Lesencefalu | Szent Péter és Pál-templom

Szent Péter és Pál-templom

Lesencefalu

A templom Péter nevű plébánosát már 1421-ben említették a korabeli írásos emlékek, míg a templomról az első írásos feljegyzéseket csak 1516-ban, illetve 1519-ben rögzítették. A török hódoltság alatt lerombolt templomot csak a XVIII. század elején építették újjá.

Veszprém megye
8318 Lesencefalu, Kossuth u. 41. 

A templom rövid története

Lesencefalu község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban. 1940 előtt Lesencenémetfalunak hívták. Lesencefalu a Balatontól 6 kilométer távolságra, a 84-es főúttól 2 kilométerre, a Keszthelyi-fennsík északi oldalán fekszik, egy gesztenyefáktól, erdőktől és szőlőktől övezett zárt völgyben. Közvetlen szomszédai kelet felé Lesencetomaj, nyugat felé Vállus és Várvölgy; a legközelebbi városok Tapolca és Keszthely, de nincs messze Sümeg sem. Németfalu feltehetőleg Lesencefalu vagy Lesencenémetfalu. Első írásos említése 1365-ből maradt fenn, s a falu a török időkben is lakott volt. 1613 után Lesencetomajjal írták össze. Részben helyi nemesek, részben a Csányiak birtoka volt, a XVI. században a Lesencetomaji család is részbirtokosa.

A templom Péter nevű plébánosát már 1421-ben említették a korabeli írásos emlékek, míg a templomról az első írásos feljegyzéseket csak 1516-ban, illetve 1519-ben rögzítették. A török hódoltság alatt lerombolt templomot csak a XVIII. század elején építették újjá. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1745-ben a tapolcai esperesi kerületben tartott vizitációjakor már ismét állt a templom. A hagyományoknak megfelelően a falu közepén álló templom boltozott szentéllyel, síkmennyezetes hajóval, toronnyal, s a toronyban egy haranggal rendelkezett. A falazott oltáron Szent Péter és Szent Pál képe, tabernákulum, négy gyertyatartó és egy fából faragott szószék volt. A templom jelenlegi formáját 1808-1809-ben nyerte el amikor Nedeczky Károly veszprémi nagyprépost átalakíttatta. Az átalakítás során új szentélyt, oltárt, sekrestyét és kórust építettek a toronyba pedig 2 harangot tettek. Az átépített templomot Szent Péter és Szent Pál tiszteletére szentelték. A templom egyhajós, a keleti oldalon a sok szögzáródású szentély és a sekrestye található. A nyugati homlokzatból ugrik előre a négyszögletes alaprajzú, felfelé nyolcszögben folytatódó gót stílusú torony, melybe két eltérő nagyságú harangot helyeztek el. Az eredeti nagyharangot az első világháború idején elvitték, pótlására 1922-ben, Sopronban öntöttek újat. A kisharang napjainkban is a helyén van. A kisharang felirata: „Brunner János, Budán, 1774-ben öntött engem.”

Átalakításkor meghagyták a torony alatt lévő, a XV. század végéről való gótikus domborművet , amely a kelyhet és a szent ostyát ábrázolja. Az 1806-ban elhelyezett belső berendezési tárgyak napjainkban is megtalálhatóak. A szentély falát díszíti a fekete márványból készült, felül félköríves keretű, a XIX. századból származó, klasszicista stílusú oltárkép, amely Szent Pétert és Szent Pált ábrázolja, jelvényeikkel együtt. Az olajfestmény keretívén babérkoszorú és Isten szeme látható, felhők közötti sugárkoszorúban. A négyszög alakú, vörös márványból készült oltárasztalhoz egy lépcsőfok vezet. Előlapján a hagyományos díszítés, kerek mezőben fekete márvány-kereszt. A tabernákulum szintén vörös márványból készült, felső részén íves fekete márvány berakással, tetején egy vörösréz gömbön álló fakorpusszal. A szószék négyzetes alakú festett fa, homloklapján az „ajtón kopogtató Jézus” festett képe, aranyozott vékony keretben. A hangvető (a szószék fedélrésze) szintén négyzet alakú, tetején a XIX. század elején Pilés János által készített 2 fehér kőtáblán a Tízparancsolat, amelyet aranyozott dicsfény övez. A karzatot kovácsolt vasmellvéd zárja le. Az orgonaszekrény festett fából készült, klasszicista stílusban, arany szegéllyel és fejezet-díszítéssel.

2000-ben a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai végeztek a teplomon falkutatást. A lábazat vakolatának eltávolítása után egy feltáruló falelválásból megállapították, hogy a hajó keleti és nyugati része nem egy időben, nem egy anyagból készült. A sekrestye DK-i és DNy-i szegletében folytatott kutatásból bebizonyosodott, hogy a sekrestye, a hajó keleti része és a szentély egy időben készült, egyetlen építési periódust képvisel. A sekrestyének korábban nem félnyereg teteje volt, hanem feltehetően a templomhajó tetejére merőleges nyeregtető. Kétségtelenné vált, hogy a templomon legalább két építési periódus határozható meg, és egyértelművé vált az is, hogy a templom Ny-i része épült korábban. Ezért a kutatást kiterjesztették a déli fal felső részére is, ahol egy kőkeretes ablakot találtak részben eredeti állapotában. Statikai és építészettörténeti szempontból is lényeges volt a Ny-i homlokzat és a torony kutatása. A falkutatás során minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a torony nyugati homlokzatán lévő ajtónyílás eredetileg is ilyen széles volt. A templom eredetileg is egyhajós volt, nyugati homlokzatához torony csatlakozott. Hajójának hossza 10,5, szélessége 8,1 méter volt. A hajó déli oldalának nyugati végén volt a bejárata. A bejárattól keletre két vagy három, magasan elhelyezett keskeny félkörzáródású ablak világította meg belsejét. Eredeti szentélyzáródását nem ismerjük, csak a templom belsejében végzett ásatással lehetne meghatározni.

 

Forrás:
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999) 
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.
Lesencefalu település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2021. július 31.)
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/71179, 2021. július 31.

Back to Top