Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye

A honfoglaló magyarság két hullámban népesítette be a mai Borsod-AbaújZemplén megye területét. A régészeti leletek tanúsága szerint a megszállás első periódusában Borsod-vára—Kassa-Málcza-Deregnyő határában húzódott a gyepűvonal. Az ettől északabbra levő területeket egy lassú folyamat eredményeként csak a XII. század végére népesítették be a magyarok. A honfoglalók Borsodot és Zemplént megszálló első csoportjai kabar eredetűek voltak, Örsur népéhez és feltehetően a Tolcsva nemzetséghez tartoztak. Abaújt pedig a Bárcza-nemzetség vette birtokba. A honfoglalók zárt tömbökben jelentős szláv népességet találtak területükön. Borsod, Abaúj és Zemplén honfoglaláskori megszállási rendjében a királyi várbirtokrendszer kialakulása hozott döntő változást. A terület mintegy kétharmada királyi kézbe került.

A vármegyerendszer kialakulásával párhuzamosan rendeződött át a földterületek birtoktulajdona is. A földterületek döntő része a XII. században a honfoglaló nemzetségek kezén volt (így pl. Miskolc és környéke a Miskóc nemzetség tulajdonában), míg a többi rész a várbirtokokhoz illetve a királyi magánbirtokokhoz tartozott. A XII. század végén és a XIII. század elején a királyi vármegyerendszer kialakulásakor illetve ezt követően újabb tulajdonosok jelentek meg. A honfoglaló nemzetségek birtokai folyamatosan zsugorodtak és új nemzetségek kezébe kerültek az egykori birtokaik. Ekkor tűnt fel Abaújban az Aba nemzetség, Borsodban pedig a Bors nemzetség, melyek a Barcza-Tekele és a Örsur nem területének jelentős részét megszerezve az első ispáni tiszteket betöltőket is adták. Az új nemzetségek megjelenésével egyidőben nagybirtokossá vált az egyház is. A különböző monostorok ebben az időszakban kaptak először jelentős földbirtokadományokat.

Az Árpád-kornak a megyében viszonylag szép számú emléke maradt, mintegy húsz román stílusú templom, némelyike csaknem teljesen eredeti, többsége utóbb megnövelt alakjában. Számuk egykor ennek sokszorosa volt. Ezt tanúsítják az 1330as évek pápai tizedjegyzékeiben felsorolt, nagyobbrészt bizonyára a gótika elterjedése előtt épült egyházak. A maiaknál jóval több állt, ha romokban is, még a török kiűzése után. A XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben leírt nagyszámú „négyszögű kövekből épült régi templom” kétségtelenül román stílusú volt. Közülük sok enyészett el a rákövetkező évtizedekben. De már a középkor későbbi századaiban is a növekedő, mezővárosokká fejlődő települések szaporodó lakossága számára szűkké vált templomocskák jóval nagyobb gótikus egyházaknak adták át helyüket… (Veres László: Borsod-Abaúj-Zemplén megye története)