Tihany (Sajkod) | Apáti templom

Apáti templom

Tihany (Sajkod)

A tihanyi-félszigeten hajdan három településből a kettő Árpád-kori község – Újlak és Apáti – a török időkben elpusztult, helyüket és emléküket egy-egy templomrom őrzi. Az apáti templom a félsziget északi bejáratánál található, a XII – XIII. században épült, felújított állapotban megtekinthető.

Veszprém megye
8237 Tihany, Sajkodi sor

A templom rövid története

A geológiai érdekességek mellett a ritka növények és állatok élőhelye is a félsziget, amit 1952- ben – Magyarországon elsőként – tájvédelmi körzetté nyilvánítottak. A félsziget területén feltárt régészeti leletek igazolják, hogy azt már az őskor óta emberek lakták. A bronzkor, a vaskor és a római kor népei különösen kedvelték ezt a víztől védet helyet. A rómaiak Lacus Pelsonak nevezték a Balatont, amelyben Tihanynál vízi átkelő hely is volt. A középkorban történt a mai Tihany település ősének a megalapítása, amikor 1055-ben I. András király itt építette meg a királyi család temetkezőhelyét és fölé monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített. Ezzel vette kezdetét a bencés apátság élete. A 13. századtól az apátság konventje oklevelek kiállítására feljogosított hiteles hely (locus authenticus) volt. A tihanyi-félszigeten hajdan három településből a kettő Árpád-kori község – Újlak és Apáti – a török időkben elpusztult, helyüket és emléküket egy-egy templomrom őrzi. Az apáti templom a félsziget északi bejáratánál található, a XII – XIII. században épült, felújított állapotban megtekinthető.

Feltehetően a félsziget legrégibb falva, amelynek 1211-ben már 74 háza volt. Először 1267-ben említik Apáti néven. A középkorban mindig a tihanyi apátság birtoka volt. 1340-ben papja András, a tihanyi konvent káplánja. 1942-ben az apátság és a BIB állíttatta helyre. A félsziget északi oldalán, a balatoni műút feletti dombon álló, részben kiegészített rom. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom romja. Bejárata a nyugati oldalon volt. A hajó nyugati végében fából készített kegyúri karzat gerendáinak fészkei láthatók. A hajó valószínűleg síkfödémes volt, a szentélyt helyreállított dongaboltozat fedi. A hajó déli oldalán két, a szentélyén egy kis résablak, ugyanilyen a szentély keleti falán is. A hajó falainak cseréppel történt lefedése és a szentély fedélszéke 1942-ben készült, ekkor került a romba a kőlapburkolat is, és ekkor falazták fel valószínűleg addig is romosán meglevő oltárát.

A XII. század második felében épülhetett. Diadalív és három tűzfal állt belőle 1907-ben. A szentély dongaboltozatú, északi falában feltehetően szentségtartó számára kialakított fülkével. A hajó déli oldalán két, a szentély déli és keleti oldalán egy-egy félköríves lőrésszerű tölcséres ablakkal. Két ablaka is ép az 1942. évi restaurálásnak köszönhetően. Szentélyét sátortetővel fedték be. Két emléktábla található rajta. 1999-ben állították helyre. Cholnoky Jenő az apáti templomromról BÉKEFihez hasonlóan északnyugat felől készített fényképet 1935. szeptember 12-én. Naplója szerint 1942. július 19-én járt itt gépkocsival György A. és Antal F. társaságában. 1942-ben több festményt is készített a romról. Ezek holléte egyelőre ismeretlen előttünk. Fotót 1935. szeptember 12-én készített róla.

 

Forrás:
Kovács Sándor: A Balaton-felvidék középkori templomromjai Cholnokyjenő munkásságában In.: Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Back to Top