Sáska | Szent Imre-templom

Tapolcától északra, mintegy 7 km-re Zalahaláp és Hegyesd felől megközelíthető zsákközség. A Tapolcai-medence északi szegélyén az Agártető délnyugati lábánál fekszik. A sáskai erdő királyok vadászterülete volt az Árpádok korában. 1385-ben említi először egy hivatalos oklevél „Saaska” birtokként, mint a Rátóti Gyulaffy család birtokát. A község nyugati szélén áll a román stílusú római katolikus templom, melynek felszentelése 1250 nyarán, Sarlós Boldogasszony napján történt, Szent Imre herceg tiszteletére.

A falu a XIV — XV. században a Rátóti Gyulafiaké volt. Templomáról adatot nem ismerünk. 1550-ben ez is elhagyott plébánia volt, miután két évvel azelőtt a törökök Sáskát is felégették. Keletelt, nyugati végén nyitott aljú torony áll, tetején falazott sisakkal. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású Árpád-kori falusi templom, északi oldalához sekrestye csatlakozik. Hajója síkmennyezetes, szentélye és sekrestyéje dongaboltozatos. A hajóban két vasoszlopon karzat áll. Simára vakolt külső felületein a középkori ablakok látszanak.

A torony ablakai félkörívesek. A többi ablak hosszúkás négyszög. A torony sisakja négyszögletű és kőből épült. A torony nyugati falát két gyámfal erősíti. A templom eredete hihetőleg visszanyúlik a középkorba; harangjai azonban 1754. és 1773-ból valók. A kevés késői barokk részlettel 1759-ben újraépített templomról középkori adat nem maradt. Az 1975-ös sematizmus szerint: „1385-ben már Sáska néven említik okleveleink. A község nyugati szélén álló román templom egyenes záródású donga boltozatos szentéllyel, lapos mennyezettel, kősisakos toronnyal, építési idejét a 13. századra teszik a szakemberek. 1759-ben, majd 1924-ben újították fel. Méretei: 12×5,8 méter. 

Forrás:
Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár Sematizmusa
Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban 
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)