Lovászpatona | Evangélikus templom

Evangélikus templom

Lovászpatona

Az egyhajós, keletelt templom a nyolcszög öt oldalával záruló szentélyben végződik. A hajó nyugati homlokzata előtt magas, arányú torony áll, kőből rakott, gúla alakú sisakkal.

Veszprém megye
8553 Lovászpatona, Kossuth tér 1. 
Telefonszám: 06 20 457 0156

A templom rövid története

Veszprém megye északi határán, a Zirc, Pápa és Győr közötti terület közepe táján fekszik Lovászpatona község. Jellegzetes dunántúli település, központjai a falu két dombján épült evangélikus, illetve római katolikus templom körül alakultak ki. A lovászpatonai evangélikus templomról szóló néhány rövid közlés építési idejét a XIII. századra teszi, de erre vonatkozó bizonyító adatot egyikben sem találunk. Az 1959-ben meginduló kutatásig a templomon sem mutatkozott olyan részlet, amely a fenti állítást igazolta volna. Egyedül a templom tömegéből és az azt körülvevő, ovális alaprajzú kőfalból érződött, hogy az épület a középkor alkotása. (A torony aljából a hajóba, a kórusról a toronyba nyíló, lemeszelt, csúcsíves bejáratok, valamint a csúcsíves diadalív bizonyították ezt.) Az egyhajós, keletéit templom a nyolcszög öt oldalával záruló szentélyben végződik. A hajó nyugati homlokzata előtt magas, jó arányú torony áll, kőből rakott, gúla alakú sisakkal.

A templom északi oldalán három a középső kétszer olyan vastag, mint a szélsők —, a déli oldalon egy támpillér van. A hajó déli homlokzatán fent négy, szabályos elrendezésű, téglalap alakú, vakolt keretelésű ablak;lent két ugyanolyan ablak, közöttük egy hasonló ablakból az elmúlt évtizedekben kialakított ajtó volt. Középen, a párkány alatt, egyszerű keretben 1868-as évszám, amely a déli homlokzaton végzett utolsó nagyobb munka idejét jelzi. A templom északi oldalán hasonló ablakok vannak, fent egy, lent pedig kettő. Ezeknek elrendezése szabálytalan. Az időjárás viszontagságainak jobban kitett északi oldalon az újkori átalakításnál is figyelembe vették azt a régi szokást, hogy ott nem alakítottak ki ablakokat. A szentélyen három félköríves záródású, vasráccsal elzárt ablak van. A tornyon, lentről számítva, a csúcsíves, vakolt keretelésű bejárat fölött egy kör alakú, felette egy téglalap alakú, végül egy félköríves záródású ablak volt. Az utóbb említetthez hasonló volt a déli és az északi oldalon is, ugyanazon magasságban; egy emelettel magasabban a keleti oldalon is ismertünk egy valamivel kisebb, félköríves záródású ablakot.

A torony tetején fáklya állt, amelyet a közhit buzogánynak, egyesek feltartott ujjú kéznek tartottak. Ez a fáklya az elmúlt években villámcsapás következtében leesett a torony csúcsáról. Érdekes kialakítású a gúla alakú sisak négy sarka, ahol egy-egy átmeneti prizmát helyeztek el. Ez eléggé ritka megoldás. Hasonlót találunk a zalaszántói r. k. templom toronysisakján és a szigligeti A vasi-tornyon; mindkettő középkori. A dongaboltozatos toronyaljon keresztül, a már említett csúcsíves bejáraton át léphetünk a templomba. A hajó három oldalán kőoszlopokon nyugvó, festett mellvédű karzat helyezkedik el. A kőoszlopokon 1841-es, a karzat orgona előtti mellvédjén 1843-as évszám jelzi a készítés idejét. A hajó terét lezáró gerendás síkfödém készítési idejét két 1822-es évszám jelzi. Az egyik fekete-vörös színekkel készült; hasonló színeket figyelhetünk meg a déli karzaton és a hajó keleti falára felerősített fogason. Minden bizonnyal azonos időben készülhettek. Az oszlopokon nyugvó, festett mellvédű karzat, a gerendás famennyezet és a festett fogasok összhatásukban kellemes látványt nyújtanak, a múlt század második negyedének helyi ízlését sugározzák.

A szentély közepén álló oltár fölött van a szószék, amelyre az északi oldalról lépcső vezet fel. Az oltárkép Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Az oltár fölött a szentély boltozatán, az egyik tatarozás alkalmával Szentháromságot ábrázoló falkép került elő, amelynek készítési idejét a kutatók különböző időre teszik. Az oltártól délre, a fal mellett egyszerű ülőpad áll. Előlapján intarziás technikával készített, keretbe foglalt 1774-es évszám olvasható. Az 1959-ben végzett falkutatások során felvetődött kérdésekre az 1960. évi ásatás világosságot derített. A hajó déli falában feltárt két nagy gótikus ív valóban egy kápolnával kapcsolta össze a hajót. A kápolnát délkeleti és délnyugati sarkain átlósan elhelyezett támpillérek erősítették. Az oltár maradványait is megtalálták. A feltárási és helyreállítási munka eredményeként a lovászpatonai evangélikus templom építéstörténeti szempontból legjelentősebb XIII. századi falusi templomaink közé sorolható. A műemléki értékelésben történt változás elsősorban a szinte hihetetlen módon megváltozott déli homlokzatról olvasható le.

A különböző korok építkezései gazdag, mozgalmas, jól elkülöníthető, de mégis harmonikus egységben jelentkező képben olvadnak össze. Nyugati részén fent a három helyreállított román kori ablak, lent pedig a három épségben megmaradt, kibontott kora gótikus ablak az első átépítések mellett a román kori — jóval rövidebb, kisebb – templom hosszát is jelzi. A keleti rész fenti két ablaka és lenti két nagy, kibontott, gótikus íve — a köztük levő korábbi gótikus ablak maradványaival — a később meghosszabbított, többször átépített gótikus templom emlékét őrzi. A két nagy gótikus ív széleitől dél felé futó falmaradványok, ezeknek egymáshoz, valamint a fenti két ablakhoz való viszonya lehetővé teszi számunkra az elpusztult déli kápolna tömegének, a hajó és a kápolna térkapcsolásának elméleti rekonstrukcióját. A két nagy gótikus ív üveggel történő lezárása is utal a hajó és az elpusztult kápolna tereinek egykori kapcsolatára, egyben a helyreállítás során kialakított kisebb ablaknyílások okozta fény veszteségért is bő kárpótlást nyújt.

 

Forrás:
Kozák Károly: A lovászpatonai evangélikus templom feltárása és helyreállítása In.: Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964) 

Back to Top