Taliándörögd | Szent András templomrom 

Szent András templomrom

Taliándörögd

Templomrom a falutól keletre, a középkori Felsődörögd Szent András-egyházának romjai. A magasan álló szentélyfalak annak a nagy gótikus templomnak romjai, amelyet az 1330-as években Dörögdi Miklós egri püspök építtetett a korábbi és kisebb helyére.

Veszprém megye
8295 Taliándörögd 46°59’14.3″N 17°34’13.6″E

A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története

A Balaton-felvidék legészakibb települése Taliándörögd, amely a Veszprémből Nagyvázsonyon át Tapolcára vezető országútról Kapolcsnál leágazó bekötőúton át érhető el. A műemléki látnivalókban országos viszonylatban kiemelkedő gazdagságú Balaton környéki tájban jelentős helyet foglal el a falu változatos utcaképeivel, középkori eredetű és barokk stílusban átépített katolikus, késő barokk evangélikus és református templomával, több régi épületével, nem utolsó sorban pedig a falun kívül fekvő, nagyméretű templomrommal. Taliándörögd a Bakony déli vonulatának két erdő borította csúcsa (a Nagyvázsonytól északra levő Kabhegy és az attól nyugatra fekvő Agártető) közötti medence nyugati szélén helyezkedik el. Nevének első része újkori birtokosától, az’olasz eredetű Tallián családtól származik. Ez különbözteti meg az Agártető másik oldalán található, Zalahaláp határába tartozó Ódörögdtől.

A romról már az ásatás megkezdése előtt megállapítható volt, hogy szokatlanul hosszú hajóval rendelkező, nagyméretű gótikus templom maradványa. Magasan egyes szakaszain a főpárkány magasságáig álló falai csak az egykori szentélyben maradtak. Annak keleti falában keskeny és magas, csúcsíves ablak foglal helyet, felül háromkaréjos záródással. A fal belső oldalának sarkaiban egyszerű fejezetű oszlopok állnak, ezekről indult bordás keresztboltozata, amelynek lenyomata látszik a falon. A szentély három megmaradt falán összefüggéstelen kis foltokban színes falfestés nyomai voltak megfigyelhetők már az ásatás előtt is. A szentély keleti zárófalával azonos vonalban épült a sekrestye keleti fala is, amelyben szintén csúcsíves, de kisebb, a belső oldalon vízszintes áthidalású ablak van. A sekrestyébe ma az elpusztult ajtónyílás helyén levő falkitörésen keresztül lehet bejutni.

Sarkaiban nem voltak oszlopok, az azt lefedő keresztboltozat bordái konzolosan indultak. A sekrestye déli és nyugati falának első része alacsonyabban maradt meg. A nyugati falban is volt egy nagyméretű és csúcsíves ablak, ennek csupán egyik fele látható. Az ablak alatt kőből faragott és letört kézmosó medence helye látszik, ennek kifolyója maradt meg. A sekrestye északnyugati belső sarkában néhány megmaradt fokkal csigalépcső indul, felső részének romos falaiban a letört fokok, illetve azok helye látszik. A lépcső a szentély bordás keresztboltozata feletti, dongaboltozattal fedett emeleti helyiségbe vezetett. Az utóbbit a magasan megmaradt keleti falba épített keskeny, téglány alakú és két oldalán ülőpados ablak világította meg. Ennek a helyiségnek ismeretlen a rendeltetése. A templom több részét vastag törmelékréteg és sűrű bozót fedte. 1975 és 1976 nyarán folytatott ásatást és tárta fel a romot Kralovánszky Alán, akkor a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatója. Munkatársa, ásatási naplójának szövege szerint, Éry Kinga antropológus és Andrzej Tomaszewski, a varsói műegyetem építészettörténet professzora volt.

Templomrom a falutól keletre, a középkori Felsődörögd Szent András-egyházának romjai. A magasan álló szentélyfalak annak a nagy gótikus templomnak romjai, amelyet az 1330-as években Dörögdi Miklós egri püspök építtetett a korábbi és kisebb helyére. Az utóbbi valamivel korábban a pápai tizedjegyzékekben szerepel először. Mindkét rögdöt, templomaikkal együtt, a 16. század közepén pusztították el a folytonos török portyák. A felsődörögdi rom végleges pusztulása 1840 után történt, amikor felrobbantották és anyagát uradalmi magtár építéséhez használták fel. A romból csupán az egyenes záródású szentély falai állnak magasan, belső sarkaiban oszlopokról induló bordás keresztboltozat alsó szakaszával, fent pedig a szentély fölé épített, toronyszerű építmény falmaradványaival. A szentély déli oldalán azzal azonos hosszúságú sekrestye alapfalai maradtak meg. A két épületrész között csigalépcső induló része látszik. A rom többi részét 1975-1976-ban tárták fel. Az ásatás eredményei szerint az 1339-ben már meglevő Szent András-templom szentélye előtt egyetlen, hosszú hajó állt, ennek nyugati végében két nagyméretű oszlopon karzat és azok felett valószínűleg egy, esetleg két torony magasodott. A hajó északi fala előtt találták meg Dörögdi Pál és félesége 1360-ban készült sírkövét, ez ma a veszprémi múzeumban van. A feltárás során a hajóban korábbi és kisebb, Árpád-kori templom alapfalai kerültek elő. A patkóíves szentélyű kis templom hajójának nyugati felében valószínűleg kisebb karzat állt. A feltárt temetkezések tanúsága alapján a kis templom a 12. század közepén már létezett. Dörögd egyháza, illetve papja szintén a 14. század elején szerepel először az adatokban. A két falut a 16. század közepén égették fel a törökök, közülük azonban csak a mai falu helyén levő Alsódörögd népesedett be újból.

 

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) 
KOPPÁNY TIBOR: Kralovánszky Alán taliándörögdi templomrom ásatása In.: Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

Back to Top