Somlószőlős | Szent Mihály-templom

Szent Mihály-templom

Somlószőlős

A somlószőlősi templom tehát az udvarnokok településének, később a Vezsenyiek Nagyszőlősének volt plébániatemploma. Okleveles említései későiek: egy 1469-ből fennmaradt oklevél említi először Szent György tiszteletére emelt egyházát.

Veszprém megye
8483 Somlószőlős, Rákóczi utca 

A templom rövid története

Veszprém megye régészeti topográfiája a mai település körül három középkori lelőhelyet tart nyilván. Közülük az első a falutól nyugatra, a községgel párhuzamosan futó vízér alacsonyabb partján található Árpád-kori „kisebb szálláshely”, viszonylag korai leletanyaggal. A második a falu északkeleti oldalán, a Somlóvecsére vezető országút és a temető környékén, a határban folyó Hajagos patak bal partján, nagy kiterjedésű területen fekszik. Felső részén XI—XII. századi, az alsón XII—XIII. századi cserépanyagot figyeltek meg a terepjáró régészek. Végül a harmadik a római katolikus templomtól kelet felé, a Hajagos patakra dűlő domboldalon terül el.  Az első, eddig ismert okleveles adat szerint Somlószőlős, középkori nevén Szőlős, az 1180-as években a tihanyi apátság birtoka volt. A falu nyelvészeti vélemény szerint „szőlőműveléséről vette nevét”. Az utóbbi megállapításnak látszólag ellentmond a tihanyi apátság birtokainak 1211-ből fennmaradt összeírása, amely szerint a Bakonyon túl fekvő Szőlősön az apátsági birtok lakói jobbágyok, tehát katonai szolgálatot teljesítő fegyveres lovasok. Az oklevél szerint három nemzetségből származó 13 jobbágy család élt ott, a negyedik nemzetség tagjait az 1184-ben említett Egyed apát szabadította fel.

A tihanyi apátság szőlősi birtokait megtaláljuk IV. Kelemen pápa 1267-ben kiadott, az apátságot megerősítő oklevelében is. 1346-ban az akkori tihanyi apát a Bakonyon túl, a Somló közelében fekvő Szőlős harmadát Péter nevű udvari emberének adományozta azzal a feltétellel, hogy a fennmaradó kétharmad résznyi jövedelem hűséges beszolgáltatása kötelessége. Ez az adat arról látszik tanúskodni, hogy a XIV. század közepén az apátság szőlősi birtoka elnéptelenedett, nem volt aki megművelje. A birtok az 1390 körül készített, 1092-re hamisított Szent László-féle oklevélben is szerepel, leírása szerint az apátsági falu (villa Zeules) Somló várának közelében, Vásárhely és a másik Szőlős között feküdt. Ugyanezt rögzíti az 1416 táján készült hamis alapítólevél, amely elmondja, hogy a birtokhoz szántóföldek, szőlők, legelők és erdők tartoztak és a Somló-hegy egy része is. A következő évszázadban több évtizedes pert folytatott az apátság Szőlősért a Vezsenyiekkel. 1436-ban országbírói ítélettel iktatták vissza az apátságot ,,predium Zewles” birtokába. A Vezsenyiek tiltakozása miatt 1454-ig húzódott a per, amelyet újból és újból a tihanyi apát javára döntöttek el, Szőlős azonban mégis a Vezsenyieké maradt. Az 1436-ból származó iktatólevél megfogalmazása szerint az akkor elnéptelenedett és puszta apátsági birtok Vásárhely, a Somló és Nagyszőlős között terült el.

