Köveskál | Sóstókáli templomrom

Sóstókáli templomrom

Köveskál

Kővágóörs és Köveskál között, mocsaras rétből alig kiemelkehalmon, keletéit, egyhajós, egyenes szentélyzáródású román kori falusi templom romja. Lepusztult fali közül ma a szentély, a diadalív és a hajó északi fala a legmagasabb. A szentély keleti és déli falában rézsüs kávájú kis ablakok láthatók. 

Veszprém megye
8274 Köveskál 
A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története

Igen gyakori jelenség volt, hogy egyes tájegységek vagy éppen települések az első foglalóról kapták elnevezésüket, biztosra vehetjük, hogy Kál horkának nevét őrzi a Balaton északnyugati partvidékén az a 10-12 km hosszú és 3-4 km széles völgy. A XIII — XIV. századi oklevelek minden esetben Kál-völgynek (,,valea Kaal”) — egy esetben pedig (1377-ben) ,,a zalamegyei Kaal-i vidék”-nek — nevezik ezt a tájegységet. Egyidejűleg a Kál-völgy falvai — az egész középkoron át napjainkig — megőrizték a Kál megkülönböztető nevet: Köveskál, Szentbenedekkál, Mindszentkál, Örskál, Szentvidkál, Kerekikál, Töttöskál, Sóstókál, Kiskál elnevezésekben. A honfoglaló és hódító nemzetség központja feltehetően az a Káli-földvár volt, amely Mindszentkáltól keletre, a Kereki-dombon magasodik ki mintegy 30-35 méter magasan a mocsaras környezetből. Oldalai ma is meredeken emelkednek, s csak déli irányból közelíthető meg, ott viszont ma is kétszeres sáncolás nyomai figyelhetők meg.

Sóstókál (Sásdikál, Alsóukkál, Jukkái)falut az elvándorolt köveskáli nemesek 1340 körül építettek fel templommal együtt. A templom romjai Köveskáltól délre, a mai Sóstó-pusztán még ma is láthatóak. A templom körül temető volt. A falu nyomai ma is jól láthatók (különösen egy kőből épült udvarház romjai a templomtól délre), egy a volt falun átvezető É—D-i irányú úttal együtt. össze. Sóstókálon, ahol ekkor három egyetelkes nemesi család lakott,  az 1542. évi állami adóösszeíráson (dicalis conscriptio) és az 1543. évi dicális összeíráson nem írtak össze senkit, s a falu véglegesen eltűnt a későbbi dicális adóösszeírásokból. 1636-ban azonban – az 1542 óta elhagyottan és romokban heverő – Sóstókál faluban adásvétel történt. Nemes Janka János tagyoni lakos a maga és gyermekei (Péter, István, Gergely, Kata és Ilona) nevében megjelent a veszprémi káptalan előtt, s elhagyott nemesi kúriáját 70 magyar forintért eladta Baka Simonnak és gyermekeinek. A kúria szomszédsága volt: keleten az elhagyott utca, délen Nemes Mihály elhagyott kúriája, nyugaton és északon pedig Galasi Imre és Ferenc elhagyott kúriája (udvarháza.) Értékes helyi adatokat tartalmazó adásvételi szerződéseket kötöttek a következő esztendőkben.

A Káli-medence pannon turzásaihoz Cholnoky Jenő többször is ellátogatott, mert geográfiai szempontból ezek jelentettek számára különleges témát s mint megjegyezte a világ szakirodaimában nem találkozott ehhez hasonló szépségű ilyen deflációs képződményekkel. Ugyanakkor, miként terepnaplójában ezt rögzítette, élénk érdeklődést keltettek benne a Kővágóörs közelében (északkeleti határában) talált egykori sóstókáli ún. Pusztaszentegyház templom romjai is. 1922. augusztus 28-án járt itt, amikor Tibor fiával Révfülöpről Köveskálra átgyalogoltak. A XIII. században épült román stílusban, egyenes záródású, apszisának keleti oldalán később gót stílusban átalakított ablaknyílású bővítmény volt. Ma a templomtorony már nem, csak a szentély diadalíve és a hajó északi fala áll. Cholnoky mind az északi, mind a déli romokat lerajzolta. A déli rom a templomé, amelynek szentélye ablakait is bejelölte rajzán. Precíz alaprajzain a méreteket pl. az ablakok magasságát is pontosan feltüntette. A D-vel jelölt ablaknál feltüntette annak gót stílusát is. A Magyar Nemzeti Múzeum ELTE letéti anyagában Cholnokynak három fényképe található erről a templomról. Feltehetően 1922-ben délnyugatról, délről és keletről is lefotózta.

Forrás:
Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész) In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (II. rész) In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Kovács Sándor: A Balaton-felvidék középkori templomromjai Cholnokyjenő munkásságában In.: Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
Pákay Zsolt: Adalékok a tapolcai és sümegi járás török kori történetéhez a rovásadó-összeírások alapjánn (1531–1696) In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Back to Top