Református templom
Tomor
Elérhetőség
Galéria
A település már a kő- és bronzkorban is lakott terület. A község határában lévő Árpaszer nevű dűlőben ma is fellelhető a bronzkori temető néhány cserép darabja, melyek a föld művelése során kerültek a felszínre. A község írásos emlékei a 13. századra nyúlnak vissza, amikor IV. Kun László király 1279-ben idáig is ott lakó Tomori családot vitézi és hadi tettei elismeréseként a várjobbágyságból nemesi rangra emelte, és Tomor falut neki adományozta. A község neve a régi írásokban Tomur, Tumor, Eles- és Alsó-Tomora néven szerepel. A család legkiemelkedőbb tagja és egyénisége Tomori Pál kalocsai érsek volt, aki az 1500-as évek elején kőfallal körülvett templomot építtetett. A templom az idők folyamán többször leégett, ma már csak egy része található meg eredetiként. Többszöri felújítás után 1936-ban a templomhoz kőből, téglából tornyot építettek. E torony egyediségével sajátos arculatot ad a templomnak és a községnek egyaránt. Jelentősebb földbirtokosai voltak a Tomori, Rákóczi, Réghy, és Puky családok. Több kúria is volt a faluban. A Téglássy család kastélyából került kialakításra az óvoda.
A település legrégibb részét képezi az eredetileg gótikus stílusú református templom, valamint a templommal szemben – az országút túlsó oldalán – elhelyezkedő terület, ahol jelenleg a Puky és a Téglássy családok – 18. század végén-19. század elején épült – mára már romos kúriái találhatók. Feltételezhető, hogy ez utóbbi helyen helyezkedett el már jóval korábban is a földesúri lakóhely (kúria). Erre lehet következtetni a Puky levéltár azon adata alapján, mely szerint a 16. század közepén a település templomát és a földesúri lakóházat közös fal és árok övezte („valló et sepibus munitum”). A templom építését a szakirodalom a 14. századra, a szentély egykori boltozatát a megmaradt vállkövek alapján – a 15. századra helyezi. A templom a 17. század végére azonban már elhagyatott, elpusztult állapotban volt. 1753-ban átépítették, majd 1885-ben renoválták.
A XVI. században a reformátusok használatába került. S bár a templom kőfallal erősített védelmi hely volt, a XVII. század végére mégis elpusztult. A templomban, egy falba helyezett emléktáblára írták, hogy: „Az elpusztulástól megmentették és felépíttették 1753-ban Szathmáry Király József, András és Éva testvérek.” A templom 1885-ben új tetőt kapott, amit 1910-ben is megújítottak. A keletelt, támpilléres szentély a nyolcszög három oldalával zárul. Hajdani gótikus diadalíve a hálóboltozat beszakadása után már kerekítve épült újjá. A szentélyben még megvannak a XV. századi boltozat vállkövei. Az eredetileg torony nélküli templomhoz 1937-38-ban építették terméskőből a nyugati homlokzat előtti 23 m magas tornyot, mely érdekes kősisakjával jó összhangban van a templommal. A belsőben deszkából készített, rekeszekre osztott mennyezet van. A régi úrasztala deszkalapja a gönci református egyházművészeti kiállításán látható. Legutóbb 2016-ban renoválták, a tetőszerkezetet hozták rendbe, majd a templombelsőt és -külsőt újították fel teljesen.
Forrás:
SÁRKÖZI Sebestyén – NOVÁKI Gyula: A történeti Abaúj-Torna megye várai (Az őskortól a kuruc korig) II. In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
Várady József templomos könyvei