Mindenszentek-templom | Balogunyom

Szombathelytől délre, mintegy 6-7 km-re, Ják közelében található Balogunyom község, amely Balogfa és Nagyunyom falu egyesítése nyomán kapta a nevét 1949-ben. A hajdani Nagyunyom falu Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma a falu főútjának kanyarulatában, kis kertben áll. Unyom falu neve 1318-ban tűnik fel oklevélben, nemesi névként. Németújvári Miklós – Léka és Rohonc várak megvédéséért, amelyet testvére, András ostromolt – Pölöskefő birtokot adományozta Rumi Doroszló fiainak: Gergelynek és Doroszlónak. A Rumiak birtokait Németújvári András elpusztította és rokonaikat: Unomi Miklóst és Póka fia Mihályt valamint azok Márton és János nevű servienseit megölte.

A gyér számú 14-15. századi oklevélben két Unyom: a mai Kisunyom és Nagyunyom felváltva szerepel. 1346-ban Egyházasunyomi Sámson fia János lánya, Ágnes bemutatta a zágrábi domonkos perjel és konventje oklevelét, miszerint testvére, Unya-i Illés betegágyában a következőképpen végrendelkezett a konvent előtt „üres udvarhelyét a mondott Hunya-ban, az ő Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemplomát és minden más birtokát a mondott Huny a faluban nővérére és fiaira hagyta. Rokona, István ezt megtámadta, végül az ítélet a leánynegyed természetbeni kiadását írta elő. Egyházas Unyom néven a mai Kisunyom értendő, melynek gótikus eredetű plébániatemploma Szt. Mihály arkangyal tiszteletére van szentelve. A kisnemesnek számító Unyomiaknak ez a falu lehetett a fő lakóhelyük. Igen érdekesen kiderül ez egy 1438-as oklevélből, amelyben nagyszámú Unyomi kap új adománylevelet ugyanarra a közösen bírt telekre, amely a Szt. Mihály tiszteletére szentelt templom mellett fekszik. Nyilván ők voltak a templom kegyurai.

Egy 1356-ban kelt oklevél szerint Herman nemzetségbeli rokonok, köztük Bolkfalvai Unomi Mátyus fia György az összes vitás ügyükben megegyeznek a vasvári káptalan előtt. Ugyanebben az évben nemesi névben Balokfalwa-i Unyomiak szerepelnek egy oklevélben. ‘ Mindkét esetben Nagyunyomról van szó, a kísérőnév a mellette fekvő Balogfa falu nevéből származik. Szerepel még a Posa Unyom (1468), Kisunyom (1476) Nagyunyom (1480) néven is a két falu. 1433-ban új birtokosok tűnnek fel. Zsigmond király parancsára két Gordovai Istvánt, beiktatják a Vas megyei Polány, Unyom, Kertes Kukmér, Bardos, Szék, Hermán, Bucsu, Csemete és Kál részbirtokaiba, amelyeket Gyure fia László és Unyom-i György fia János nekik elzálogosítottak. A 16. század közepéről ránkmaradt dica jegyzékek új birtokosokról szólnak.

A mohácsi vészt követően, 1532-ben Szulejmán szultán betört az országba. Célja Bécs elfoglalása volt. A kisebb várak: Rum, Ikervár, Szombathely – sorra behódoltak, de Kőszeget, majd ezt követően Sárvárt nem tudták a törökök elfoglalni. Már ezen háború alkalmával is felégették az útjukba eső falvakat és templomokat, így például ajaki monostort is, aminek közelében feküdt Nagyunyom. 1566-ban elesett Szigetvár, ahonnan a törökök Stájerország felé haladtukban a Dunántúl délnyugati részét végigpusztították. 1600-ban elfoglalták Kanizsa várát, és egész Somogy megye a török birodalom részévé vált. Külön tartományt, a kanizsai Szandzsákot szervezték itt meg a hódítók. Ezt követően Vas megye területének a Rábán aluli részén és a törököktől el nem foglalt zalai részeken kialakult a törökök elleni végvidék, kisebb-nagyobb várak láncolatával. Már Szigetvár eleste után megnyílt a török adóztatás előtt Vas és Zala megye, amelynek népe földesurának is adózott és a kettős teher alatt rendkívüli módon elszegényedett. A meg-megújuló török harcok és portyázások alkalmával a falvakat és bennük a templomokat sokszor felégették. 1690-ben sikerült Kanizsát visszafoglalni és a törököket végleg kiűzni a vidékről.

