Alsóörs | Református templom 

Református templom

Alsóörs

Az alsóörsi Mária templomot, amely a felsőörsi plébániához tartozott, a XIV. század eleje- óta ismerjük. 1478-ban önálló plébániává szervezték át. A falut és templomát 1548-ban égette fel először a Balaton északi partját végigdúló török.

Veszprém megye
8226 Alsóörs, Templom utca 14.
Telefon: +36 /30 431-1720
e-mail: kalman.csaba.gabor@gmail.com

A templom rövid története

A mai Alsóörs középkori elődje eredetileg királyi és királynéi udvarnokok, tárnokok és szakácsok faluja volt. Korai birtokosai közé tartozott a veszprémi káptalan is, amelynek már a XII. század elején voltak itteni földjei. A XIII. században valószínűleg királyi adományként a veszprémvölgyi és vásárhelyi apácák, a bakonybéli apátság, a rátóti premontrei prépostság, a felsőörsi prépost, a Rátót-nembeli Őrsiek és a Lőrinte-nembeli Essegváriak is birtokosok Alsóörsön. Az alsóörsi Mária templomot, amely a felsőörsi plébániához tartozott, a XIV. század eleje- óta ismerjük. 1478-ban önálló plébániává szervezték át. A falut és templomát 1548-ban égette fel először a Balaton északi partját végigdúló török. A veszprémi egyházmegye 1550-ből származó plébániajegyzékében Alsóörs már nem szerepel. A középkori templom a mai református templommal azonos. Ennek nyugati karzata még XIII. századi és románkori, tornya és falai részben középkoriak, XIV—XV. századiak, mai formájában XVIII. századi végi, barokk épület.

Kolon (Zala) királyi várispánságnak ezen messze előrenyúló területén terült el egy laza kapcsolatban álló falucsoport: Örs falu, melyről a legkorábbi XIII. századi források még mint egységes településről emlékeztek meg (1269: Örs „Vrs”; 1272: Örs falu „villa Wrs”; stb.) Ez a település is hasonlóan Magyarország más középkori falujához számos kicsiny házcsoportból állt, melyek viszonylag nagy területen szétszórva, lazán kapcsolódtak egymáshoz. Ez a korai, XII—XIII. századi Örs falu is három egymástól viszonylag távol fekvő házcsoportból állhatott. Néhány ház állt a mai Felsőörs helyén is középpontjában kicsiny, torony nélküli templommal és körülötte temetővel (a mai prépostsági templom helyén). A kezdetben egységesen kezelt Örs falu a XIV. század elejére vált szét két településre: a mai Felső- és Alsó-Örsre, míg a kettő között fekvő falurész (a mai Középsok) nyomtalanul elenyészett. Alsóörsöt valamivel előbb nevezték ezen a néven: 1299-ben adták ki azt az oklevelet, amely „also” Örsről írt („…inferiorem villám Vrs…”). Nevezték még Alörsnek („…Olwrs: 1312), illetve nagyon találóan Zalavég-Örsnek is („1566: „Zalaweg Ewrs aliter Also Ewrs”), mivel valóban Zala vármegye legszélső végén helyezkedett el. A falvak osztódása – külön névvel való megjelölésük – annak volt következménye, hogy a korábban egységes uralom alatt álló falvak több birtokos kezére kerültek.

