Papkeszi | Református templom

Nagyméretű, klasszicizáló eklektikus stílusban épített, nyugati tornyos teremtemplom, félköríves záródással, síkmennyezettel, mindkét végén öntöttvas oszlopokon nyugvó karzattal. Déli oldalán emeletes előcsarnokkal, amelyben fent oratórium van. Tornya és nyugati végfala középkori, ahogy azt a végfal északi körablaka és a torony alatti déli falban látható román kori résablak bizonyítja. A külső homlokzatain dór, a belső felületeken kompozit lizénákkal kialakított erőteljes vakolatarchitekturával emelt templom helyén 1333-ban már állt Papkeszi egyháza, amely a déli ablak tanúsága szerint Árpád-kori volt.

1550-ben még működött a plébániája, amely később sem néptelenedett el, csupán a protestánsok vették át. 1650-ben a fehérvári bég engedélyével Tihanyból jött két német kőműves dolgozott rajta és a prédikátor házán. 1721-ben azt vallották, hogy egykor katolikus templom volt, amelyet 1727-ben állított helyre először a gyülekezet. A veszprémi múzeum őrzi az 1782 évi megújítása alkalmával festett mennyezetének darabjait. 1796-ban tornyát újjáépítették. A rossz állapotban levő kis templomot 1895-ben bontották le, és helyébe Klingenhéber Ferenc siófoki építőmester tervei alapján várpalotai és zirci kőművesek építették a mai templomot. A papkeszi református templom külső tatarozásával 1976-ban végeztek. A Balaton-felvidéki 1985-ös földrengés megrongálta a templomot, és halaszthatatlanná vált a belső renoválás is. A teljes felújítás három évig tartott, s ezt követően Kovách Attila püspök avatta fel az épületet.

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Hazai Tudósítások, 1989 (26. évfolyam, 1-24. szám)