A 17. század végi Canonica Visitatiókban hallunk újra a faluról és templomáról. A templom romos volt, a falu gyéren lakott, vagy lakatlan. A török időkbenjutott idáig a helyzet. A 17. század végétől a múlt század közepéig terjedő időből maradtak ránk a nagyunyomi templomról szóló egyházlátogatási jegyzőkönyvek (Canonica Visitatiók), melyekből nyomon követhetjük a templom állapotának változásait. A templom az 1980-as évek elejére rendkívül rossz állapotba került, nagyon időszerűvé vált a műemléki felújítása. Ezt meg kellett előznie a műemléki kutatásnak, amely a régészeti kutatást és a falkutatást foglalta magában. Az Országos Műemléki Felügyelőség Tudományos Osztályának megbízásából és költségén 1983. év nyarán történt a kutatás.

Keletnyugati irányba tájolt, egyhajós épület, a hajónál keskenyebb, félköríves záródású szentélye van és ennek északi oldalához négyszögű sekrestye csatlakozik. A nyugati részen a homlokzatból kinövő karcsú torony emelkedik. A félköríves szentély keleti és déli falában keskeny román kori résablak nyílik, a déli szentélyfalon ugyanakkor egy később bevágott, nagyobb méretű szegmensívű ablak is van. A szentély fala magasított, párkánya eredetileg alacsonyabb volt. A hajó déli falában három szegmensíves ablak volt látható. Ezek az ablakok a nyugati toldással egy időben, a múlt század közepén készültek. A mállott vakolat alól már a kutatás előtt előtűnt a nyugati toldás falelválása. Három elfalazott román kori ablak is látszott a déli hajófalban, vörös színű festett keretezéssel. Ugyanilyen vörös színű kváderfestés volt megfigyelhető a hajó dél-keleti sarkán. A déli homlokzat közepén csúcsíves, körtetagos profilú és elszedett gótikus ajtókeret látszott, befalazott nyílással.

A templom nyugati toldása klasszicista, a múlt század közepén készült. Alul háromosztású, vakárkádos, e fölött félkörzáródású kórusablak van, majd trapéz alakú oromzat. E fölött magasodik a torony, falazott, nyolcszöggúla sisakkal. A templom belsejében lévő alakos kifestést Steffek Albin készítette 1936-ban. Az értéktelen festés alól középkori freskótöredékek: egy püspök az északi diadalíven, a szentélyben pedig két felszentelési kereszt nyoma tűnt elő már korábban. A szentély félkupolaboltozattal fedett. Északi falában a sekrestye 14. századi kő ajtókerete, mellette egyszerű keretezésű gótikus pasztofórium látszott. A hajót a szentélytől értéktelen 20. századi áldoztatórács választotta el, amely elé fadobogót helyeztek. A szentélyben áll a Mindenszentek tiszteletére szentelt főoltár, amelyet az 1756-os Visitatio újonnan emeltnek mond. A hajó észak-keleti sarkában mellékoltárral egybeépített copf szószék áll, melyet az 1780-as Visitatio említ először. Az oltár a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt. A hajó dél-keleti sarkában gipsz szobrokkal díszített, értéktelen oltár állt. A templom burkolata 32 x 32 cm-es mintás cementlapokból állt.

Forrás:
Valter Ilona – Schőnerné Pusztai Ilona: A balogunyomi r. k. templom kutatása és helyreállítása In.: Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet – műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)