Hernádcéce | Református templom

Hernádcéce Borsod-Abaúj Zemplén megyében, Szerencstől északra, Boldogkő és Vizsoly között található. Ezen a helyen 1220 óta létezik település, 1358-ban és 1427-ben kelt oklevelekből ismert Alsócéce, Felsőcéce és a mára eltűnt Középcéce. A községeket a II. világháború után Hernádcéce néven egyesítették, az 1956. évi Helységnévtár már így ismeri. A régi elnevezéseket a falu két részének megjelöléseként ma is használják. A falunak két református temploma van, egy 1595. évi összeírás a felsőcécei templomot már református használatúnak említette. Jelenleg ez a település egyetlen műemlék épülete. A ma is látható gótikus templom valószínűleg a 14-15. században épült. Szentélye eredetileg a nyolcszög három oldalával záródott. Az épület mai állapotában egyhajós, támpilléres, keletéit, szentélye egyenes záródású.

A hajó 12,40 méter hosszú, falai a szentély felé összetartanak, a bejáratnál szélessége 6,05, a szentély indításánál 5,74 méter. Falainak átlagos vastagsága 0,90-0,97 méter. Kilenc támpilléréből egy a templom északi oldalát, három a szentélyt, három a déli oldalt, kettő a nyugati homlokzatot támasztja. Teteje bádogfedéssel épült, rajta szintén bádoggal fedett huszártorony áll. Déli és keleti oldalán félköríves záródású, kisméretű ablakok vannak, a hajó nyugati falában csúcsíves, keretezetlen ajtó, felette kis körablak található. Belseje síkmennyezetes, a valószínűleg eredeti bejárat felett fa karzat helyezkedik el. Amikor a homokdombra épült templom déli irányban csúszni kezdett, a falak megrepedeztek, és az évszázadok során támpillérekkel kellett a déli oldalt megerősíteni. A szentély délkeleti sarkának kidőlt szakaszát egy egyenes fal és a hozzá kapcsolt vastag támpillér váltotta ki.

A szószékre festett évszámok tanúsága szerint 1750-ben, 1905-ben és 1968-ban végeztek javítási munkálatokat a templomon – valószínűleg az átalakítások zöme is ezekhez az időpontokhoz köthető. 1750 előtt történhetett a szentély délkeleti sarkának kiomlása, majd átépítése és kiegészítése. A fal megváltozott vonala a tetőszerkezet módosításához vezetett. 1750-ben épült a nyugati fakarzat, ezekben az években készülhetett az új tetőszerkezet a korábbi gótikus tetőzet egyes szerkezeti elemeinek felhasználásával. A gerendázat és a tető már a megváltozott déli falsíkhoz igazodott. Ezután kapta a templombelső új, festett famennyezetét. A templom déli oldala további megerősítésre szorult. A 18-19. század folyamán építhették meg az újabb támpilléreket a templom déli oldalán. 1905-ben a tetőre a régi zsindely vagy nádfedése helyett bádogborítás került, ezzel egy időben emelhették a nyugati homlokzat fölé a szintén bádoggal fedett huszártornyot.

Erre az időszakra, a 19. század végére – 20. század elejére tehető a régi gótikus ablakok elfalazása és az újak kialakítása. A KÖH nyilvántartásában fellelhető 1961., 1968., 1985. és 1996. évi bejegyzések tanúsítják, hogy a templom a továbbiakban is rendszeresen javításra szorult. Az állagmegóvások és építkezések ellenére bekövetkező romlások azt jelentik, hogy a templom folyamatosan csúszik dél-délkelet felé, megállítása napjainkban a falu lehetőségeit meghaladó technikai és pénzügyi feladatot jelent. A kutatás napvilágra hozta egy korábbi, Árpád-kori templom szentélyének alapfalait. Bebizonyosodott, hogy a 14-15. századi gótikus templom egy félköríves szentélyű templom helyén épült. A régi templom talán egykorú volt a faluval, építését – feltételesen – a 13. századra lehet tenni. A kutatás során nem volt mód pontos alaprajzának és az egykori diadalív méreteinek meghatározására. Több, mára már elbontott támpillér alapja került napvilágra: kettő az északi, egy a déli oldalon. A mai templomfal alapozása alatt a korai temető rossz állapotú sírja került elő.

Forrás:
Thúry László: A hernádcécei református templom kutatása In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)