Tapolca-Diszel | Szent Márton-templom

Szent Márton-templom

Tapolca-Diszel

A Tapolcával egyesített falu késő barokk, homlokzati tornyos, kétboltszakaszos hajójú temploma. Háromemeletes tornyán órapárkány felett nyolcszögletű, falazott és hegyes sisak ül, homlokzatain sima sávok zött höbörcsös vakolat van.

Veszprém megye
8297 Tapolca, Templom tér 1. 

A templom rövid története

Diszel nevét 1247 óta olvashatjuk okleveles forrásokban. A falut az Árpád-korban királyi udvarnokok lakták. Templomát 1333-ben a pápai tizedösszeírás jegyzékei említik, papjának Domonkos, volt a neve. A diszeli templom építéstörténetét az 1989. évi leletmentés és műemléki feltárás tisztázta. A község első temploma a XIII. században, román stílusban épült, védőszentje már ekkor Szent Márton toursi püspök volt. A szentély oldalában látható sírkő a IV. században itt álló római villa épületéből származik. A déli falon bemutatásra kerültek a középkori plébániatemplomból megmaradt ablakok és párkány részletek. A templom a török háborúk idején romossá vált. Átépítésére, a falu újratelepítése után, 1755-ben került sor. A templom tömeg arányait és mai formáját az 1774-es barokk stílusú átalakítás során nyerte el. Belső kifestésére 1910-ben került sor. Orgonáját 1892-ben építették. Főoltárképén Szent Márton a köpenyét megosztja a koldussal.

Diszel nevét 1247 óta említik, elsősorban okleveles források és peres iratok. Előnyös fekvésénél fogva valószínűleg már akkor voltak itt telepesek.A honfoglaláskor is valószínûleg megtelepedtek itt ősenik az erdő a legelő és a patak találkozásánál. Az enyhe éghajlatú vidéken megtalálták a forrást, tüzifát, a folyót. Volt alkalmas hely a földművelésre, sőt később a bazaltos homokos talajon a szőlőművelésre. Zalát a nagy méltóságot viselő Horák törzse szállta meg. 949-ben Kál, Horák fia a nyugati királyságokat megfélemlítő Vérbulcsú lett ezen terület ura. Híres szőlőhegye a Halyagos-hegy és Csobánc-hegy. Földje legrégebbi időben királyi udvarnokoké volt. 1255-ben nagy per folyt a gyulakeszi udvarnokok és a diszeli nemesség között. Bizonyítja ezt, hogy Diszel területén az udvarnokok mellett nemesek is éltek. Ezek lehettek a szabadságukat megtartott korai települők leszármazottai. Csak ezzel magyarázható, hogy Diszelt a mondott évben a gyulakeszi udvarnokok és a diszeli nemesek között felosztották. Ez utóbbiaké lett Csobánc-hegy, Halyagos-hegy pedig közhasználatra maradt. 1453-ban jelenik meg a Rátóti Gyulaffy család, amely a magvaszakadt birtokot királyi adományként megkapta, de nem az egészet, mert továbbra is szerepelnek Diszeli előnevű nemesi birtokosok, sőt a korai dikajegyzékekben (1542, 1572, 1599) egytelkes nemesek is.

1669-ben a Gyulaffy családé a községnek majdnem a fele, a másik fele a Horváth, Csuzi, Turi és Csopaki családoké. Ebben az időben lép a Gyulaffyak örökébe adásvétel útján az Esterházy család, amely szerzeményére még ebben az évben királyi megerősítést nyert. 1752-ben az Esterházy családnak 14 telke, a komposszesszorátus nemeseknek pedig 15 jobbágytelke volt. 1769-ben már 12 itt lakó nemesi családot írnak össze, a helység közbirtokos faluvá válik. 1828-ban már 18 az itteni igazolt nemesek száma. A település sokat szenvedett, mivel a hadak útjába esett. 1548-ban felégette a török, népe elmenekült. 1572-ben, 1573-ban csupán egyetlen szegény családot találtak benne. Ebben az időben már alávetett a törököknek, fizeti az adót 1629-ben is. Lakott az egész a XVII. században, csak a századvégi harcokban néptelenedik el. 1697-ben prédium, de 1699-ben ismét 12 jobbágy lakja. Népessége Csobánc várában talált a török ellen védelmet. Még 1722-ben is a 14 Esterházy jobbágyból 8 jobbágy Csobáncváralja suburbiumban lakik, onnan műveli diszeli telkeit. Egy 1763-i összeírásban olvassuk: Csobánc mezőváros lakói „hasznosságból”, „a nagyobb haszon kedvéért” áttelepültek Diszel és Győrhegy prédiumokba. A három hely most már – bár önálló neveken – egy territóriumot képezett és egy bíró alatt állott. A három hely később teljesen egybeolvadt és együtt is írták őket össze. Csobánc Diszelnek külterületi lakott helye lett, Győrhegye név pedig eltűnt. A diszeli három község emléke él 1801-ben is, viszont 1890-ben Gönczy-féle térképen már egyedül Diszel van jelölve. A községet 1977. április elsejével Tapolca várossal egyesítették.

A Tapolcával egyesített falu késő barokk, homlokzati tornyos, kétboltszakaszos hajójú temploma. Háromemeletes tornyán órapárkány felett nyolcszögletű, falazott és hegyes sisak ül, homlokzatain sima sávok zött höbörcsös vakolat van. Falaiban valószínűleg az a középkori előzmény rejlik amely először a pápai tizedjegyzékekben szerepel 1333-1334-ben. 1550-ben még működő plébánia volt, 1572-ben pusztították el a törökök véglegesen. A község újra települése után 1755-ben építették újjá. Jelenlegi alakját 1774-ben kapta.

 

Forrás:
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999)
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Back to Top