Sóly | Református templom

Református templom

Sóly

Sóly Veszprémtől 12 km-re keletre, a Séd völgyében fekszik. A református templom a völgy síkján, a Séd jobb partján áll. A sólyi templommal összefüggésbe hozható legkorábbi írott forrás a veszprémi püspökség alapítólevelének 1257-es átírásában található, mely szerint az oklevél kiadására 1009-ben Sool birtokon Szent István vértanú kápolnájánál került sor.

Veszprém megye
8193 Sóly, Árpád köz
Telefonszám: (06 88) 787 734

 

A templom rövid története

Sóly Veszprémtől 12 km-re keletre, a Séd völgyében fekszik. A református templom a völgy síkján, a Séd jobb partján áll. A sólyi templommal összefüggésbe hozható legkorábbi írott forrás a veszprémi püspökség alapítólevelének 1257-es átírásában található, mely szerint az oklevél kiadására 1009-ben Sool birtokon Szent István vértanú kápolnájánál került sor. Sóly, más néven Betereg birtok, elsőként a veszprémi káptalan birtokainak összeírásában tűnik fel (Betereg, quod aliter Soyl nominatur). A Betreg faluban álló, üresedésben levő királyi kápolnát (icapellam nostram vacantem in villa Betreg) II. András király 1221-ben a veszprémi káptalannak adja. Betereg faluban királyi udvarnokokat említenek 1272-ben. A templomról a későbbiekben nem ismerünk a középkorban írott forrást. 1353-ban a Himfi család sólyi birtokrészét említik.

A református templom középkori eredetű épületét a helytörténeti irodalom egy része a X-XI. századi kápolnával azonosította, a szakirodalom ennél óvatosabban a XIII. század közepe előttre keltezte. A belülről befalazott, kívülről utóbb kibontott szemöldökgyámos középkori déli kapu profilálatlan, nagy kőtömbökből áll, több utólagos faragás nyomát viseli. A hajóban négy oszlopra támaszkodó, a hajó hosszának Ny-i felét elfoglaló XX. század eleji fakarzat áll. A templom nyugati és déli oldalán kőkerítéssel határolt szűk udvar található. Az udvar területén a terep fel van töltve, ennek egy részét a déli oldalon eltávolították a vízelvezetés rendezése során. A sólyi templomból származó festett kazettás famennyezetet és karzatot a XIX. század vége óta az Iparművészeti Múzeum őrzi, ahol 1897 óta az első állandó kiállításon a „magyar terem” része volt, s ma is az akkor készült installációban látható. Egy Sólyról az 1930-as években bekerült négykaréjos ablaknyílás a tihanyi kőtárban található, anyaga a sólyi déli kapun is használt durva mészkő. Lehetséges, hogy a torony 1902-es építésekor bonthatták ki a hajó Ny-i falából.

A templomot 1965-ben felújították, kívül újravakolták, ekkor a homlokzatokon vakolattal jelezték a középkori fal magasságát, feltárva bemutatták a déli kapu kőkeretét s egy félköríves résablakot a hajó déli falának Ny-i szakaszán. A templom 5×9,5 méter belméretű hajóból, 4,3×4 méter belméretű, a hajó hossztengelyétől dél felé ferdén tájolt, egyenes záródású szentélyből és a hajóhoz nyugat felől csatlakozó, 1902-ben épült toronyból áll. A hajót és a szentélyt vakolatból képzett egyszerű fejezetekkel tagolt félköríves diadalív választja el egymástól. A templom síkfödémes, a szentélyben keleten és délen egy-egy, a hajón délen felül három szegmensíves ablak, a karzat alatt délen egy négyzetes ablak nyílik. A külső és belső szondázó falkutatás során megállapították, hogy a szentély és a hajó együtt épült, toldás, bővítés, elbontott középkori épületrész nem figyelhető meg. A déli hajófalon két további befalazott ablakrészletet azonosítottak. A fal belső oldalán kimutatták a XVIII-XIX. századi festett karzat nyomait: a karzat keleti szélét jelző két befalazott gerendafészket és a karzat aljának a vakolaton látható vonalát. Ennek alapján kétszer tört vonalú karzatra lehetett következtetni.

A templomhajó délkeleti negyedében hét gyermektemetkezést tártak fel, melyeknek betöltését fedi a templom építési rétege. A XIII. században megépült templomban a fennállása során történt építkezések, temetkezések és beásások nyomait azonosították. A templomban a felépítését követően történt összesen 14 temetkezést azonosítottak. A temetkezések a templomhajó keleti felében csoportosultak, míg a szentélyben csupán egyetlen, magzati korban elhunyt, sekély mélységben elhantolt gyermek váza került elő. A sólyi templom középkori hajója és szentélye a XIII. században épülhetett. Ezt megelőzően állt itt legalább egy, de feltehetőleg több különböző Árpád-kori épület. Az első sírhorizont a kőtemplom építését valószínűleg megelőzi, legkésőbb a templom építése alatt történtek e temetkezések. Az erre vonatkozó írott források és a templom körül temetőre, cinteremre, a szentélyben oltáralapozásra utaló nyom hiánya, a kis számú, alkalmi temetkezés alapján egyelőre kétségbe vonható a plébániatemplom jogállás. A korábbi épületnyomoknak a kora Árpád-kori kápolnával való azonossága az eddigi eredmények alapján nem bizonyítható egyértelműen. A reformátussá lett gyülekezet használatában a templomot először – kisebb igénnyel – a török hódoltságot követően javították ki, majd a XVIII. század első felében került sor egy átfogó átalakításra és felújításra. A vezető restaurátor, Répássy Viktor Csaba és társai január óta dolgoztak a falakon, a szentélyben kibontották és helyreállították a gótikus pasztofóriumot. A legnagyobb eredmény az északi falon egy 13. századi freskó megtalálása volt.

 

Forrás:
RÁCZ Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009) In.: Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

Back to Top