Csabrendek | Szent Lőrinc (Rendeki) templomrom

A község közepén emelkedő templomdomb keleti lábánál, részben alapfalakban, részben barokk templommá alakítva, ma elhagyottan áll. Rendek, Rennek a középkorban a szomszédos Csabi és Basó családok birtoka. 1344-ben vásáros hely, 1355-től 1482-ig a középkori Zala megye északkeleti részének járási székhelye. Papját 1333—34-ben említik, templomát, amelyet Szent Lőrinc tiszteletére emeltek, 1355-ben. A török időkben elpusztult, a XVIII. század elején részben újjáépítették, de a század végén, a mai templom megépítése után elhagyták. Egyhajós, íves szentélyű templom volt. Szentélyének ma csak alapfalai látszanak, hajója az elfalazott diadalívvel és barokk fiókos dongaboltozattal fedve ma raktárként funkcionál.

A Sümeg környéki táj jelentős községe Csabrendek. A többközpontú, szabálytalan úthálózatú település két község nevét viseli, Csab és Rendek nevét vonták össze. Csab az egykori különálló helyiséget, ma a Csabpuszta felé eső részt jelenti. A Bakony utolsó nyúlványán fekvő jelenlegi község közepe a régi Rendek falura esik. Csabrendek gondosan karbantartott, fejlődő település. Sümeg, Gyepűkaján és Nyárád irányában vezet tovább műút. A XIV. századtól számolja fennállását. 1355-ben történik első említése. A települést részben erdő öleli körbe, a hegyen szőlőt termesztenek. Csabrendek alapfokú közintézményekkel ellátott, több műemlékkel, látnivalóval rendelkezik. Hasznosításra váró kastélyépülete van, katolikus temploma műemlék. Volt Bogyai-kúria (1790, barokk) és a két XIII. századi templomrom (Csab, Rendek) mellett további XVIII., és XIX. századi emlékekkel rendelkezik.

Az egykori rendeki templomra épült barokk átépítés a Templom téren található, a falu közepén helyezkedik el, a mai templommal szemben, az óvoda mellett. Az aszfaltburkolatú út mellett, szabadon áll. Az egyik oldalról rendezett közpark, a másik oldalról óvodakert határolja. A raktárnak használt egykori barokk templom kétszeri barokk átépítése jelentősen átalakította az eredeti Árpád-kori falakat. A déli oldali fal valószínű, hogy Árpád-kori maradt. Nemcsak a félkörös, hanem egyenes térlezárás is fellelhető a régi alapfalakban. A kelet-nyugati tájolású, nyeregtetős, oromfalas épület lényegében terméskő falazattal épült. Helyenként tégla kiegészítés is látható. Az épületen bádogozás nem látható. A falazaton, a homlokzati felületen érzékelhetők az egykori nyílások, falpótlások, építési periódusok. Jelenleg három bejárati nyílás van az épületen. Egy főbejárat, a templom felöl, egy oldalbejárat a tér felöl és egy padlástéri bejárat a forgalmas út felöl. A befalazott ablakok és a faajtók is jelzik, hogy az épületet régóta raktárnak használják. A befalazás mellett a régi fa áthidaló és a boltövek is láthatók. A tetőtéri bejárat ajtó nélküli, rajta keresztül belátni a padlásra. Körülötte az oromfal hiányos.

A belső tér két részre osztott, a két ácsolt ajtóval külön-külön megközelíthetően. A helyiségeket elválasztó és a nyílásokat elfalazó fal terméskő, illetve tégla. A két helyiség padlószintje között szintkülönbség van. Az egykor egységes belső tér barokk, fiókos dongaboltozattal fedett, kosárív vezérgörbével. A belsőben barokk vakolatnyomok, stukkók érzékelhetők. A fedélszék a falszerkezetnél későbbi, bárdolt szelvényekből készült. Szerkesztési tulajdonságai alapján 100-150 éves lehet. A héjazat cserép. A fedélszék és héjazata, mint szerkezet, végső soron nem képvisel történeti értéket. A sérült cserepeken keresztül beszivárgó nedvesség a faanyagot megtámadta. A fedélszék faanyaga meggörbült, megroggyant. Az épület féltégla vastag barokk dongaboltozata kb. 60 cm vtg. falakra támaszkodik. A boltozat belső fesztávja 5,8-5,9 m. A belmagassága 4,55 és 5,64 m közötti. A boltozatból – záradék közelben – néhány tégla kiesett. Az északi falban nagyméretű elfalazott nyílás van, bennmaradt fa kiváltóval. A hosszirányú oldalfalak hozzáépült támpillérekkel erősített. A végfal 85 cm vastag. A falazatokban több kisebb hiány van (kifagyás, állványozás, stb.), de süllyedésre utaló repedés nincs. A fedélszék állapota rövidtávra megfelelő. Gondos felújítás esetén cserére szorul.

Az alapozás a falazat anyagával egyezően készülhetett, feltehetően a fagyhatár alatt. Az épület csak részben követi az egykori románkori alapokat, mert a keleti oldalon a románkori szentély alapfalai a látható épülettől függetlenül, terepszint alatt húzódnak. A későbbi nyíláskitöltő elfalazások alapjaival probléma lehet, mert a 40-50 cm vastag falak kidőlni látszanak. Az épület látható falszerkezete „beszédes”, mert jól nyomon követhetők az építési periódusok. Bár talaj közelében kifagyások tapasztalhatók, de az eredeti, vastag falak kellően állékonyak. A falsík és a tető találkozásánál tégla párkány látható, mely már hiányosságokat mutat. Szintén sérült az oromfal is. A fagyálló kőanyag falazati kötőanyaga érzékeny a fagyra, nedvességre és a nap hőmérséklete okozta térfogatváltozásra. A környező növényzet is beépült a falszerkezetbe, ahol fizikai és vegyi károkat okozhat. A héjazat hiányossága az eresz fagy általi roncsolódását eredményezheti. Ezért a falkeresztmetszetek idővel helyenként lecsökkenhetnek, mely a falak omlásához vezethet.

Az épület helyiségei fél tégla vastag barokk dongaboltozattal fedettek. Ez a boltozás az egységes térre készült, feltehetően a támfal megerősítésekkel egy időben. A boltvállakat a boltozatmagasságot meghaladó szintű tetőtéri térdfal terheli, melyre a fedélszék támaszkodik. Az áthidalók boltövek, a későbbi nyílásáttöréseknél fa kiváltó is jól látható. Az épület belső terét terméskő válaszfal osztja meg. A fedélszék kötőgerendás, dűltszékes fedélszék. Figyelemre méltó a főállás ollós kialakítása, melyre a közép- és taréjszelemen terhel. Bár ez barokk szerkesztésmódot jelez, de a fa keresztmetszetek vékonysága és a részletképzés elnagyoltsága inkább csak továbbélő vidéki hagyományokat igazol. A jelenlegi fedés, hornyolt cserép. Bádogos szerkezetek, vakolatok, felületképzések, burkolatok nincsenek. Két ácsolt, durva kialakítású ajtó (kapu) zárja a belső teret. Értéket nem képviselnek, jelenlegi feladatukat ellátják. A belső térben lévő vakolatnyomok, stukkó maradványok szakértő feltárást és elemzést igényelnek. A település régóta fontolgatja az épület jobb felhasználását. 

Forrás: 
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Kalmár Miklós: A rendeki templomrom http://arch.et.bme.hu/ (Hozzáférés: 2021. július 31.)