1478-ban végleg elvált egymástól a hajdan egy településhalmazba tartoAlsó- és Felső-Örs. Ebben az évben ugyanis Vetési Albert veszprémi püspök önálló plébániát adott Alsóörsnek. Eddig ugyanis az alsóörsi Szűz Mária templom (amely napjainkig eredeti helyén áll) a felsöörsi Mária Magdolna anyaegyház fiókegyháza volt („…ecclesia sancte Marie in alEwrs fundata ab ecclesia beaté Mariamagdelene (sic!) matrice scilicet in felEwrs fundata…”). A két egyház meglehetősen távol kb. 3,5 km-re volt egymásról. Mint a korabeli oklevél állította: ha az ember az egyik helyről a másikra ment, ott út nem volt, hanem erdőn, bozóton, berkeken kellett átvergődnie. Mindezekért az út nem volt biztonságos sem a papoknak, sem a hívőknek, de legkevésbé a nőknek! Ráadásul az alsóörsi templomban ritkán volt mise, s ezért az alsóörsi hívőknek Felsőörsre kellett átjárniuk. Mivel a felsőörsi plébános sem járta szívesen ezt az utat, hideg téli időben előfordult, hogy alsóörsi hívek gyónás és utolsó kenet nélkül haltak meg, s a halottakat is sokszor megkésve temették el. Ebből aztán számos súrlódás és vita alakult ki a felsöörsi prépost és az alsóörsi templom kegyurai között. Ezen problémák felszámolásáért döntött úgy Vetési Albert veszprémi püspök és a káptalan, hogy a két egyházat – amelyek külön-külön is elég gazdagok voltak — szétválasztja egymástól. András felsöörsi plébános és prépost is elfogadta a püspöki javaslatot, s a szétváláshoz hozzájárult. Az anyagi javak elosztásakor az Alsóörsön befolyó bor- és gabonatizedeket (melyek eddig a felsöörsi prépostot illették) most megosztották, s annak negyedét ezentúl az alsóörsi plébános kapta meg járandóságul.

A Somlyó-hegy Balatonra tekintő déli oldalán évszázadok óta csaknem változatlan helyen húzódik meg Alsóörs község. A középkori falu helyét napjainkban a református templom, az ún. török ház, valójában egy késő középkori kisnemesi kúria és a falu nyugati szélén, mintegy 200 méter hosszan a felszínen gyűjthető középkori kerámiatöredék jelzik. A falu a XX. század közepéig a történeti Zala vármegye legkeletebbi, a Balaton-felvidék borvidékének úgyszintén keleti szélső községe volt. 1318. február 14-én, Bálint napján Tamás tihanyi bencés apát és konventje jelentette I. Károly királynak, hogy parancsára Miklóssal, a királyi udvar tárnokával együtt kiküldték Egyed szerzetestársukat, s ezek Lőrinte fia Tamás mester – a Bánd falu melletti Essegvár ura – garázdálkodásairól megtartották a kivizsgálást. Ennek során – többek között – megállapították, hogy a veszprémi káptalan Alörs falujában a Gizella királyné veszprémi Szent Mihály-egyház alapításkori adományából e viszontagságos időre még megmaradt 7 nemesi és 35 vásárolt mansiót a saját használatára foglalta le. Jóllehet Pál mester somogyi ispán embere a falut visszaadatta vele, Tamás mégis feltörette a templomot, az ott elhelyezett értékeket elvitette, s királyi parancsra sem adatta vissza. A falu népét pedig szétkergette.” Ez az 1318-as oklevél különösen fontos információkat őrzött meg. Egyrészt innét értesülünk róla, hogy a veszprémi káptalan itteni birtokait – állítólag – még Gizella királyné adományozta. Másrészt ez a legkorábbi említés Alsóörs templomáról, amelynek az építési idejét nem ismerjük.

A valószínűleg a XIII. században épült először 1318-ban említett templom jelentős XVIII. századi átépítéssel maradt korunkra. A keletelt, egyhajós, egyenes záródású, Ny-i végén toronnyal, D-i oldalán kis bejárati előcsarnokkal ellátott teremtemplom Ny-i része őrizte meg a román kori templomot, amelynek eredetileg nem volt tornya és K-felé nyilván rövidebb volt a későbbi barokk egyháznál. Az eredeti román szentély alapfala a mai templom belsejében ásatással feltehetően megfigyelhető volna. A templom Ny-i karzata a XIII. századból származik. Egy XV. századi átépítésre mutatnak az ENy-i és DNy-i sarkok támpillérei, továbbá a gótikus ablak- és ajtókeretek, így a D-i bejárat szép keretkövei is.

 

Forrás:
Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig – A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Alsóörs története – A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996) III.Török kor (Lichtneckert András)

Back to Top