Sajóvámos | Református templom

Legrégibb említését 1219-ben a Váradi Regestrumban találjuk, mikor villa Vamus, vagyis már meglevő község, az Ákos-nemzetség Bebek-családjának birtoka. A Bebek-család Pelsőczi Bebeinnek irta magát, de Sajóvámosról Vámosi családnevet is használt. Sajóvámos a Bebek-család uradalmának a központja volt, várát is a Bebekek építették. A község nevét a XIV. században is Vamust és Wamus alakban írják, azonban a községnél megkülönböztették Bel és Külvámost. A Bebek-család tagjai 1320-ban megosztoztak birtokai. Hogy egyháza mikor létesült, nem tudjuk, de a XIV. században 8—10 garas pápai tizedet fizetett, az ínséges 1335. évben 4 garast. A község a XIV. században már jelentős hely volt, mert a megye többször itt tartotta közgyűlését, így 1335-ben, 1343-ban, 1353-ban. Várának fenntartását az 1445. évi törvény is megengedte s a Bebekek továbbra is urai, azonban a Csetneki-család is a birtokosai közé tartozott, mert 1492-ben örök jogon magáénak mondja Vámost és tiltakozik az ellen, hogy ezt Szapolyai István II. Ulászlótól, vagy Beatrixtól elkérje, vagy megvásárolja. Ez a tiltakozás mégis hiábavaló volt, mert Szapolyai Jánost 1500-ban Vámos birtokában találjuk.

Mikor Ferdinánd jutott a trónra, Mária királyné Bethlenfalvi Thurzó Eleknek adományozta a Szapolyai-birtokot Vámos már ekkor város s mint várost a következő évben Ferdinánd Azzapathaki Hencz Máténak adta, vagyis két ura is van a Bebekeken kívül, akik nemcsak a maguk részét igyekeznek megtartani, hanem még erőszakkal is foglalnak részeket, így a Derencsényi Miklós birtokát is, aki emiatt a királyt perli, úgy hogy végre is visszakapja javait és élvezetében maradhat. Nemsokára azonban a családnak ismét fel kellett lépnie birtokjogai védelmére, mert Rudolf 1582-ben Gyulay Jánosnak adta Sajóvámost Pálfalvával együtt. Földesurai közül ebben a században nagy szerepet játszott még Mágócsy Gáspár, akinek a nevéhez fűződik a reformációnak Sajóvámoson való nagyobb méretű elterjedése is. Vámos hódoltsági terület volt s bár egy része a szendrői várhoz tartozott, a töröknek adózott. Az adót Hatvanba fizette, 60 forintot évente, de a török egyszerre 200 forintra emelte az összeget, mikor pedig a város lakosai kijelentették, hogy inkább otthagyják lakóhelyüket, de ezt az összeget nem vállalhatják, leszállította 150 forintra.

Bár hódoltsági vidék volt s rendesen fizette az adót, a tatárok Miskolc vidékét dúlva, az egri törökkel nagyobb fosztogatást végeztek területén, mikor a rablást hírül véve, a kassai parancsnok Sajóvámos határában 1599-ben rájuk támadt. Az ütközet a tatárok javára dőlt el, akik azután Vámost és a környékét teljesen elpusztították. Ebben az időben a Szendrőhöz tartozó rész 1200 forint ellenében zálogba került Dersfy Ferenchez, majd 1598-ban Miksa főherceg Rákóczi Zsigmondnak zálogosította el ugyanannyiért. A vigasztalan időben a hitélet nyújtott valami enyhülést a lakosságnak s a Bebekektől behozott s Mágócsy által terjesztett reformáció hivei a vallásban lelnek vigaszt és biztatást a terhek viselésére, amelyek bizony Eger eleste után igen nagyok voltak. A református templom még a régi, amelyet 1700-ban javítottak ki, hogy az idők viharát tovább is állhassaz s így az 1884. évi tűznek is ellenállott, a katolikus templomot 1887-ben újra kellett építeni.

1843-ban tűz pusztította el a falut, de a templom sértetlen maradt, mert nagy füves térség választotta el a környező utcáktól. A templomot 1900-ban jelentősen átépítették. Megemelték a falait, a gyenge részeket aláfalazták, új ajtókat, ablakokat, karzatokat, padlózatot és padokat kapott. A nyolcszög három oldalával záruló támpilléres keletelt szentélyét ép diadalív választja el az alig szélesebb hajótól, melynek mennyezete sík, vakolt. Faragott barokk szószékkoronáján fiait etető pelikán van. A templomot a középkorban temető vette körül. Nyugati, homlokzat előtti tornya 1900 előtt galériás, fa toronysisakos volt (mint ma a sajószentpéteri vagy a boldvai), ezt akkor lebontották és helyette épült fel a most is meglevő 35 m magas hegyes toronysisak. A torony alatt látható a két világháborúban elesett hősök emléktáblája. Orgonáját Országh Sándor építette 1882-ben tíz változattal. A harangját Szlezák László öntötte 1929-ben Budapesten, a 350 kg-osat pedig a budapesti Harangművek készítette 1922-ben.

Forrás:
Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. – Borsod vármegye (Miskolc, 1939)IV. rész: Dr. Klein Gáspár-Péchy-Horváth Rezső: Községi adattár