Mindenszentek-templom | Balogunyom

Mindenszentek-templom

Balogunyom

A hajdani Nagyunyom falu Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma a falu főútjának kanyarulatában, kis kertben áll. Eredetileg egyhajós, keletelt tengelyű épület, nyugati homlokzata előtt karcsú, késő barokk stílusú toronnyal, amelyet előcsarnokként szolgáló újkori bővítmény fog közre, belül karzattal.

Vas megye
9771 Balogunyom, Rákóczi Ferenc u. 1.

A templom rövid története

Szombathelytől délre, mintegy 6-7 km-re, Ják közelében található Balogunyom község, amely Balogfa és Nagyunyom falu egyesítése nyomán kapta a nevét 1949-ben. A hajdani Nagyunyom falu Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma a falu főútjának kanyarulatában, kis kertben áll. Unyom falu neve 1318-ban tűnik fel oklevélben, nemesi névként. Németújvári Miklós Léka és Rohonc várak megvédéséért, amelyet testvére, András ostromolt Pölöskefő birtokot adományozta Rumi Doroszló fiainak: Gergelynek és Doroszlónak. A Rumiak birtokait Németújvári András elpusztította és rokonaikat: Unomi Miklóst és Póka fia Mihályt valamint azok Márton és János nevű servienseit megölte.

A gyér számú 14-15. századi oklevélben két Unyom: a mai Kisunyom és Nagyunyom felváltva szerepel. 1346-ban Egyházasunyomi Sámson fia János lánya, Ágnes bemutatta a zágrábi domonkos perjel és konventje oklevelét, miszerint testvére, Unya-i Illés betegágyában a következőképpen végrendelkezett a konvent előtt „üres udvarhelyét a mondott Hunya-ban, az ő Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemplomát és minden más birtokát a mondott Huny a faluban nővérére és fiaira hagyta. Rokona, István ezt megtámadta, végül az ítélet a leánynegyed természetbeni kiadását írta elő. Egyházas Unyom néven a mai Kisunyom értendő, melynek gótikus eredetű plébániatemploma Szt. Mihály arkangyal tiszteletére van szentelve. A kisnemesnek számító Unyomiaknak ez a falu lehetett a lakóhelyük. Igen érdekesen kiderül ez egy 1438-as oklevélből, amelyben nagyszámú Unyomi kap új adománylevelet ugyanarra a közösen bírt telekre, amely a Szt. Mihály tiszteletére szentelt templom mellett fekszik. Nyilván ők voltak a templom kegyurai.

Egy 1356-ban kelt oklevél szerint Herman nemzetségbeli rokonok, köztük Bolkfalvai Unomi Mátyus fia György az összes vitás ügyükben megegyeznek a vasvári káptalan előtt. Ugyanebben az évben nemesi névben Balokfalwa-i Unyomiak szerepelnek egy oklevélben. Mindkét esetben Nagyunyomról van szó, a kísérőnév a mellette fekvő Balogfa falu nevéből származik. Szerepel még a Posa Unyom (1468), Kisunyom (1476) Nagyunyom (1480) néven is a két falu. 1433-ban új birtokosok tűnnek fel. Zsigmond király parancsára két Gordovai Istvánt, beiktatják a Vas megyei Polány, Unyom, Kertes Kukmér, Bardos, Szék, Hermán, Bucsu, Csemete és Kál részbirtokaiba, amelyeket Gyure fia László és Unyom-i György fia János nekik elzálogosítottak. A 16. század közepéről ránkmaradt dica jegyzékek új birtokosokról szólnak.

