Gyulakeszi | Csobánci rossztemplom

Csobánci rossztemplom

Gyulakeszi

A várhoz felvezető út mentén, borospincének átalakított középkori templomrom. Oromzatos nyugati, valamint északi fala és diadalíve maradt meg másodlagosan befalazott gótikus kőfaragványokkal. Fotó: A csobánci rossztemplom fotója A tapolcai tavasbarlang című, 1962-ben kiadott könyvben. Szerk.: Dr. Zákonyi Ferenc

Veszprém megye
8286 Gyulakeszi, külterület
A terület szabadon látogatható

A templom rövid története

Csobánc település Csobáncszög néven 1407-ben tűnik fel a forrásokban. A helyét az ún. “Rossztemplom” környékére lokalizálhatjuk. Oppidum, vagyis mezővárosi rangra emelkedett, jelentőségét az is bizonyítja, hogy a törökök 1563-1 565 között nahiet neveztek el róla. Az 1730-as években a falu leégett, lakói ekkor költöztek a ma Csobáncnak nevezett helyre. Rómer ismét oppidumként említi, ami azt jelzi, hogy a településnek sikerült visszaszerezni régi pozícióját.

A tatárjárás után épült vár alatt telepített falu valószínűleg azonos az oklevelek Csobáncszögnek nevezett településével, amely a XV. század elején egy Gál nevű nemesé volt. Tőle hűtlenség miatt a király elvette és a Gersei Pethöknek adományozta. Később a vár uraié, a Gyulafiaké volt. A templomról középkori okleveles említést nem ismerünk. Egyhajós, a hajóval azonos szélességű íves szentélyes, keletelt templom. Hajójának falai és diadalíve áll, szentélye alacsony rom. A hajó és a szentély különböző időből származik, elválásuk tisztán látható. Belsejében présház van.

Csobáncszög falu Borbála királyné János veszprémi püspökhöz írt oklevelében tűnik fel először, 1407. október 31-én: Ne háborgassa Gersei János zalai ispánt Csobáncszög birtokában, amelyet előző tulajdonosa hűtlensége miatt veszített el. Csobánc elpusztult falu Csobánc hegyén, a vár északnyugati oldalán. Történetét alig ismerjük. A XV. század elején nemesi birtokként került a Gersei Pethő család kezére. A török hódoltság korát a felette álló vár védelmében élte át és csak a XVIII. század elején néptelenedett el, lakói Díszeibe költöztek. A falu helyén ma is áll a „Rossztemplom“-nak nevezett középkori templomrom, amelyről azonban középkori adatot nem ismerünk. A várhoz felvezető út mentén, borospincének átalakított középkori templomrom. Oromzatos nyugati, valamint északi fala és diadalíve maradt meg másodlagosan befalazott gótikus kőfaragványokkal. A romról történeti adatok nem maradtak.

 

Forrás:
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861) (Forráskiadványok Budapest, 1999)
Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958)
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) 
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Back to Top