Pápa-Kéttornyúlak | Református templom

A települést egy 1317-ben kiadott oklevél említi először Lak néven. A falu köznemesi – azonos nemzetségből származó – családok (Laki, Dálkai, Zárka, Hathalmi) birtoka volt. A családokat első ízben 1214ben említik, de nem a településsel kapcsolatosan. A falut 1378-ban a Dálkai és a Zárka családok között két egyenlő részre osztották. 1446-ban a Zárka család kihaltával a falu északi traktusát is a Dálkaiak szerezték meg. 1464-ben Gara Jób katonái felégették. 1488-ban Kapucsi Benedeké, lakosai ekkor 18 ft-tal adóztak. 1531-ben Hathalmi Lászlóé 18 adózó, 6 szegény és 3 leégett portával. 1571-től nevezték a települést Kéttornyúlaknak. A XVI. században végig lakott hely, nagyjából változatlan porta számmal. A 15 éves háború idején időlegesen elnéptelenedett, nyilván a Pápa környezetében zajló hadi események miatt.

A XVII. században újra betelepült, de a korábbi évszázadhoz képest megfogyatkozott és csökkenő lélekszámmal. 1683-ban egy török portya újra elpusztította a falut. A Szent Mihály arkangyalról elnevezett, dombocskán álló templom építését a XII-XIII. századra, újabban  a XIII. század első felére teszi a művészettörténeti kutatás. A templom első ismert említése 1360-ból származik. Az 1378-as faluosztáskor a kelet-nyugati határvonal a templomon keresztül húzódott. 1401-ben plébánosa Bertalan. 1571-től valószínűleg kéttornyos templomáról nevezik a települést Két Tornyos Laknak. 1683-ban a templomot is felégeti a török. Az 1698-as Canonica Visitatio a templomnak egy tornyát (talán a délnyugatit) említi. 1753-ban, 1818-ban és 1855-ben kisebb-nagyobb javítások, átépítések történtek. 1890-ben az előző évi villámsújtotta délnyugati tornyot állítják helyre. Ezen munkálatokat már csak a műemléki kutatásokat befejező helyreállítások követték. Mindenképpen megemlítendő, hogy 1858/59-ben Rómer FIóris jó rajzokat és leírásokat készített a templomról, különös tekintettel ajaki műhelykörhöz kapcsolt kapuzatra. A templom körüli temető az 1689-es Canonica Visitatio szerint kerítetlen volt.

A régészeti ásatás eredményei alapján elmondható, hogy a hossznégyszögű hajóval és félköríves szentéllyel rendelkező templomot a kis- és középnemesi családok sorába tartozó helyi család (családok) építtették a XIII. század közepe után. A déli oldalon kapuval és négy keskeny, félköríves-rézsűs ablakkal, a nyugati oldalon ajaki műhely hatását tükröző kapuzattal. A sekrestye a XIII -XIV. században épülhetett. Bizonyos nyomok (cölöplyukak) korábbi sövénytemplomra, vagy a sekrestye födémszerkezetének építésére utalnak. A hajó déli oldalán feltárt épületrészlet előcsarnok, vagy csonka kereszthajó (?), amely a XIV-XVI. században került kialakításra. Ossariumként használták később. Törökkori háborús tevékenység során elpusztult egyének lemeszezett tömegsírját találtuk meg a templomtól északi irányban.

Forrás:
Ilon Gábor: Régészeti adatok a kéttornyúlaki középkori templom építéstörténetéhez In.: Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)