Dörgicse (Felsődörgicse) | Szent Péter-templom romja

Szent Péter-templom romja

Dörgicse

Feltehetően ezen a helyen található az 1211-ben még egységesen Dörgicsenek nevezett, majd idővel több önálló faluvá szétvált település legősibb része. Felsődörgicse temploma egyedülálló a falusi templomok építészeti megoldásainak körében.

Veszprém megye
8244 Dörgicse, Fő u.

A terület szabadon látogatható.

A templom rövid története

A faluba beérve, az evangélikus templom mögött, a lankássá szelídült domboldalon épült a középkori templom, melyet a felszíni leletek tanúsága szerint, a középkori falu vett körül. Feltehetően ezen a helyen található az 1211-ben még egységesen Dörgicsenek nevezett, majd idővel több önálló faluvá szétvált település legősibb része. Felsődörgicse temploma egyedülálló a falusi templomok építészeti megoldásainak körében. A XI. század végén épült eredeti templom (a mai kettőstemplom északi szárnya) kisméretű, egyenes szentélyzáródású (kívül négyszögű, belül patkó íves) egyszerű falusi templom. A szentély római falakra épült, talán egy római sírépületet használtak fel az alapozáshoz. A XII. században a templomot bővítették. Nyugati homlokzata elé szabályos négyzet alaprajzú előteret emeltek, ami által a templom kicsiny mása lett a korszak hatalmas, háromsejtű bazilikáinak.  A XIII. század folyamán, az ily módon megnagyobbított templom mellé (formailag páratlan megoldásként), közvetlenül a déli hosszfalhoz csatlakozva, egy második templomot emeltek. Ennek is egyenes záródású, négyszögletes szentélye van, amelyhez az előző templommal megegyező szélességű hajót építettek. A templomhajó és a szentély között kialakított előtér, egybenyitva az ikerépülettel, szabálytalan álkereszthajót képez. Ez a rendkívüli szerkezeti és liturgiái tér kialakítás bizonyára a dörgicsei szabad jogállású nemesek és a tihanyi bencés apátság közötti ellentétekre vezethető vissza. A tihanyi apátságnak már a XIII. század elejétől voltak itt birtokai, s a tatárjárás körüli időkben újabb birtokokhoz jutottak a környéken. A kettős templom, vélhetően a kettős kegyurasággal magyarázható.

A Balaton mellett fekvő Akali községtől északra terül el a ma Dörgicse néven ismert falu, amely a XIII. századtól egészen a legutóbbi időkig három falu volt: Alsó-, Felső- és Kisdörgicse. Középkori okleveleinkben Dörgicse neve rendkívül sok változatban fordul elő, főleg a tihanyi apátság iratai között. Az 1055. évi alapítólevélben még nem szerepel, viszont az ugyanerre az évre datált, hamis, és az 1416 körüli időkből származó oklevélben villa Derguche elnevezéssel találkozunk. Az ugyancsak hamis, a XIII. századból való 1082. évi veszprémi káptalani oklevélben villa Derguechey szerepel. A XIV. század végéről származó 1093. évi oklevélben Dergeche néven említik. A hiteles oklevelekben, így elsőnek az 1211. éviben Dercuche vagy Derkeychey, 1225-ban Dyrgechey, 1228-ban pedig Durguchei szerepel. További névalakok: Dzur gute Sancti Petri, 1251: Dergeehe, 1267: Derguche, 1269: Durguchey, Durguche, Dergeehe, 1284: Durguche, Durgechen. A XIII. században találkozunk első ízben Szentpéterdörgicse nevével, 1312-től ismeretes Feldergechey elnevezése is. 1333-ban szó van Okolydergecheyről, és egy évvel később a pápai tizedjegyzékben Hokuli Dergethe, Sag Dergethe, Fired Dergethe szerepel.

Az eddig említett adatok alapján elfogadhatjuk Erdélyi László feltevését, hogy a három Dörgicse először egy település volt. Valószínű azonban, hogy már a XII. század második felétől kezdve beszélhetünk Dörgicse szétválásáról és a három falu kialakulásáról. Okleveles adataink ugyanis már egy időben több birtokos meglétét jelzik a XIII. század elején. Hozzátehetjük ehhez, éppen a három templomrom korhatározó jegyeinek figyelembevételével, hogy közülük Kisdörgicse temploma legkésőbb a XII—XIII. század fordulóján, Alsódörgicséé a XIII. század közepe táján épült. Éppen az 1959. évi ásatás eredményei bizonyítják viszont, hogy a falu magja és legkorábbi temploma Felsődörgicsén volt. A sokféleképpen leírt falunév megnehezíti azt, hogy teljes bizonyossággal azonosíthassuk az előforduló neveket és a három faluhelyet. Az Akali Dörgicse, Hokuli-Dörgicse, Okoly-Dergeche és Boldogasszony-Dörgicse elnevezések valószínűleg Alsódörgicséré vonatkoznak. Feldergechey, SzentPéter-, Ság-Dergicse minden bizonnyal azonos Felsődörgicsével. Kysdergeche, Füreddergicse, majd az 1390-ben először előforduló SzentmiklósDörgicse Kisdörgicsével azonos.

