Somlóvásárhely | Szent Margit-kápolna

A Torna-patak völgyében fekszik, Devecser város nyugati szomszédságában. Közigazgatási területén, a falu északi szélén elhalad a 8-as főút is, de a belterületén csak a 7322-es út vezet keresztül. Eredeti neve „Somló” volt, ami a környékére jellemző som szó származéka. Mivel a Szent Lambertról nevezett premontrei apácakolostor állott itt, azért kapta ’’Apácasomlya’’ nevét. A kolostor 1325-ben Károly Róbert királytól heti vásár tartására és helypénz szedésére kapott engedélyt, innen 1363 óta adatolható a Vásárhely elnevezése. A közép-és az újkorban hosszú ideig a megye székhelye. Ismeretes heti és országos vásárja, valamint vámja. Egyben a vásárhelyi monostor jószágának központja, innen igazgatják a Lovas, Csősz, Felsőiszkáz és Kisszőlős helységekben levő monostori birtokokat is. Itt székel a jószág világi felügyelője, az urasági ispán, akit az újkorban ispánnak vagy provizornak neveznek. 

A kápolna a 15. században épült gótikus stílusban, majd a 18. század során átépítették barokk stílus szerint. 295 méter magasan található a Somló oldalában. Somló hegyén két remeteség is működött, az egyik a Szent Margit, a másik a Szent Márton kápolnánál. Építői a vásárhelyi apácák voltak, építése Mátyás király idejére esik. A török vész idején elpusztult és 1727-ben építették újra az eredeti helyén. Búcsújáróhely lett, 1736-ban már nagy erőszeretettel keresték fel messze földről a szép, Antiokheiai Szent Margit szüzet ábrázoló oltárképpel díszített kápolnát. Mögötte áll Keresztelő Szent János tiszteletére emelt kis kápolna. Hajdani felirata ez volt: Ezen fogadásból épült kápolna keresztelő János tiszteletére fog állani. Az út mellett pedig a zivatart elhárító, termést megóvó Szent Donát (római légionárius volt) szobra áll. A templom előtt emlékpark őrzi egy villám sújtotta, több száz évesre tehető idős hársfa emlékét, illetve fiatal hajtását.

Forrás:
Vaczkó László: Somlóvásárhely ezer éve. Monografikus történeti áttekintés; Önkormányzat, Somlóvásárhely, 1996
Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században