Almádi bencés apátság romja
Monostorapáti
Almád – ez a később elpusztult helység – Hegyesd vidékén, a mai Monostorapáti szomszédságában feküdt. Amikor az Atyusz nemzetséghez tartozó Bánd fia Atyu(s)z és testvére, Miske itt 1117-ben atyjuk lelki üdvére, annak rendelkezése szerint bencés monostort alapított, már lakott hely volt, és már Almádnak nevezték. Az alapításra az engedélyt Máté veszprémi püspök adta meg, a rendházat azonban már utóda Nana püspök szentelte fel Szűz Mária és Mindenszentek tiszteletére 1121-ben. Az alapítólevélből arról is értesülünk, hogy két oklevelet adtak ki. Az elsőt – a szándéknyilatkozatot – 1115-ben Bánd ispán, a másodikat a felszenteléskor 1121-ben Bánd két fia, Atyusz (Ogiuz) és Miske (Miska). Úgy tűnik tehát, hogy akitől a monostoralapítás szándéka ered az nem élte meg tervének teljesülését. Az alapítók a monostornak jelentős adományokat biztosítottak: 8 háznép szolgát 4 ökörfogatú ekével, 2 malmot és szőlőt ugyanannyi vincellérrel, 12 háznép szabadost, 3 háznép tímárt, 3 háznép péket, 2 háznép harangozót, 2 mansió szakácsot.
Ez az adományozás azonban, ekkor – az alapítólevél szerint – csak Atyusz (Ogiuz) nevében történik, aki az atyja által az egyháznak hagyott javaknak általa őrzött fele részéről, és saját adományairól rendelkezik az almádi monostor javára. Ezt egészíti ki István, Miske comes fia, amikor III. István király engedelmével, 1164-ben gazdagon megajándékozta az apátságot. István ezen adományozásával tulajdonképpen nagyapjának, Bándnak, az 1121-i oklevélben említett rendelkezését valósította meg, amit Miske comes – úgy látszik – a maga részéről elmulasztott. Ez az adomány ugyan sokkal kisebb, mint Atyuszé, de figyelembe kell venni, hogy az ő adományozása 40 évvel később történt és nem bírt az alapítás jellegével. Míg – vagy éppen ezért – Atyusz adománya, még ha hozzá vesszük Bánd adományát is, olyan gazdag, hogy gyakorlatilag ő a monostor igazi alapítója. Az alapítók földadományain kívül, a 13. század végéig a monostor számára még egy jelentős adományozásról tudunk. 1221-ben II. András király jóváhagyta a fiú utóddal nem bíró – ugyanezen nemzetségbeli – Sol ispánnak azon rendelkezését, hogy az oklevélben megnevezett birtokait tartozékaikkal együtt az almádi Szűz Mária egyháznak, a veszprémi Szent Mihály egyháznak, feleségének, Éva, Weniuer, Helbrung és Ágnes nevű lányainak, továbbá Duboznak, Ivánkának, Sixtusnak és Feltounak, Salamon fiának, valamint a szt-helenai szerzeteseknek hagyja. Felsorolva felszabadított szolgáit és fiának születése esetére tett intézkedéseit.
