Szigliget | Avasi templomrom 

Avasi templomrom

Szigliget

Avas vagy Újfalu római kori épületmaradványokra épült XIII. századi temploma egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletek épület, nyugati végében szintén XIII. századi, de egy a templomnál későbbi periódusban épült, alul négy, feljebb hat, majd nyolcszögletű, kősisakkal fedett, kétemeletes toronnyal.

Veszprém megye
8264 Szigliget, Réhelyi út 67. 
A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története


Avas
vagy Újfalu római kori épületmaradványokra épült XIII. századi temploma egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletek épület, nyugati végében szintén XIII. századi, de egy a templomnál későbbi periódusban épült, alul négy, feljebb hat, majd nyolcszögletű, kősisakkal fedett, kétemeletes toronnyal. A bejárat a hajó déli oldalán nyílott, a toronyaljból nem volt átjárás a templomba. A hajó északi oldalához a XIV-XV. században kápolnasekrestyét (keleti oldalán oltárral), a szentély északi oldalához pedig csontházat építettek hozzá. A templom 1550-ben a faluval együtt már romos volt. 1958-1959-ben történt régészeti feltárását Kozák Károly régész vezette. A helyreállítási terveket Sedlmayr János és Koppány Tibor építészmérnökök készítették.

A pannonhalmi apát 1260-ban megkapta Szigligetet IV. Bélától, hogy ott várat építsen, de miután azt felépítette, 1262-ben elcserélte Szigligetet a király más birtokokért. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az Avasi-templom már a bencések birtoklása előtt felépült. A templomnál később épült torony félköríves bejáratai és koragótikus felső ablakai arra utalnak, hogy az már a tatárjárás után épült, mint a szomszédos Szent Kereszt-kápolna. Igen érdekes az, hogy a nagy pusztítás után néhány évvel már több helyen is találkozunk templomépítkezés nyomaival. A torony formája is arra mutat, hogy az a XIII. század második felében épült. A római épület felhasználásával készült, egyenes szentélyzáródású templom építési idejét tehát a XIII. század közepe tájára tehetjük. Lehetséges, hogy ez az építkezés valamivel a tatárjárás előtt történt. Sajnos, Szigliget birtoklására vonatkozólag éppen ebből az időből bizonytalanok a történeti adatok. A pannonhalmi apátság részére történt adományozás okleveléből tudjuk, hogy Szigliget 1260 előtt Kalián zalai ispáné, előtte pedig az Atyusz nemzetségé volt. A nemzetségnek nagy birtokai voltak e vidéken a XII. században, központjuk Szigliget közelében volt, amire nemzetségi monostoruk (Almád) utal.

Valószínűleg a tatárjárás után vesztette el a nemzetség szigligeti birtokát, amelynek közelében ez időben jelenik meg birtokosként a sajói ütközetben a király életét megmentő Móric comes, aki a Pok nemzetség mórichidai ágának megalapítója. A nemzetség az 1260 —62-ben felépült szigligeti várban őrzi a nemzetség egyházi felszerelését, kincseit valamikor az 1275 és 1289 közti időben. Ezen adatok alapján az Avasi-templomot vagy az Atyusz nemzetség építtette, vagy a pannonhalmi apát. A templomot az eddigi kutatás alapján Szigliget vagy Újfalu középkori templomának tartjuk, amelyet a Mindenszentek tiszteletére szenteltek. Azonosítását egy 1420-ban írt határjárás alapján végezték. Ebben azt olvashatjuk, hogy egy határjeltől lefelé haladva az elhagyott faluba érünk, ahol még áll a Mindenszentek tiszteletére szentelt kőtemplom. Az említett határjeltől három nyíllövésnyire említik Újfalut, amely nem lehet más, mint a mai falu őse. Valószínű, hogy éppen az említett Újfalu miatt hagyták el részben a régi települést lakói és költöztek új helyre. Természetesen még számtalan nyitott kérdés van Szigliget történetében, amelyre a végleges választ csak a további kutatás eredményei adhatják meg.

A fent említett adatok alapján valószínű, hogy az Avasi-templom utolsó bővítése (sekrestye-kápolna, ossarium) legkésőbb a XIV-XV. század fordulója táján már megtörtént, mert a falut két évtized múlva elhagyatottként említik. Utána az idő pusztítja az elhagyott épületet, majd később az emberek. A XIX. században csak a templom tornya áll. A falutól délkeletre levő régi temetőben egyenes szentélyzáródású és egyhajós kis Árpád-kori falusi templom alapfalai, a hajó elé épített, alul négyzetes és nyitott, fent nyolcszögbe átmenő, csúcsos kósisakú toronnyal, a hajó mellett oldalkápolnával, a szentély mellett sekrestyével. A rom körül egykor volt település a középkori Szigliget-Újfaluval azonosítható. 1958-59-ben tárta fel és konzerválta az OMF.

 

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) 
Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)
Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

Back to Top