Dörgicse (Kisdörgicse) | Kisdörgicsei templomrom

Kisdörgicsei templomrom

Dörgicse

Ez a nevében is „minősített falucska” kettős tulajdonban lehetett. Jelentéktelensége, úgy látszik, a felsődörgicseihez hasonló vitás kegyurasági problémát nem vetett fel. Az egyszerű, félköríves szentélyzáródású kis templom alaprajz tekintetében megegyezik korai román stílusú falusi templomainkkal.

Veszprém megye
8244 Dörgicse, Külterület GPS: 46°55’47.9″N 17°43’40.4″E

A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története

Kisdörgicsétől nyugatra, a réten szabadon álló rom. 1225-ben a Bogát-Radvány nembeli Ypolth fia Albert birtoka, aki éppúgy, mint 1228-ban e nembéli Csepán fia Gyapoly, dörgicsei nemeseknek ad el földjeiből. A XIII. században és később is a Bogát-Radvány-nb. Dobi és Monaki családok kezén volt. 1228. Bogát-Radvány-nb. Gyapoly kijelenti, hogy egyháza földjén kívül itt más birtoka nincs. 1333—35-ben, a három falu közül ez lehetett Füreddergicse, amelynek papja János volt, 1420 körül pedig Benedek a papja. 1959-ben az OMF feltáratta és részleges helyreállítással rögzítette maradványait. Az ásatást Éri István irányította, építész tervezője Koppány Tibor volt. Egyhajós, íves szentélyű, kisméretű templomrom. Falaiból csak a hajó déli oldala áll magasan, három résablakkal, a többit átlag 1 méter magassággal az ásatás tárta fel. Bejárata a nyugati oldalon. Itt, a hajó nyugati végében dongaboltozatos karzat volt. A hajót valószínűleg síkfödém, a szentélyt boltozat fedte.

A Balaton mellett fekvő Akali községtől északra terül el ma Dörgicse néven ismert falu, amely XIII. századtól egészen a legutóbbi időkig három falu volt: Alsó-, Felső- és Kisdörgicse. Középkori okleveleinkben Dörgicse neve rendkívül sok változatban fordul elő, főleg tihanyi apátság iratai között. Az 1055. évi alapítólevélben még nem szerepel, viszont az ugyanerre az évre datált, hamis, és az 1416 körüli időkből származó oklevélben villa Derguche elnevezéssel találkozunk. Az ugyancsak hamis, XIII. századból való 1082. évi veszprémi káptalani oklevélben villa Derguechey szerepel. XIV. század végéről származó 1093. évi oklevélben Dergeche néven említik. hiteles oklevelekben, így elsőnek az 1211. éviben Dercuche vagy Derkeychey, 1225-ban Dyrgechey, 1228-ban pedig Durguchei szerepel. További névalakok: Dzur gute Sancti Petri, 1251: Dergeehe, 1267: Derguche, 1269: Durguchey, Durguche, Dergeehe, 1284: Durguche, Durgechen. A XIII. században találkozunk első ízben Szentpéterdörgicse nevével, 1312-től ismeretes Feldergechey elnevezése is. 1333-ban szó van Okolydergecheyről, és egy évvel később a pápai tizedjegyzékben Hokuli Dergethe, Sag Dergethe, Fired Dergethe szerepel.

Az eddig említett adatok alapján elfogadhatjuk Erdélyi László feltevését, hogy a három Dörgicse először egy település volt. Valószínű azonban, hogy már a XII. század második felétől kezdve beszélhetünk Dörgicse szétválásáról és a három falu kialakulásáról. Okleveles adataink ugyanis már egy időben több birtokos meglétét jelzik a XIII. század elején. Hozzátehetjük ehhez, éppen a három templomrom korhatározó jegyeinek figyelembevételével, hogy közülük Kisdörgicse temploma legkésőbb a XII—XIII. század fordulóján, Alsódörgicséé a XIII. század közepe táján épült. Éppen az 1959. évi ásatás eredményei bizonyítják viszont, hogy a falu magja és legkorábbi temploma Felsődörgicsén volt. A sokféleképpen leírt falunév megnehezíti azt, hogy teljes bizonyossággal azonosíthassuk az előforduló neveket és a három faluhelyet. Az Akali Dörgicse, Hokuli-Dörgicse, Okoly-Dergeche és Boldogasszony-Dörgicse elnevezések valószínűleg Alsódörgicséré vonatkoznak. Feldergechey, SzentPéter-, Ság-Dergicse minden bizonnyal azonos Felsődörgicsével. Kysdergeche, Füreddergicse, majd az 1390-ben először előforduló SzentmiklósDörgicse Kisdörgicsével azonos.

Kisdörgicsére vonatkozóan rendelkezünk a legkevesebb adattal. A veszprémi káptalan kegyuraságáról hitelt érdemlően az említett hamis, XIII. századi oklevél tanúskodik. Eszerint a veszprémi káptalannak van itt 1 jobbágya, 2 szőlője, 70 ekényi földje, rétje és erdeje. Valószínűleg e birtokra vonatkozik Szent miklóselörgicse említése. 1405-ből ismert adatunk szerint a Bogát-Raelvány-nemből származó családok, a Dobiak és Monakiak kezén is vannak még egyes részek. Dobi Péter itteni rész jószágát 1409-ben Halápi Fekecsnek zálogba adta. 1424-ben a BogátRadvány-nembeliek tilalmazzák a rokon Monokiakat dergechei részük eladásától. Ez a nevében is „minősített falucska” tehát ugyancsak kettős tulajdonban lehetett. Jelentéktelensége, úgy látszik, a felsődörgicseihez hasonló vitás kegyurasági problémát nem vetett fel. Az egyszerű, félköríves szentélyzáródású kis templom alaprajz tekintetében megegyezik korai román stílusú falusi templomainkkal (hasonló pl. Szigliget, Csobánc). Az 1959-ben végzett konzerválási munkák a templom építéstörténetére vonatkozóan újabb jelentős eredményt nem hoztak.

 

Forrás:
Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok In.: Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964) 
Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

Back to Top