Vászoly | Szent Kereszt templomrom

Vászoly község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban. Az apró, Balaton-felvidéki falu a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, egy völgyben fekszik, amely völgy szerkezetileg a Dörgicsei-medencéhez tartozik. Vászoly helyén kő- és bronzkori ásatási leletek szerint már ősidőktől éltek emberek. Római kori lakóházak, sírok és pénzérmék nyomai szerint a 4. századig biztosan lakták a völgyet. A falu az Árpád-korban is lakott volt, erre utal a faluban található templomrom. Első írásos említése 1082-ből való, ekkor egy oklevél a veszprémi egyház birtokai felsorolásakor említi. 1230-ban említi egy oklevél a falu templomát, mely ma már csak romjaiban látható. Szintén oklevelekből tudhatjuk, hogy az itt élők szőlőműveléssel foglalkoztak. A török hódoltság idején, akárcsak a környék, Vászoly is elnéptelenedett. Csak 1689-ben telepítették újra a falut és környékét. Új telepesei, akik mind környékbeli magyarok, ismét szőlőműveléssel foglalkoztak.

Régészeti kutatások és leletek azt bizonyítják, hogy ez a bővizű kis völgy ősi idők óta lakott hely volt. Kő- és bronzkori települések nyomait, római kori lakóházak, sírok maradványait, I.,II. Constantinus, Valentinianus császárok pénzeit (Kr. után 3-4.sz.) találták meg itt a kutatók. A középkori Vászoly falu templomát Szent Kereszt egyház néven egy 1230-as oklevél említi (a templom maradványai ma is megvannak a Pusztaszentegyházi dűlőben) egy másik, 1305-ben keletkezett okirat pedig a veszprémi káptalan vászolyi gazdatisztjéről ad hírt. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlő, a nagy kiterjedésű szőlőit helybéliek és vidékiek művelik. Szőlőhegyeit (Promontorium) az 1363. évi oklevél felsorolásából ismerjük. A völgy bővizű patakjaira malmok települnek. A török elvonulása után (kb. 1660 ) a terület lakatlan, a szőlők műveletlenek. 

Az Árpád-kori Vászoly királyi birtokként került a XII — XIII. században részben az Atyusz-nemzetség, s tőle a tihanyi apátság, majd a veszprémi káptalan, a bakonybéli apátság és az esztergomi káptalan tulajdonába. Világi részbirtokosa volt a Lőrinte nembeli Essegvári család. A középkori falut a törökök többször felégették, de mindig újratelepült. Vászoly Szent Kereszt tiszteletére emelt plébániatemplomáról 1230-ból, 1395-ből és 1433-ból tudunk, papját azonban már 1333—34-ben összeírták a pápai tizedszedők. Péter Vászolyi plébánosról 1370 és 1373 közötti időből, Gálról pedig 1395 és 1423 közöttről ismerünk adatokat. 1433-ban a templomot a béli apátság sajátjának vallotta, tehát ő volt a kegyura. 1550-ben a balatonfői alesperesség székhelye volt. A falu melletti pusztaszentegyházi dűlőben található a középkori templom helye, 1962-ben részben feltárták. A romokat télen, kora tavasszal vagy késő ősszel érdemes meglátogatni a sűrű növényzet miatt.

Forrás:
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Vászoly település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2021. augusztus 9.)