Sáska | Bakonyszentjakabi pálos kolostorrom

A Szent Jakabról nevezett pálos remetetelep a Bakony déli részén Sáska községtől É-K-re és az Agrártetőtől délre a mai Felső-Szarvas völgyben feküdt az akkori Zala megye (ma Veszprém megye) területén, és a veszprémi egyházmegyében. Ádám Iván így ír a kolostor fekvéséről: „Sáska falutól keletre tartva, körülbelül egy kilométer távolságban kezdődik az erdős hegylánc, melynek egyik szakadékában fekszik érdekes omladékunk.” A kolostorra tehát már a 19. század végén is csak a romjai emlékeztettek. Ádám Iván felmérése szerint ekkor ezek a romok 100 m2 területnél többet borítottak, de a falazat nagy részének már csak a nyoma volt látható. A legépebben a templom keleti része maradt meg, a hatalmas diadalív falazatai és maga a torony. A boltíven álló, fölfelé erősen keskenyedő, apró, lapos mészkődarabokból rakott toronynak csak az egyik ablakrésze dőlt be. Tagozása nem volt, de nyugatra a harang miatt román ívű ablaka és alatta gömbölyű rése volt. A boltozat a templom diadalívének részét képezte, hosszabb lapos kövekből épült és szabályos donga-bolt rakást mutatott. A templomhajó gerendás volt.

A toronynak a megléte azért is fontos, mivel a külön toronyépítés a kolduló- és a remeterendek számára csak késői vívmány. Rendszeres faltorony, amely a remeteség reguláit nem lépi át és mégis állandó szerkezettel bír, kevés helyen található. A bakonyszentjakabi kolostor építészetileg így kivételesnek tekinthető. A magyarázat az lehet, hogy a remeték egy elhagyott, már meglévő épületet vettek birtokba. De sok sajátosságot mutatott az alaptervezés is: A templom a zárda közé volt építve, csak a szentély déli és a hajó északi része kapott némi világosságot. Feltűnő volt a quadrumkútnak az elhelyezése is a quadrum közepén. Erre ugyanis hazánkban kevés példa van. Az épület anyaga jó minőségű mésszel kevert durva, szemcsés falragasz volt, és lapos mészkődarabok. A falak viszonylag keskenyek voltak, csak a templom falazata és különösen a diadalív alja tűnt vaskosabbnak. Ádám Iván még megjegyzi, hogy ennek ellenére védelmi szerepe is lehetett az épületnek, mivel a zárda körül jelentős szélességű, mély árok vonul, és a templom délkeleti oldala melletti lejtőn jól kivehetők a bástyaszerű falak is.

A kolostor keletkezéséről és történetéről igen keveset tudunk. Némely vélemény szerint a bakonyi Szent Jakab kolostor 1218 körül épülhetett, midőn az ország főurai II. András királyt a Szentföldre kísérték. Ha nem is ilyen korán, de 1263-ban már bizonyosan létezett, mivel említi Pál veszprémi püspök 1263-as oklevele, mint olyan kolostort, amelyben mint engedélyezett házban a szerzetesek maradhatnak: „ ut in eisdem domibus, in quibus nunc sunt, tamquam licita collegia manerent. „ Ebből az is következik, hogy nemcsak megvolt, hanem oly jó állapotban is volt az épülete, és annyira biztos volt a szerzetesek megélhetése, hogy a nevezett püspök a zárda állandó megmaradásáról a pápát értesíthette. Magának az épületnek a technikája és tervezése azonban a 13. század első felére utalnak s a kolostor későbbi átépítésnek nem volt kitéve. Ezért nem zárhatjuk ki a 13. század eleji alapítást sem, csak valószínűleg nem a pálosok, hanem egy másik szerzetesrend számára, és ezt – talán a tatárjárás során megüresedett – kolostort vehette birtokba a század közepén a bakonyi remeték egy csoportja. Így érthető lenne a pálosoktól szokatlan, a kolostor falaival körbevett szentélytornyos templomépítés is. A maradványok kutatását és állagmegóvását a terület kezelője, a Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészete kezdeményezte 2014-ben. Az ásatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet kilenc hallgatója, valamint a Bakonyerdő Zrt. részéről 8-10 közmunkás végezte Mordovin Maxim régész irányításával. A feltárás, rekonstruálás, állagmegóvás jelenleg is folyamatban van.

Forrás:
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében2. A bakonyi Szent Jakab kolostor
A pálos rend építészeti emlékei