarnokok falva lehetett. Később, valószínűleg a XIV. századtól a veszprémi püspök birtoka. Első írásos említése 1354-ből ismert. 1522-ben Szentbereckfalva néven szerepelt. A XVI. Századi rovásadó összeírásokban többnyire a szomszédos Árokfővel együtt említették.

1524-ben a veszprémi püspöknek 11 adózó (közte 7 egész telkes jobbágy, 4 féltelkes nemes) és 6 puszta portája volt itt. 1542-ben a püspöknek 1 adózó, 4 szegény, az egyházi nemeseknek 6 adózó portája volt. 1543-ban Árokfővel együtt szerepelt, 5 adózó (de nem fizető) portával. 1548-ban bár egy török támadás részben elpusztította a két falut, még 3 adózó portáját írták össze. 1553-ban és 1555-ben már csak egy lakott portája szerepelt. 1555-ben, vagy röviddel utána pusztulhatott el véglegesen, többé nem írták össze. Plébániájáról csak kései írott adat ismert – először 1523-ban említik – de a templom Árpád-kori.

A kisméretű, keletelt, egyhajós, különbözű méretű törtkőből épült, egyenes szentélyzáródású templom falai még ma is több helyen szinte eredeti magasságukig állnak. A templom mai mérete kb. 6 x 9 méter. A falak legjobb állapotban a nyugati,(a bejárat helyével) a déli és az északkeleti oldalon a szentélycsatlakozásnál állnak (magasságuk ezeken a szakaszokon eléri a 3 métert).  A szentély szinte teljesen elpusztult, csak alapfalai maradtak meg. Alakjára a szentély és a templomhajó csatlakozásánál megmaradt falcsonkokból lehet következtetni. A templom északi és nyugati oldalán magas törmelék halom veszi körül a falakat. A templom belsejében még magasabban áll a beomlott fal törmeléke. Vélhetően a templom faragott kövei is megtalálhatók a leomlott falszakaszok alatt. A templom nyugati falának belső falsíkján karzat nyomai figyelhetők meg. A templom körül viszonylag sík rész terül el, kivéve a keleti oldalt, ahol a szentélytől néhány méterre meredeken lejteni kezd a talaj. A sík terület a templom körüli temető határait is megmutatja. A romot erdő veszi körül, a templom belsejében is fák nőnek. 

 

Forrás:
Veress D. Csaba: A Nivegy-völgy falvainak története: Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Balatoncsicsó 2000
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) 

Back to Top