Nagyvázsony-Nemesleányfalu | Szent Jakab templom romja

Nemesleányfalu  Nagyvázsonytól délnyugatra, a Vigántpetendre vezető országút mellett fekszik. A település a Bakony és a Balaton -felvidék hegyei között bújik meg. A legközelebbi nagy város, Veszprém 20 km-re van. A hely már ősidők óta lakott lehetett – erre utalnak a településen és annak határában talált őskori csont – és szerszámmaradványok: „Vörös L., leányfalusi lakos kapálás közben három nyílcsúcsot talált, csontmaradványok mellett.” Nemesleányfalu írásos története szinte az államalapításig nyúlik vissza: az oklevelek már 1082-ben írnak a településről. Predium Lean néven. A mai temető helyén állott az akkori település, középpontjában a kis méretű román ízlésű templom, amely a XI-XII. században épülhetett, és amelyet Szent Jakabnak szenteltek, így Szent Jakab lett a falu védőszentje is. Az Árpád kori templom homlokzati fala tekintélyes nagyságban ma is áll. Ásatás, feltárás, még nem tisztázta pontos eredetét, felmérése a jövőre vár.

Az első, 1082-ből származó írásos adat a falut a veszprémi egyház fennhatósága alá tartozóként említi. 1443-ban már Leányfalu néven említették. Egy, 1488-ban kelt írás szerint a veszprémi káptalan itteni jobbágyai 2 forintot adóztak, de a jobbágyokon kívül egytelkes nemesek is lakták már a települést. Egy, 1489-es írás szerint a leányfalusi halottakat a „Halotthordó” úton vitték a vázsonyi Pálos kolostorhoz eltemetni. Az 1531-es adóösszeírás szerint Horváth Jeromos portáját a török elpusztította, Leányfalvi Benedek és Kaputi Benedek az összeírás szerint adót nem fizetett. 1567-ben Porkoláb Antal és Nemes Benedek uralta a „pusztából lett Leányfalut”. A török időben a pusztából lett régi falu ismét pusztává vált. A visszatelepülésben döntő szerepet játszottak a vázsonyi vár katonái, akik ekkor már többségükben evangélikus felekezetű kisnemesek voltak. Ezek a várkatonák nem akartak a vázsonyi földesúr hatalmába kerülni, így korábbi falu helyétől kissé távolabb – a mai település helyén – újra felépítették a falut. Békésebb idők beköszöntével a volt katonák földműveléssel, erdőmunkával és fazekassággal kezdtek foglalkozni.

Egy másik forrás szerint a várban szolgáló nemes katonák feleségeiknek, családjaiknak építették újjá Nemeslányfalut, biztonságos lakóhelyül. A harcok és a vár feladása után a férfiak is végleg Nemesleányfaluba költöztek és földművelésből, fazekasságból éltek. A XIX. századra 70-80 körül volt a lakóházak száma, a falu népességét 300 – 400 lélek alkotta. Még az 50-es években csatolták Nagyvázsonyhoz Nemesleányfalut, amely a mai napig megőrizte családias, falusi arculatát. A településtől nyugatra emelkedő dombon, a temetőben vannak az Árpád-kori, egyenes szentélyzáródású és egyhajós kis templom feltáratlan omladékai. Az omladék és a növényzet takarójából csak a nyugati homlokzat falai emelkednek ki, középen félköríves záródású ablaknyílással. A templom kivehető alaprajzán a csepelyihez hasonló, méretei valamivel kisebbek (13 x 7 méter). A falu egykori lakosai a 16. század közepén a vázsonyi várba és környékére menekülhettek, templomuk is ekkor pusztulhatott el.

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) 
Nagyvázsony település hivatos weboldala (Hozzáférés: 2021. augusztus 11.)
Éri István: Nagyvázsony Pannonia Budapest 1969.