Evangélikus templom
Mencshely
Mencshely – A Mencshely–Nagyvázsony–Szentantalfa–Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség Mencshelyi Evangélikus Társegyházának középkori temploma – amelynek kibővítésével létesült a jelenlegi evangélikus templom – feltehetően a 12–13. században épülhetett. Mencshely lakossága a török idők előtt is nagyrészt nemes emberekből állt. Hozzájuk csatlakoztak a végvárakból leszerelt, nemességet kapott katonák és családjaik. A falu lakosságának ilyen kiváltsága a későbbiekben segítette a reformáció tanainak terjedését és a lutheri hitben való megmaradásukat. Hogy a lutheri reformáció mikor érte el a falut, nem lehet pontosan meghatározni, valószínűleg a 16. század harmincas-negyvenes éveiben, feltehetően vándorló prédikátorok munkája nyomán. De a nagyvázsonyi várral való közvetlen kapcsolat, a várban katonáskodó mencshelyiek hatása sem zárható ki. Első lelkészeiket valószínűleg a környező településekkel együtt tartották el, erre bizonyíték például az egyidejűleg Dörgicsén is szolgáló Zsédenyi István.
A legrégibb anyakönyv (1716-ból származik) első lapján ez a feljegyzés olvasható: „1660-ban Tiszt. Zedeni István ur volt mencshelyi prédikátor és egyszersmind ő kegyelme administrálta Dörgicsét is a helységnek néptelensége és kevés jövödelme miatt és ugyanitt Mencshelyen is végezte el dicsőséges, jó életét és innét vitetett a dicsőségbe.” Ez a Zedeni vagy Zsédenyi volt az a boldogasszony-dörgicsei prédikátor, ki a gályarabságot végigszenvedte, s 1677-ben visszatérve hazájába, hivatalát régi hivei körében tovább folytatta, s hol Dörgicsén, hol Mencshelyen lakhatott, ellátván itt is, ott is a hívek lelki gondozását. A gyülekezet első név szerint ismert lelkésze, Köveskuti Gergely 1631-ben írta alá az Egyességi iratot, azaz kinyilvánította, hogy a lutheri irányzat képviselője. Az 1730-as években templomfelújításra került a sor.
Egy 1747-ből való katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján tudjuk, hogy a falu közepén állt az evangélikus templom, amelynek sekrestyéje és tornya van, de harangja nincs, s a templom előtti téren harangláb állt egyetlen haranggal. Az 1771-es iratok alapján ismert, hogy a katolikusok is az evangélikusok harangját használták. 1761-ben a tetőt újranádazták. 1764-ben a templom, az imaház és a parókia tetejét is javították. Nagyobb átalakításra az 1790-es években került sor, amikor a templomot megnagyobbították. Az oltár és a szószék kőből készült. 1796-ban a tetőre kis tornyot emeltek, a jelenlegi torony 1810-ben készült el. A templom ekkor még fagerendás födémet kapott, a boltozást 1832-ben végezték el. A gyülekezet létszáma 1848–49 utáni időkben annyira megnövekedett, hogy gondot jelentett a reformátusok evangélikus istentiszteletre járása, sokszor nem fértek be a templomba. A ma is a mencshelyi evangélikus templomban álló szószékoltár – amely felváltotta a kőből faragottat – 1837-ban készült, Török Mihály veszprémi asztalosmester műhelyében. Ekkor még a régi barokk oltárképet helyzeték el rajta, amely a soproni evangélikus templom oltárképének másolata.
1862-ben a templom tetejét cseréppel, tornyát bádoggal fedték le, amelyre kitették a Kossuth-címert. Ez 1904-ig hirdette a szabadságharc emlékét. A templom statikai problémáit orvosolva a boltozást 1896-ban vonóvasak elhelyezésével erősítették meg. A világháborús károkat a templom épületén 1946-ban, a parókián 1949–1950-ben hozták rendbe. 1954-ben belső felújítás, 1957-ben pedig teljes külső vakolatcsere történt. A román stílusú templom létezésére akkor derült fény, amikor a vakolat alatt megtalálták a lőrés ablakait és a középkori kaput. A tető faszerkezetét 1959-ben újították fel. 1964-re az eredeti oltárkép az idők folyamán olyan mértékben megrongálódott, hogy cserére volt szükség. Kovács Jánosné adományából készülhetett el a jelenleg a templomban látható oltárkép. A régi oltárképet Kákonyi Zsófia restaurálta, ma a gyülekezeti terem oltárát díszíti. 1978-ban a templombelsőt újrameszelték és az ablakokat lecserélték a mostaniakra. 1992-ben a templom tetőszerkezete újra felújításra szorult, ekkor cserélték le az 1862-ben felrakott cserepet. A templom tornyát és déli oldalát, valamint belsejét is ekkor festették, illetve meszelték ki.
Stílusa eredetileg román, az átépítés után barokk. Harangok: Új harang vásárlásáról 1771-ben már szó esik, de csak 1783-ban készül el Johann Brunner budai műhelyében. Ez a nagyharang 1783. május 26-án, egy temetés alkalmából szólalt meg először. A középső a győri harangöntő Joseph Eisenberger 1759-ben készült munkája, a kicsit pedig Eberhardt Henrik öntötte Pesten 1805-ben. 1937-ben a gyülekezet tagjainak adományából két új harang került a toronyba a háborúba rekviráltak helyére. Ezt a két kisebb harangot Seltenhofer Frigyes fiai öntötték Sopronban 1937-ben. A harangok egyenes a Seltenhofer-féle öntöttvas jármon függnek, de sajnos lekötött nyelvvel szólnak. 1810-ből való egy határozatról szóló anyakönyvi bejegyzés, amely szerint a harangozás rendjét szabályozzák ekképpen: „Hogy mivel a halottak felett való sok harangozások az Idvességet elő nem mozdítják, inkább a harangokban és kötelekben károk történnének, annak okáért ezentúl a kicsendítésen, béharangozáson és kikisérőn kívül az Öregekre és Gyónó személyekre tsak háromszor, a kisdedekre pedig kétszer vonattasanak meg a harangok. Akik pedig több harangszót kívánnak, minden harangozásért 10-10 garasokat tartoznak fizetni.”
Forrás:
https://www.evangelikus.hu/