Szent Márton püspök-templom
Balatonudvari
Balatonudvari és környéke a régészeti kutatások alapján többezer éve lakott hely. Az Öregrét-dűlőből újkőkori leletek, Fövenyesen őskori cserepek, a Kiscseri-dűlőből késő-bronzkori leletek kerültek elő. Tudható, hogy Pannónia korában, a tóparttól északra, az örvényesi Hosszú-rétek és balatonudvari Aranyoskút-forrás találkozásánál jelentős római villa, épületegyüttes nyomaira bukkantak a régészek, mely az egykori kiterjedt gazdálkodás nyomait mutatja. Ma már a Balaton által elhódított területen egykor létezett római halászfalu létezésére, romos falak 18. századi felbukkanására is utalnak adatok. Fontos szerepet játszhatott a tájban élt ember életében a Balaton felé néző fennsíkon, a vászolyi Öreghegy-dűlőben épített, földből és kövekből vegyesen rakott földvár is, mely a történelem során sokszor nyújthatott menedéket a környék lakóinak. A hunok, később a longobárdok tudható jelenlétének nem maradtak nyomok, több nyoma van az avarok több évszázados itt tartózkodásának. Utóbbiakat szláv dominancia váltotta, majd a magyarok beözönlése, melynek a mai település első kiépülése köszönhető. A középkor történetét, az Árpád-kori viharokat követően a tihanyi apátság, a veszprémi püspökség, a veszprémi káptalan, a városlődi karthauziak és a király sűrűn változó birtoklása jellemezte.
A terület fontosságát sokféle adottsága mellett meghatározta a Fehérvár – Veszprém – Füred – Udvari – Zánka – Kővágóörs – Tapolca felé vezető hadiút és a talán a rómaiak óta fenntartott szőlőművelés kultúrája. A tatárjárás idején csak a tihanyi apátság és a vászolyi földvár jelenthetett menedéket az emberek számára. A török hódoltság következménye volta szinte teljes elnéptelenedés, a mégis helyben maradni próbálókra pedig a sokfelé történő adófizetés gyötrelmes korszaka következett el. A törökök kiűzése után, a Rákóczi szabadságharc Udvarit ért utolsó, nagy pusztítása után itt is, mint országszerte a lakosság visszaszivárgása és tudatos betelepítési politika valósult meg. A tó partján – Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és utódai hathatós közreműködése mellett újra felépül a falu, a rossz adottságú földet művelni, az irtásföldeken legeltetni kezdenek, a halászat és a szőlőművelés folytatódik, a gazdaság dinamikus fejlődésnek indul. A falu népessége részben katolikus, részben református, a Padányi Bíró Márton a reformátusoktól a romokban heverő templomot visszaszerzi, tornyát és szentélyét kőből újjáépíti, lefedi.
A Balaton északi partján fekvő kis település Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma egyhajós, keletelt, dongaboltozatos szentélyű építmény, melynek elődje már a középkorban is állt ugyanitt. Mai formáját 1840 körül nyerte el, amikor klasszicista stílusban építették át. A román kori falusi kistemplom, nyugati oldalán klasszicista toldással és toronnyal. A nyugati főhomlokzaton félköríves vakolatfülkében foglal helyet a kapu és felette egy íves ablak, a főpárkányon háromszögű oromzat felett emelkedik az egyemeletes torony, tetején falazott gúlasisak A templom középkori voltáról írott adat nem maradt, de alaprajza és a legutóbbi tatarozása előtt déli oldalán kirajzolódó orom háromszöges, befalazott déli kapuja, valamint a padlástérben jól látható, faragott kőkockákból épített fala ezt egyértelműen bizonyítja. 16. századi török pusztítás után református templomnak állították helyre. 1754-től lett ismét katolikus, az 1838-ban kapta klasszicista részleteit. A templom berendezésének egyik legértékesebb darabja az oltárkép, melyen Szent Mártonnak egy ritka ábrázolása látható, ahol az alkotó a püspököt imádkozó pozícióban ábrázolta, egy antik épület falára függesztett Szűz Mária kép előtt térdepelve, mellette szentségi jelképeivel – püspöki botjával, mitrájával, egy nyitott könyvvel és egy lúddal. Feltehető, hogy a festmény modellje Padányi Biró Márton veszprémi püspök volt, aki 1754-ben adományozta a festményt a reformátusoktól visszaszerzett templom számára. Az oltárkép másolata a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban felépített katolikus kápolnában látható.
Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Balatonudvari Község Településképi Arculati kézikönyve (Hozzáférés: 2021. augusztus 11.)