Szent Kereszt felmagasztalása-templom | Bodrogkeresztúr

Szent Kereszt felmagasztalása-templom

Bodrogkeresztúr

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

3916 Bodrogkeresztúr, Iskola köz 11.
Telefonszám: (06 47) 352 147

 

A templom rövid története

A terület az őskor óta lakott, ezt jelentős neolit kori leletek tanúsítják, többek között a „Dereszla kincse” néven ismert, i. e. 1200-ból származó arany ékszerek. A község nevének pontos eredete nem ismert, lehetséges, hogy keresztes lovagokról kapta. Először 1239-ben említik a települést és várát, mely feltehetőleg a tatárjárás során pusztult el. 1411-től a község a tokaji uradalom része. A 16. században már mezővárosként említik, a század végétől a 17. század közepéig nyomda is működött a településen. A Rákóczi-szabadságharc megviselte a községet, de sikerült újra megerősödnie, főként a szőlőtermesztésnek köszönhetően, amelynek korszerűsítésében nagy szerepet játszottak az 1726-ban érkezett haszid zsidó telepesek. Az 1848–49-es szabadságharc során a települést kifosztották. A zsidó közösség kiemelkedő tagja volt Reb Steiner Saje (1851–1925), a csodarabbi, aki 1925-ben hunyt el Bodrogkeresztúron. Egykori lakhelye ma emlékház és zarándokhely.

A ma főleg késő gótikus formákat mutató, kiemelkedő helyen álló templom valószínűleg 1481 és 1520 között épült, melyet később bővítettek. A Hegyalja egyik jeles késő középkori műemléke. A keletelt, arányú, egyhajós templom az egykori mezőváros központjában, a főutca fölötti domboldal teraszán áll. 1598-1711 között többször cserélt gazdát, hol katolikus, hol protestáns kézen volt. Főhomlokzat előtti gótikus tornyának első emeletén egyenes záródású elszedett keretű gótikus, a másodikon késői félkör záródá ablakok. Az utóbbiakkal egykorú óraíves párkányon gúlasisak emelkedik.

Támpilléres, háromszakaszos hajója hálóboltozattal fedett, ebből csúcsíves, elszedett diadalívvel nyílik a kétszakaszos nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres szentély. Gótikus bordás keresztboltozat és a záródás fölött ötsüveges boltozat. A szentély déli és délkeleti falában nagy halhólyagmérműves, csúcsíves, a zárófalban kis egyenes záródású gótikus ablak befalazva. Az északi oldalához csúcsíves nyílással kápolna, a szentélyhez oratóriummal bővített sekrestyetoldalékot építettek. A hajó nyugati végében három félköríves árkádon orgonakarzat nyugszik, mellvédjén stukkó pelikán dombormű. A templom falában több helyen találhatók másodlagosan beépített középkori kőfaragványok. Déli bejáratán 1481-es vasajtó áll.

1985-ben került sor a kerítőfal megvizsgálására, vagyis hogy azonos e a zépkorival vagy sem. A munkák mielőbbi megkezdését indokolta a támfal egy részének leomlása. A középkori templom kerítőfalának vonala nem mindenütt azonos a maival. Az egykori- agyagba rakott bodrogkereszturi kőből készült cinteremfal ovális alakban vette körül az épületet, nagyjából a ma álló nagy fák vonalában. A templom északi oldalában az 1959/60-ban fellelt nagyméretű gótikus ív előtt húzott szelvényből nagyon törmelékes, köves omladékos részből több középkori kora gótikus, faragott kőtöredéket bontottak ki. Elképzelhető, hogy itt elbontott kápolna állott, melyet azonban teljesen feltárni nem tudtak a szakemberek.

A 2017-ben induló kutatómunka mindenkit meglepett: szinte teljes egészében előkerült a szentély falfestése és a hajóban is nagyméretű, összefüggő darabok kerültek elő. Nem csak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló, hogy ilyen autentikus, nagyméretű kifestés került elő ennyi évszázad után. A belső megdöbbentően vidám és szinte játékos hangulatú: a középkorban igen kedvelték az élénk színű, geometrikus, perspektívikus jellegű díszítéseket. A felújítás során megállították a domboldalon álló épület csúszását, kívül-belül visszaállították a középkori járószintet, új, egységes és ízléses berendezés készült, az egykori főúri karzaton és ahhoz csatlakozó terekben kiállítótereket hoztak létre. A felújítást Rudolf Mihály miskolci építész tervezte.

 

Forrás:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 4. Tokaj és környéke (Miskolc, 1992)
Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)
hirado.hu

Back to Top