1436-ban tehát a tihanyi apátság elnéptelenedett Szőlőse mellett létezett egy Nagyszőlős nevű település is, a per tanúsága és későbbi adatok szerint a Vezsenyiek faluja. Nevének jelzőjét a vásárhelyi apácakolostor szomszédos, Kisszőlősnek nevezett falujától történő megkülönböztetésül kapta. A Vezsenyiek itteni birtoklása korábbi, mert már 1401-ben említik a Somló szőlősi részén levő birtokukat. Nem tudjuk, mikor és milyen körülmények között jutottak Nagyszőlős birtokába, valószínű azonban, hogy a XIV. század vége felé kapták meg királyi adományként azt az 1367-ben Udvarnokszőlősnek nevezett falut, amelyet a vásárhelyi apácák Csősz—Kisszőlős Felsőiszkáz birtokuk határjáró oklevele említ. Ez lehetett az a másik Szőlős, amely már az 1390 körüli oklevélben is szerepel. Ez az Udvarnokszőlős udvarnokok földje volt még 1367-ben is. Feltevésünket az is megerősíti, hogy a Vezsenyiek Nagyszőlősét egy uradalomként kezelték Kertával, amely a XIII. században úgyszintén királyi udvarnokok települése volt. A két falut kisszőlősi részbirtokkal együtt kaphatta Vezsenyi László, aki Mária királynő, majd Zsigmond király udvari embere volt. A felsorakoztatott adatok alapján a XV. században feltűnő Nagyszőlőst a korábbi Udvarnokszőlőssel azonosítjuk. Lakói kezdettől, tehát a XI. századtól királyi szolgáltatók, talán valóban szőlőművelők voltak, s így elképzelhető, hogy Szőlős lakóinak korai szolgáltatói kötelezettsége alapján kapta nevét.

A tihanyi apátság és a királyi udvarnokok, később a Vezsenyiek Szőlőse tehát két külön település volt. Közülük az elsőt a régészeti topográfia első lelőhelyével azonosíthatjuk. Az említett, 1436-ból származó oklevél ugyanis határozottan megmondja, hogy a Vásárhely, a Somló és Nagyszőlős között fekvő apátsági birtok nyugat felé feküdt, és amint láttuk, már a XIV. században elnéptelenedett. Ezt bizonyítja a mai falutól nyugatra talált településhely is. Udvarnokszőlős helyével azonosíthatjuk a mai falutól északkeletre észlelt telephelyet, amelynek XI. századi leletanyagával keletkezési korát is meghatározhatjuk. Feltételezzük, hogy az udvarnokok Hajagos-parti korai faluja a templom megépítése után a templom köré települt át. Ez az utóbbi volt a XV. századi Nagyszőlős, amelynek helyét a régészeti topográfia is a templomtól keletre húzódó területen lokalizálta. A somlószőlősi templom tehát az udvarnokok településének, később a Vezsenyiek Nagyszőlősének volt plébániatemploma. Okleveles említései későiek: egy 1469-ből fennmaradt oklevél említi először Szent György tiszteletére emelt egyházát. Plébánosa 1376-ban, 1495-ben és 1523-ban kelt oklevelekben szerepel. A nagyszőlős -kerta kisszőlősi uradalmat 1473-ban, a Vezsenyi család kihalta után, Kinizsi Pál kapta meg Mátyás királytól a többi Vezsenyibirtokkal: Vázsony várával, Vázsony, Herend, Csepel, Barnag falukkal és Tisza menti egyéb birtokokkal együtt. Kinizsi 1479-ben megkapta Somló várát Dobával, Tornával, Nagyberzsenynyel, valamint a Vas megyei Jánosháza uradalmával. Vásárlás útján szerezte meg Dabrony, Nagyalásony, Kamond és a Pápa melletti Hódoska és Liliért részeit.

