Ajka-Csékút | Csonkatorony (Emlékmű)

Csonkatorony (emlékmű)

Ajka-Csékút

„A devecseri honvédség drótkötéllel körbefogta és tankkal meghúzatva de. 10 óra 11 perckor omlott össze. Téglából és kőből volt építve. 1804 és 1808 jelzésű téglákat találtunk. Az építés eredeti dátuma ismeretlen. Délután 13 órára már teljesen eltakarították a gépek az anyagot.”

Veszprém megye
8451 Ajka, Csékúti u. 2. 
A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története

A város a 8-as főút mentén, Veszprémtől 30 km-re nyugatra, a Balatontól 40 km-re északra, a Dunántúli-középhegységben fekszik, a Bakonyt északi és déli részre osztó törésvonal mentén, egy nyugat felé nyitott félmedencében. Északon Magyarpolány, délen Öcs és Halimba, nyugaton Kolontár és Devecser, míg keleten Kislőd és Úrkút a szomszédos települések. A település környékén kőkorszaki leleteket is találtak, ami a kőkorszaki ember jelenlétét bizonyítja. I. e. 1000 körül kelták telepedtek le ezen a vidéken, s elfoglalták az illírek földvárait. Rómer Flóris, a Bakony jelentős kutatója Töröktetőn meg is találta egy ilyen földvár maradványait, amelyet Cservárnak neveztek el. A keltákat később a rómaiak váltották fel. A második századból előkerült egy olyan sírkő, melyet Publius Sextus Acurius Dexter és felesége Julia Prisca még életükben állíttattak maguknak. Még rómaiak éltek itt, amikor megjelentek a hunok a vidéken. Őket a keleti gótok, a longobárdok, majd a 6. században az avarok követték. Később frankoké, majd szlávoké lett a környék, őket találták itt a honfoglaló magyarok, akik a 10. században Árpád fejedelem vezetésével elfoglalták a Dunántúlt, és letelepedtek.

A falvakat, melyeknek későbbi összeolvadásából létrejött Ajka városa, mind a 11–13. század körül alapították. Ajka, Berénd, Bódé és Padrag személyek nevét kapták, Csékút, Gyepes, Rendek és Tósok pedig földrajzi eredetű elnevezések. Csékút települést 1319. július 17-én említi először oklevél, Chenkut néven. Másutt Chewkut azaz Csőkútként olvashatunk róla. A török időkben kétszáz évig lakatlan a falu, ezt követően német ajkú lakosokokat telepítenek a helyiségbe. 1488-ban az Essegvári család birtoka lesz, akik az 1616-ban még lakható várkastélyt is birtokolták. Ma már csak a helyét lehet beazonosítani a keleti házsor feletti kertekben. 1786-ban keltezett oklevél német faluként említi. A templommal kapcsolatosan több kutatásban, leírásban és visszaemlékezésben olvashatunk. Építésének idejét minden dokumentum középkoriként említi. Középkori eredetére utalnak az építési jellegzetességei. Vaskos tömör, támfallal megerősített hajója, ablakai és a torony építési arányai is román kori jegyeket viselnek. 1940. december 26-án mondta el itt az utolsó misét Molnár Lajos plébános.

1941 tavaszán a devecseri  hatóság  bezáratta, mert a déli fala megdőlt, megindult, de azért 1950-ig még dacolt az idővel. Bezárás után az istentiszteleteket az iskolában tartották. Szombatonként a lányok és asszonyok a tanítói asztalra helyezett, a templomból megmaradt egyetlen fűzfa törzséből kifaragott tekintélyes méretű barokk stílusjegyeket viselő tabernákulummal oltárt készítettek. /Jelenleg a Boldog Gizella Főegyházmegyei  Gyűjtemény tulajdonában van/ Az iskolában történő misézés az új templom felszenteléséig, 1957. augusztus 15-ig tartott. A templom hajóját 1950 tavaszán bontották le véglegesen, mikorra a középkori falak kidőléssel fenyegettek. Az épület köveit a falu lakossága összefogásával, felekezeti hovatartozás nélkül csillékkel a bányától kölcsönkapott sín pályán, a mai templom telkére szállították. A templom bontásakor helyén maradt a torony, a falu jelenlegi jelképe. Itt szóltak a harangok 1984. szeptember 5-ig. Szeptember 13-án lebontották, /döntötték/ az egyébként műemléki besorolású csonka tornyot.

„ A devecseri honvédség drótkötéllel körbefogta és tankkal meghúzatva de. 10 óra 11 perckor omlott össze. Téglából és kőből volt építve. 1804 és 1808 jelzésű téglákat találtunk. Az építés eredeti dátuma ismeretlen. Délután 13 órára már teljesen eltakarították a gépek az anyagot.”  Olvasható, a Varga György tanító által egy fénykép hátoldalára gépelt szöveg. Az új templom elé utólag épített toronyban 1984. november 25-én szólaltak meg, már elektromos vezérléssel az oda áthelyezett harangok. Lebontás után a Varga család egy kis virágos kertet létesített a templom helyén. Az egyház ugyanis használatra átadta a részükre. A torony lebontásáig karban is tartották. Ezután a kert helyén a senki által nem használt terület tönkrement, elvadult. A torony újkori története 2014-ben kezdődött, amikor is az „Ajka 800 éve város” kulturális vetélkedőn, a  Csékúti Baráti Kör koordinálásával a falu lakosai is rész vettek. Az eseményen harmadik helyezést értek el. Az ezzel járó pénzjutalom egy részéből és nagylelkű hívek adományaiból egy részben közös döntés alapján helyrehozták a templom helyének területét, kialakítva, egy majdan erre haladó kerékpárút pihenő helyét. Az elsődleges cél viszont az volt, hogy a rendbe hozott kis tér közepén Varga György helytörténész ötlete alapján kapjon helyet a torony élethű szobra. A Csékúton bányászott bazaltkő alapzatra fehér horvát mészkőből faragott szobrot, Keresztes Tibor szobrászművész restaurátor, Takács Viktória szobrászművész közreműködésével.

 

Forrás:
Veszprémi Főegyházmegye Honlapja (Hozzáférés: 2021. július 31.)

Back to Top