Káptalantóti | Sabar-hegyi templomrom

Káptalantóti a Balaton-felvidéken, Tapolcától 6 km-re helyezkedik el. A kis falut a Tapolcai-medence szélén a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács és a Tóti-hegy bazalt tanuhegyek ölelik át. Nevéből a Káptalan előtag azzal kapcsolatos, hogy a faluban egykor a győri káptalannak voltak birtokai. A Tóti név eredete valószínüleg nem a szlovák nemzetnévből származik, hanem a délszláv (szlovén-horvát) népcsoporthoz tartozó tót népnévből képződött. A két részből, Felső (később: Káptalan) -tótiból és Alsó (később: Nemes) -tótiból álló falu 1848-ban egyesült, azaz Nemestóti beolvadt Káptalantótiba. 1256-ban még Tothy néven említették egy okiratban. Templomának első említése 1272-ből való, de a középkori épület elpusztult, és nem is épült újra. A XIII. században épült román stílusú templomának romjai ma is láthatóak (Sabar-hegyi templomrom). 

Káptalantótit a győri káptalan birtokolta, ám természetesen volt itt egyéb fejedelmi és nemesi birtok is. Éppen a nemesi birtokkal kapcsolatban találkozunk Tóti első okleveles említésével, 1270-ben Gyulakeszi és Tóti pere kapcsán. A káptalani, nemesi és királyi birtokok megosztásáról egy 1272-ből származó oklevélben találunk pontos adatokat. Ezek szerint a király parancsára Sixtus esztergomi olvasókanonok elkülönítette az udvarnokok földjét a hercegi és káptalani népek földjétől. A birtok felét, mely a határ nyugati részét alkotja, az udvarnokok kapták. A határ másik felét újból két részre osztva, a királyi várnép illetve a győri káptalan kapta. A szőlőket azonban továbbra is közösen birtokolják. Az 1300-as évek első felétől kezdve két Tóti szerepel okleveleinkben: Felsőtóti és Alsótóti. E két helység pontos elkülönítése, fekvésének meghatározása ma már elig lehetséges. Egy 1770-es térkép szerint a mai Petőfi és Badacsonyi utcák által határolt keleti terület káptalani birtok volt. A nyugati határrész nemesi birtok, az északi pedig várúri birtok névvel volt jelölve. Egy 1832-ből származó térkép alapján az akkori falunak két főutcája volt, kelet-nyugati és észak-déli irányba. Ez utóbbiról jegyzi meg a vázlatrajz, hogy az különbözteti meg a nemes birtokát a káptalanétól. A kelet-nyugati (Petőfi) utcát régebben nemes utcának is hívták. Felsőtótit 1600-ban említik utoljára. Ebben az időben végleg elpusztult.

Feltevések szerint Tóti e része, a mai községtől keletre fekvő Sabar-hegy északi lejtőjén helyezkedett el, a középkori templomrom körül. Káptalantóti a középkorban három templommal rendelkező település volt: az egyik Bácson helyezkedett el, a másik a mai Sabar-hegyi rom körül, a harmadik pedig a ma is álló Istenháza. A török idők után már csak Alsótóti épül fel, de elkülönülnek benne a nemesek a káptalan jobbágyaitól, így kapta a legújabb időkig a Nemes- és Káptalantóti nevet. Bács pedig mindmáig a faluhoz tartozik. Arra sem tudunk magyarázatot adni, hogy a község mely részét nevezték Kistótinak. Az 1716-os és 1718-as összeírásban ugyanis szerepel Nemestóti és Káptalantóti mellett egy ilyen nevezetű rész is. Fentebb láttuk már, hogy a XIII. század második felében okleveleink királyi, udvarnoki és hercegi népek birtokairól is beszélnek. Ezek küzül név szerint is ismert a Tóthy család. E feltehetően a Becse-Gergely nemzetségből eredő családnak számos tagja szerepel e kor okleveleiben, amelyből a család jelentőségére, gazdagságára következtethetünk. Ebből a dinasztiából származott később Nemestóthy Szabó család, melynek leszármazottai ma is élnek. Oklevelek szólnak arról, hogy a XVI. században birtoka volt itt a tihanyi apátságnak is, melyhez egy csere útján jutott hozzá. Tóti azonban a ksőbbi időkben nem szerepel a tihanyi apátság földjei között.

Guzsik Tamás és Koppány Tibor szerint a Sabarhegyi-templom az elpusztult Bács község temploma volt.  A ma romosan álló templom egyenes szentélyzáródású, egyhajós, keletelt építmény volt, amelyet a XIII — XIV. század fordulóján építettek. Rómer pusztatemplomnak írja le jegyzeteiben.

Forrás:
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861) (Forráskiadványok Budapest, 1999) 
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Káptalantóti története (Horváth József plébános, 1975. Vörösberény)