Amikor végül 1227-ben végrendelkezik István zágrábi püspök segítségével és Benedek almádi apát és Chabas itteni dékán, továbbá számos tanú jelenlétében az apátságnak hagyományozta Nagyvázsony közelében fekvő birtokát: Vöröstópusztát, 3 szőlővel, 2 eke alá való földdel, cselédeivel, erdejével, malmával és minden egyéb mellékletével együtt. Két Almád nevű birtokát 3 eke földdel, 10 malommal és 8 általa vásárolt szőlővel pedig feleségének és idősebb leányának hagyta. A monostorról sokáig keveset hallunk, csak egy-egy jószágát, szerzeményét említik: pl. 123l-ben Magyari nevű jószágát Csopak szomszédságában, vagy hogy 1238-ban egy szőlőt hagyományoznak rá. 1249-től azonban már hiteleshelyi tevékenysége is hírt ad a monostorról. Már Miklós apátsága alatt a tatárjárás okozta zavarok következményeiként különféle birtokperek okoztak kellemetlenséget s nemritkán veszteséget az almádi monostornak. Per folyt például Szabadinak egy része miatt, de az apátságnak nem sikerült a követelését érvényre juttatni. Okleveles adatokból arra következtethetünk, hogy az almádi apátságot a IV. László uralkodása alatt bekövetkezett belső zavarok és a jogbizonytalanság folytán súlyos károk érték. A monostor elszegényedett. Ezt bizonyítja, hogy Balázs apát 1282-ben megjelenve a veszprémi káptalan előtt elpanaszolta, hogy a háborús időkben az apátság oly keserves sorsra jutott, hogy szerzetesei megélni sem tudnak. Ezért kijelentette, hogy az apátság veszprém megyei Pezeyben lévő birtokát el akarja adni. Az eladásba az apátság kegyurai és Péter veszprémi püspök is beleegyeztek. Így a peszei (pöszei) jószágot 6 márkáért Mihály veszprémi kanonoknak eladták.
A birtok árát a szerzetesek ellátására, a szegények segítésére és a monostor kijavítására fordították. Mivel a szegénység az egész vidéket sújtotta, és Konrád apát idejében (1293-1296) a monostor kegyurai is pénzszűkébe jutottak, ezért 1296-ban Konrád beleegyezésével egy apátsági földet eladtak. A szegénység és a rendezetlen viszonyok nagy kárára voltak az apátságnak; nem egészen félszázad alatt hatszor változott az apátság vezetése. A 15. és a 16. század folyamán rablások, fosztogatások és nemtörődömség révén az apátság helyzete tovább rosszabbodott. 1508-ban kiküldött apáti vizitátorok is zilált anyagi körülmények között találták az apátságot. A mohácsi csatavesztés után még egy ideig fennállott, majd – a faluval együtt – folyamatosan elnéptelenedett. Később beleolvadt a mai Monostorapáti határába. Fényes Elek Magyarország geográfiai szótárában Monostorapáti közepén egy puszta kolostort és egy szentegyházat említ. A 20. század elején a kolostorból csupán egy 5,5 m-es fal állt, és a templomból sem maradt fenn semmi. Az 196l-es törmelékeltakarításkor az 1,5-2 m magas törmelék alatt jelentős magasságú, összefüggő falmaradványokat találtak. A tisztítás során egy kisebb méretű, négyzetes alaprajzú épületlezárás maradványait tárták fel. A falak anyaga csaknem teljesen bazalt, kisebb részben tégla. Ez a kőanyag egyébként jellemző ennek a térségnek a műemlékeire.
Az almádi bencés apátság temploma valószínűleg a dunántúli nemzetségi monostortemplomok (Ják, Lébény stb.) mintájára épült. Tehát három hajós, három egy vonalban elhelyezkedett félköríves apszissal záródó, bazilikás elrendezésű templom volt, kettős nyugati torony párral és belül a tornyok között elhelyezett kegyúri karzattal. A 1249-től azonban már nemcsak birtokügyletei, hanem hiteleshelyi tevékenysége is hírt ad a monostorról. Ugyanis ezen a címen kiadott iratával ekkor találkozunk először Miklós apátsága, és Dénes fia Bánd, valamint ennek testvérei, Dénes és Miske kegyurasága alatt. A 13. század derekáig ez az egy eredeti oklevele maradt fenn az almádi monostornak. Ez az egyik kegyúr jogi aktusát foglalta írásba. Testvérei jelenlétében és az almádi apát egyetértésével Dénes fia Miske felszabadította az osztozás során neki jutott három libertinust a Balaton-felvidéki Kál faluban fekvő 10 hold földjükkel és szőlőjükkel együtt. 2011-ben civil kezdeményezésre, de az egyházközség égisze alatt kezdődött meg az almádi Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor maradványainak megmentésére irányuló munka.
Forrás:
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében 3. Az almádi bencés apátság
Fotó: Kaszás Zsolt