Forró | Nagyboldogasszony-templom

Neve magyar eredetű. A szónak két jelentése volt, egyrészt a mai is ismert ’nagyon meleg’, másrészt a ’buzogó forrást’ is e szóval adták vissza. Valószínűbb, hogy a helység nevében ez utóbbi fogalom rejlik. A falu az Árpád-kor nagy részében az abaúji vár birtoka, azaz királyi jószág volt. Első említése 1246-ból maradt ránk, amikor Fügöd nyugati szomszédjaként említették. A település a korai középkorban az Alsó-Hernád-völgy részének kiemelkedő helye volt: 1265-ban Abaúj vármegye fő helyének nevezték. Többször (1274-ben, 1284-ben, 1312-ben) rendeztek határában Abaúj vármegye részére bírói közgyűlést. 1317 és 1330 között, majd később újra Abaúj vármegye törvényszékének is helyet adott, úgy hogy a vármegye székhelye váltakozott Középnémeti és Forró között. Vámszedő hely volt, az itteni vámot 1319-ben már régen fennállónak nevezték. Vásárjáról először 1402-ben értesülünk, de az már régebb óta működhetett. Ugyanekkor nevezték a települést először mezővárosnak. A hetivásár napja csütörtökre esett. A helységet a késő középkorban többnyire mezővárosnak tekintették. 1427-ben Cudar János birtokaként írták össze a királyi adószedők a Hernádtól keletre fekvő falvakkal egy járásban. 61 paraszti telekre róttak ki itt adót. 1516 nyarán a város leégett, ezért öt évi mentességet kapott a királyi adó fizetése alól.

Az egyházszervezéskor a vidék egyik első egyháza jött itt létre, amelynek később papja alesperesként az utóbb megalakult plébániák fölött is megőrizte szerzett jogait. 1275-ben az egri püspök visszaadta az egri káptalannak az elidegenített forrói egyházi tizedeket. Az itteni egyházhoz tartoztak három másik falu: Fancsal, Devecser és Fáj tizedei is. Mivel e falvakat évtizedekkel később sem írták össze önálló tizedfizetőként, bizonyára a forrói plébánia leányegyházai voltak. A forrói pap 1332-ben 1 márkát, egy évvel később 24 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. Az erről készült jegyzék tartalmazza a forrói alesperességhez tartozó összes plébániát. 1333-ban az itteni plébános, Benedek az udvarát Vizsolyban tartó Drugeth Vilmos nádor „különös káplánja” volt. A forrói tizedek felett később is vitatkozott a püspök és a káptalan. Az egri püspök 1356-ban adta vissza ezeket a káptalannak. Ekkor már csak Toka falu tartozott hozzá, Fáj önálló plébánia lett. Az egyház iskolájáról 1400-ban hallunk először, ekkor egy egyetemet végzett (a szabad művészetek borostyánkoszorús mestere, azaz bölcsész), László nevű személy volt az iskola vezetője, rektora. Ma is álló templomának egy része a 14. században épülhetett, középkori stíluselemei kívülről is felismerhetők.

Forrás:
Kemény Lajos: Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája II: Abauj-Tornavármegye története 1527–1648