A három falunév közül leginkább Felsődörgiese azonosítható mindvégig, míg Alsó- és Kisdörgicse egykori nevei gyakran felcserélődnek, nem kifejezetten helyi vonatkozású összeírásokban. Az oklevelekben a kialakult három Dörgicse település birtokosaiként szerepelnek egyháziak és nemesek egyaránt. Birtokosok itt: a tihanyi apátság, a veszprémi káptalan, a Bogát-Radványnemzetségbeliek és bizonyos falubeli népek. Az alábbiakban a hiteles oklevelek alapján ismertetjük az egyes falvak birtokosaira vonatkozó adatokat. II. András király Oros, volt tihanyi apát kérésére Tamás kancellárral és Pat nádorispánnal összeíratja a tihanyi apátság birtokait, népeit, és az I. András király alapítólevelében elavult határleírásokat új formába öltöztetve megerősíti. Ebben a felsorolásban, amely 1211. május 29-e után készült, említik Dercuchét. Ugyanebből az évből származó összeírás alapján tudjuk, hogy a tihanyi apátságnak Dercuchen vagy Derkeychen egy ház jobbágya és két ház szolgája van. Ettől az időtől kezdve a tihanyi apátság birtoklása Felsődörgicsén a XVI. századig kimutatható, viszont 1616-ban a tanúvallat ások alapján sem tudták a világiak kezére jutott birtokrészt a tihanyiak visszaszerezni. Felsődörgicse birtokosaira vonatkozó adataink alapján bizonyítottnak vehetjük, hogy templomát eredetileg a Bogát-Radványnemzetség valamelyik ága építtette. A kegyúri jog később megoszlott a nemzetségi birtokosok örökébe lépő kisnemesek és az apátság között.

A felsődörgicsei templom állagmegóvása 1959-ben történt. Régészeti feltárását Éri István, a kiegészítés, konzerválás építési munkáit Koppány Tibor vezette. A régészeti feltárás a templom építéstörténetére, alaprajzára vonatkozálag rendkívüli eredményeket hozott. Az eredetileg ismert templomalaprajz is egészen szokatlan típust mutatott, amely már Rómer Flóris figyelmét is felkeltette; ugyanis egyenes záródású szentélyét a hajótól keskeny, dongaboltozatos kereszthajó választja el. Csemegi József az aracsi kőről írt tanulmányában felhívja figyelmünket a kőtöredékcn látható alaprajzra, amely tagolásában kétségtelenül hasonló a felsődörgiesei temploméhoz. Kettős diadalívével a már elpusztult pécselyi templomot említhetjük, mint a felsődörgiesei templomhoz közelálló emléket. Sajnos, csak múlt századi felmérés van róla. Helyileg Dörgicsétől csak néhány kilométerre fekszik, és ugyancsak Szent Péter tiszteletére szentelt templom.

Az ásatás során azonban a  meglevő templom mellett azzal egybeépített szentély, hajó és előtér vált ismertté. Az építési periódusokat tekintve a legkorábbi templom egyenes záródású szentéllyel és egy kis hajóval rendelkezett, később szentélyét belülről patkó alakúra faragták. Ezt követően megnagyobbították a hajót egy boltozott előtérrel, és legkésőbb épült hozzá az általunk már ismert templom. A kétszentélyes, kéthajós templomot egy időben használták; s végső kialakítása legkésőbb a XIII. századra tehető. Hazánkban, sőt a környező országokban sem fordul elő hasonló, korai típusú templom; így feltétlenül egy sajátos rendeltetésű és kialakítású építménnyel kell számolnunk. A legkorábbi kistemplom falazata helyenként római jellegű. Feltételezhetően egy római kultikus építmény került felhasználásra, illetve bővítésre. Ilyen továbbélésre a Balaton partján számos példa van. Az előkerült leletanyag aránylag csekély számú. A sírkövön és a római faragványokon kívül egyik legértékesebb darab egy fehér márvány, faragott, románkori kőtöredék, amely mellvéd vagy nyílásszerkezet részlete lehet. Hármas tagolású, ívbe hajló szalagrész felett háromkaréjos, lóhere mintájú töredék látható rajta.

 

Forrás:
Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok In.: Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964) 
Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

Back to Top