Veszprém | Kövesdi Szent Miklós templomrom

Kövesdi Szent Miklós templomrom

Veszprém

A Szent Miklósról elnevezett templom romjai Veszprém belvárosában, az Erzsébet liget melletti Kálváriadombon találhatók. A feltárt templom az oklevelekben a XIII. századtól emlegetett Szent Miklós-templommal, a középkori Veszprém azonos nevű szegének (városrészének) névadó intézményével azonosítható.

Veszprém megye
8200 Veszprém, Egyetem u. 2.
A terület szabadon látogatható

A templom rövid története

A Szent Miklós-templom első okleveles említését 1237-ből ismerjük. Ekkor a veszprémi káptalan előtt, a veszprémi Mykxe fia Balázs clericus özvegye és fia, Antal rokonuk, Sabinus fia Péter mester karmacsi főesperes (zágrábi egyházmegye) engedélyével, Sol, Gál és Sándor veszprémi várjobbágyok, Phynoch bilotus, Bense clericus és mások tanúsága mellett egy fertő híján 3 márka ezüstért eladták egy házhelyüket (locum curiae}, amely a Szt. Tamás-mező (Veszprém egyik városrésze) mellett feküdt, valamint további telekrészeiket is Favus mester veszprémi főesperesnek. Az egyik földrész 14 öl széles és 120 öl hosszú a Szt. Miklós (egyház) mellett (sanctum Nicolaum adiacentem) helyezkedett el.

1271-ben a veszprémi káptalan előtt megjelent Favus veszprémi prépost feltehetően ugyanaz a személy, aki 1237-ben még csak főesperes volt -, s kijelentette, hogy miután vérrokona, az Ajka-nemzetségbeli Pál fia Illés őt kicsiny korától mindig hűségesen szolgálta, ezért nevezettet most birtokkal ajándékozza meg. Veszprémi telkét (fundum curiae) amely Pál mester éneklőkanonok fundusa mellett feküdt adta neki, a hozzátartozó épületekkel és haszonvételekkel együtt. A telekhez 100 hold szántó is tartozott, több tagban, különféle helyeken. Ezekből 10 hold trágyázott föld Sughe ispán földje mellett, a Kama-kútnál volt. 1293. október 6-án Raynoldus, Szt. Ányos tihanyi bencés monostorának apátja (1293-1305) és konventje előtt, Bonch, Ágoston mester veszprémi kanonok testvére egy veszprémi telkét, Szt. Miklós hitvalló egyházának hegye alatt, 15 penzáért, bécsi széles dénárokban számítva amely összeget már fel is vett eladta Márton mester veszprémi prebendás papnak és testvérének, Jánosnak. A telket K-ről egy, a Kamakuta-forrásból kifolyó patakocska, északon és nyugaton Máté fia Miklós, Domnyka fia Gergely és Buhcus, a veszprémi káptalan jobbágyainak sessioi, délen pedig a Veszprém városából Biliegére vezető közút határolták.

Az 1515-ben Veszprémben tartott egyházmegyei zsinaton elrendelték, hogy az úrnapi körmenet egyik állomása a Szt. Miklós-plébániatemplom legyen. Az oltári szentség fölé tartott baldachin négy rúdját a Keresztelő Szt. János-templomtól a Szt. Miklós-templomig a várbeli Mindenszentek-egyház prépostja, a somogyi és a zalai főesperes, valamint az Örsi prépost vitték, a Szt. Miklós-templomtól pedig a hántai prépost, a segesdi, budai és fehérvári főesperes. Az 1536-os, 1542-es és 1543-as adóösszeíráskor a Szt. Miklós-templom plébánosának 1 adózó portája volt itt. Ezen városrész templomával együtt véglegesen feltehetően Veszprém első, 1552-es török ostromának eshetett áldozatul. Erre mutatnak a templom 1930-as ásatásakor talált, időrendben legutolsó, I. Ferdinánd királytól (1526-1564) 1528-ból és 1541-ből származó pénzek. Plébániatemplomát azonban egy 1550-es összeírás már elpusztultként említette. Az elpusztult városrész romjai – így a templom is – valószínűleg még jó ideig álltak.

A templomromok fölé 1747-ben barokk kálváriát emeltek, amelyet 1832-ben (s nyilván máskor is) javítottak. Ennek főbb szobrait Jézus, Szűz Mária, Mária Magdolna, Szt. János idővel a Szt. László-kápolna mellé (az 1930-as években már itt álltak), majd elé helyeztek át. A kálvária stációival 1949 után senki sem törődött. Pusztulásuk a Vegyipari Egyetem építése során teljesedhetett ki. Az É-i rész utolsó stációalapjait az 1978-as ásatás tüntette el. A Kálvária-domb É-i és Ny-i lábát a XVIII-XIX. században a terjeszkedő város házai vették körül. Ezeket a XX. század 2. felére lebontották, csak a domb felőli hátulsó támfalaik, részben pincéik maradtak meg korunkra.

A Laczkó Dezső Múzeum épületével szemközti Kálvária-dombon, amelynek Ny-i lábánál a XIII. században már említett Koma-kút máig is – jóllehet betemetve fennmaradt, Rhé Gyula tárta fel 1929-1931-ben a középkori templom maradványait. A feltárt templomnak szinte csak az alapfalai maradtak meg, sőt helyenként (így a sekrestye ÉK-i sarkánál, a román és gótikus szentélyfal találkozásának D-i oldalán) az újkorban ráépített kálváriastációkkal és kőbányászattal (torony Ny-i és szentély K-i fala) még ezeket is elpusztították. A kutató szerint az egyhajós templom eredetileg egyenes szentélyzárődással, Ny-i végén toronnyal épült. Bejárata a hajó D-i oldalán lehetett. A torony DNy-i sarkát támpillér erősítette. A román hajó D-i külső falán 2 db-ból álló vörös homokkő párkányrészlet még eredeti helyén állt. Alapozásmaradványok nyomán a hajó ÉK-i sarkába a szószéket, a DK-ibe a keresztelőmedencét feltételezte.

Később – Rhé szerint valószínűleg a XIII. században – a templom támpillérekkel erősített gótikus szentéllyel bővült. A román szentély É-i oldalához sekrestyét, ennek Ny-i oldalához – több fázisban készült – csontházat építettek hozzá. A hajó D-i falának a szentélyhez közelebb eső felét kívül két eltérő méretű és a hajófalba nem bekötött pillérrel támasztották meg. A padlót 18x18x4 cm-es téglalapokkal burkolták, de ezekből már csak igen kevés – főként a sarkoknál – volt feltárható. A templomból a színek egész skáláját mutató freskótöredékek és ablaküveg-töredékek is előkerültek. A hajó belsejében, az É-i fal közepénél, egy a padló alá süllyesztett, kőből épült kis fülkére találtak, amelyben 46 db késő középkori fémtárgyat rejtettek el. 

 

Forrás:
RAINER PÁL: A veszprémi Szt. Miklós-szeg és temploma In.: Regenye Judit (szerk.): Karlovánszky Alán Veszprém megyei kutatásaiból (Veszprém, 2000)

Back to Top