A vázsonyi és somlói uradalmakat a várak várnagyai, a többit azonban a Nagyszőlősön székelő tiszttartó vezette. Kinizsi halála (1494) után feleségének második férje, Kamicsáczi Horváth Márk, majd annak rokonai, a Vázsonyi Horváthok örökölték a szőlős kertai uradalmat. Az övék volt a XVII. század közepéig. 1649-ben kapta meg a vázsonyi uradalommal együtt Zichy István győri vicegenerális. A két falu századunkig maradt Zichy-birtok. Nagyszőlős a középkor végén virágzó település, az akkori Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt, 1488-ban 77 frt adót fizetett. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy mezővárossá fejlődjék. Még 1531-ben is 75 jobbágy portája volt. Az 1540-es évektől azonban török és magyar hadak egyaránt pusztították, de Somló várának árnyékában nem néptelenedett el. Lakói földesuraikat követve már a XVI. század első felében protestánsokká lettek. A nagyszőlősi templom az 1530— 1540-es évektől a falu luteránus lakóinak temploma volt. A XVII. század végének török háborúi időlegesen újból tönkretették a falut. Ebben a helyzetében találta Mikos Ferenc győri kanonok, aki 1698-ban püspöke megbízásából egyházlátogatást tartott a pápai főesperesség területén, s ezen belül Nagyszőlősön is. A templomot — amelyet Szabó György luteránus prédikátor vezetésével az evangélikusok használtak majdnem teljes épségben, bár nagyon rossz állapotban találta. A leírás szerint a falun kívül, alacsony dombon álló, Szent György tiszteletére emelt templom boltozott szentélyével, síkmennyezetes hajójával, falazott oltárával, kőből épített tornyával a mai képet idézi. Kórusa teljesen elpusztult, kőből emelt szószék volt benne. A körülötte levő temetőt kőfal övezte. Feltűnő, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvben ismertként említik a templom titulusát, holott a pápai főesperesség ugyanakkor meglátogatott középkori eredetű templomairól állandóan azt írják, nem tudni, melyik szent tiszteletére emelték.

Az 1698-as egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint Nagyszőlős temploma középkori formájában, változatlanul érte meg a török veszély elmúltát, az ország felszabadítását. A Zichyek 1724-ben újjászervezték a falu katolikus plébániáját, az ősi templomot visszavették az evangélikusoktól. A következő évben helyreállították a templomot is: 1725. augusztus 25-én Várpalotán kelt Zichy János gróf szerződése R. Krinberger ácsmesterrel az ácsmunkákról, majd szeptember 2-án a jánosházai Warcha József kőművesmesterrel a templom restaurálásáról és új tornyának felépítéséről. Október 11-én a Városlődön lakó Hans Georg Milner asztalosmesterrel az oltár készítésére kötött szerződést. Az utóbbit a már korábban az ösküi templom számára általa készített oltár mintájára kellett készíteni. 1726-ban Barbacsi János plébános a templom oltárképének elkészítéséhez kért segítséget. Az újjáépített és újonnan felszerelt templomot 1725-ben Szent Mihály tiszteletére szentelték. Negyven év múlva, 1764-ben Horváth János nagy szőlősi plébános lerongyolódott temploma érdekében kérte Zichy István gróf támogatását. Az 1760-as évekből származó évszámos téglákat találtunk a szentély ablakainak befalazásában és Z I betűs barokk kori téglák voltak a hajó falkoronáiban, valamint a sekrestye falában. Eszerint ekkor építették az északi sekrestyét, és valószínűleg új tetőt kapott a templom. Az 1779-es egyházlátogatási jegyzőkönyvből arról értesülünk, hogy 1771-ben újabb helyreállítás történt. Száz évvel később a vázsonyi Zichy családból származó Zichy-Ferraris grófok építtették a a templom déli oldalán álló kriptát. 1877-ben épült a kripta, ugyanekkor kívül-belül újravakolták a templomot, és kifestették. 1882-ben Somogyi Baka Lajos plébános a Zichy-örökös kegyúr, br. Watzdorff Konrád költségén befalaztatta az addig működő középkori ablakokat, és új, gótikus formájúakat vágatott mind a déli, mind az északi hajófalba. 1877-ben készítették a templom ma is meglevő csaposgerenda födémét, az 1965-ben lebontott fedélszéket és felszedett cementlap burkolatot. 1900-ban bontották le a 18. századi sekrestye boltozatát, egyidejűleg külső támpilléreket falaztak a hajó falaihoz. 1912-ben leszedték a tető fazsindely fedését, és azt hornyolt cseréppel cserélték ki. Végül 1946-ban háborús sérüléseiből állították helyre a templomot, ekkor a toronyra új sisak került.

 

Forrás:
Koppány Tibor: A somlószőlősi r.k. templom helyreállítása In.: Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Back to Top