Vas megye

Magyarország legnyugatibb megyéjének területe több ezer éves kultúra emlékeit őrzi, a térség történelme szorosan összefügg a Kárpát-medence meghatározó sorsfordulóival. Földje civilizációkat kapcsolt össze; Európa nyugati és keleti, északi és déli területei között. E közvetítő, összekötő szerep a történelem során hol az egymás szomszédságában élő népek kulturális egymásrahatásában, akkulturációs folyamatokban (pl. kelták, rómaiak, avarok, frankok, szlávok); hol ellenségeskedésekben, háborúskodásokban; hol a térséget átszelő kereskedelmi utak (pl. az ún. borostyánkő út), hadászati át- és felvonulási területek formájában és funkcionálásában öltött testet. A honfoglaló magyarság megtelepedése során Vas megye térsége a magyar nyelvterület nyugati határává vált, s a kalandozások korának végén pedig ez a terület lett a klasszikus keleti mintára kiépített gyepűvidék, ahová a magyarok ún. határőr népességet (Őrség) telepítettek.  

A fiatal magyar állam Géza és I. István alatt, majd ezt követően még évszázadokig állandó harcban állt a német-bajor, később az osztrák fejedelmekkel és hercegekkel. A nyugati végek megerősítésére már a XI-XII. században jelentős várak, egyfajta várláncolat épült ki, melybe beletartozott Mosonmagyaróvár, Kapuvár, Sárvár, Ikervár, Vasvár, Győrvár, Egervár és a korábban szlávok lakta Zalavár. Az egyházalapítás és a keresztény vallásos élet szervezeti kereteinek kiépítése is érintette a megye területét: Szentgotthárdon (1183) ciszterci monostor épült, Vasváron a domonkosok kaptak birtokot (1241). A Vasvárról elnevezett várispánságból fejlődött ki a történeti Vasvármegye. Mindez a XIII. század közepére tehető, amikoris létrejön a várispánságok és a megyék egyesülése, azaz megalakul a vármegye, mint a közigazgatás – sok vonatkozásban máig ható – területi egysége. A karakói várispánság ugyan fenntartotta magát a XIV. század elejéig, azonban jelentősége folyamatosan csökkent, míg végre Vasvármegyébe, az egyes várföldek pedig Veszprém- és Zalavármegyébe kebeleztettek be. A királyi vármegyerendszer kialakulása során létrejött megye központja értelemszerűen Vasvár lett.

A magyarság letelepedése és kereszténységének kialakulása újabb lendületet ad a táj és településhálózat fejlődésének. E tényt támasztja alá számtalan helységnevünk még ma is. A terület sűrű településhálózata arra figyelmeztetett, hogy itt az élet már nagyon régen folyamatosan virágzott. Az a történelmi tény, hogy a sok nyugat és kelet felől érkező háború ellenére a települések sűrűsége és jellegzetes formái (Őrség) alig változtak az idők folyamán, arra mutat, hogy a lakosság életképessége erősebb volt a pusztító hadaknál. Az a tény, hogy a török sem Kőszegnél, sem Szentgotthárdnál nem tudott győzelmet aratni és megtelepedni e területen, ugyan sok vér árán, de megmentette az épületeket a megszállás okozta teljes pusztulástól…

(Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember, C. Harrach Erzsébet: Vas megye Árpád-kori építészeti emlékei nyomában)