A mohácsi vészt követően, 1532-ben Szulejmán szultán betört az országba. Célja Bécs elfoglalása volt. A kisebb várak: Rum, Ikervár, Szombathely – sorra behódoltak, de Kőszeget, majd ezt követően Sárvárt nem tudták a törökök elfoglalni. Már ezen háború alkalmával is felégették az útjukba eső falvakat és templomokat, így például ajaki monostort is, aminek közelében feküdt Nagyunyom. 1566-ban elesett Szigetvár, ahonnan a törökök Stájerország felé haladtukban a Dunántúl délnyugati részét végigpusztították. 1600-ban elfoglalták Kanizsa várát, és egész Somogy megye a török birodalom részévé vált. Külön tartományt, a kanizsai Szandzsákot szervezték itt meg a hódítók. Ezt követően Vas megye területének a Rábán aluli részén és a törököktől el nem foglalt zalai részeken kialakult a törökök elleni végvidék, kisebb-nagyobb várak láncolatával. Már Szigetvár eleste után megnyílt a török adóztatás előtt Vas és Zala megye, amelynek népe földesurának is adózott és a kettős teher alatt rendkívüli módon elszegényedett. A meg-megújuló török harcok és portyázások alkalmával a falvakat és bennük a templomokat sokszor felégették. 1690-ben sikerült Kanizsát visszafoglalni és a törököket végleg kiűzni a vidékről.

A 17. század végi Canonica Visitatiókban hallunk újra a faluról és templomáról. A templom romos volt, a falu gyéren lakott, vagy lakatlan. A török időkbenjutott idáig a helyzet. A 17. század végétől a múlt század közepéig terjedő időből maradtak ránk a nagyunyomi templomról szóló egyházlátogatási jegyzőkönyvek (Canonica Visitatiók), melyekből nyomon követhetjük a templom állapotának változásait. A templom az 1980-as évek elejére rendkívül rossz állapotba került, nagyon időszerűvé vált a műemléki felújítása. Ezt meg kellett előznie a műemléki kutatásnak, amely a régészeti kutatást és a falkutatást foglalta magában. Az Országos Műemléki Felügyelőség Tudományos Osztályának megbízásából és költségén 1983. év nyarán történt a kutatás.

Keletnyugati irányba tájolt, egyhajós épület, a hajónál keskenyebb, félköríves záródású szentélye van és ennek északi oldalához négyszögű sekrestye csatlakozik. A nyugati részen a homlokzatból kinövő karcsú torony emelkedik. A félköríves szentély keleti és déli falában keskeny román kori résablak nyílik, a déli szentélyfalon ugyanakkor egy később bevágott, nagyobb méretű szegmensívű ablak is van. A szentély fala magasított, párkánya eredetileg alacsonyabb volt. A hajó déli falában három szegmensíves ablak volt látható. Ezek az ablakok a nyugati toldással egy időben, a múlt század közepén készültek. A mállott vakolat alól már a kutatás előtt előtűnt a nyugati toldás falelválása. Három elfalazott román kori ablak is látszott a déli hajófalban, vörös színű festett keretezéssel. Ugyanilyen vörös színű kváderfestés volt megfigyelhető a hajó dél-keleti sarkán. A déli homlokzat közepén csúcsíves, körtetagos profilú és elszedett gótikus ajtókeret látszott, befalazott nyílással.

A templom nyugati toldása klasszicista, a múlt század közepén készült. Alul háromosztású, vakárkádos, e fölött félkörzáródású kórusablak van, majd trapéz alakú oromzat. E fölött magasodik a torony, falazott, nyolcszöggúla sisakkal. A templom belsejében lévő alakos kifestést Steffek Albin készítette 1936-ban. Az értéktelen festés alól középkori freskótöredékek: egy püspök az északi diadalíven, a szentélyben pedig két felszentelési kereszt nyoma tűnt elő már korábban. A szentély félkupolaboltozattal fedett. Északi falában a sekrestye 14. századi kő ajtókerete, mellette egyszerű keretezésű gótikus pasztofórium látszott. A hajót a szentélytől értéktelen 20. századi áldoztatórács választotta el, amely elé fadobogót helyeztek. A szentélyben áll a Mindenszentek tiszteletére szentelt főoltár, amelyet az 1756-os Visitatio újonnan emeltnek mond. A hajó észak-keleti sarkában mellékoltárral egybeépített copf szószék áll, melyet az 1780-as Visitatio említ először. Az oltár a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt. A hajó dél-keleti sarkában gipsz szobrokkal díszített, értéktelen oltár állt. A templom burkolata 32 x 32 cm-es mintás cementlapokból állt.

 

Forrás:
Valter Ilona – Schőnerné Pusztai Ilona: A balogunyomi r. k. templom kutatása és helyreállítása In.: Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet – műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Galéria

Back to Top