Szent Miklós-templom
Kissomlyó
A temetőkertben áll a Szent Miklós tiszteletére szentelt templom, melynek részletformái barokk koriak, alaprajza középkori. Egyhajós, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul, a déli oldalán sekrestye, nyugati oldalán a torony, aljában a bejárattal. A déli oldalán három félköríves záródású ablak található, és ugyanilyen alakú és méretű a délkeleti szentélyfalon is. Az 1698. évi Kazó-vizitáció szinte megeleveníti számunkra: „tiszta magyar plébánia, kegyurai a nemesi közösség, észak felé a falun kívül áll a templom Szent Miklós tiszteletére, kelet felé fordítva, mellette kiterjedt temető. Méreteire nézve nagy, maga a templom jelesen és tágasán megépítve, az idő vasfoga jól megrágta, pusztulóban van, alig tartható fenn, ezenkívül falai az esőnek is ki vannak téve.” 1728-ban renoválták. Tornyát 1789-ben építették, a sekrestyét 1822-ben. 1834-ben a régi kazettás mennyezetet felváltotta a mai fiókos dongaboltozat.
Az épület 1974. évi átvizsgálása során kiderült, hogy a régi kazettás mennyezet szintje lényegesen magasabb volt, mert a padláson a ma látható falkoronáig több rétegben meszelt a fal az épület összes oldalain. A vakolatleverés napvilágra hozott a déli oldalon egy kaput, két román és egy gót ablakot. A déli kapu szintje teljesen a templom melletti feltöltésbe süllyedt. A belső padlószint és a külső terepszint között nagy különbség volt, amit a feltárás előtt is látni lehetett. A kapu kőkeretéből megvannak a szárkövek és a félkörív egy szakasza, nagyobb részét tégla átboltozás helyettesíti. A felette lévő falszövet tanúsága szerint egyszer beomlott a kapu, és így javították ki. A nagyon vizes fal miatt a külső terep sülylyesztése is megtörtént. Ez a munka nem remélt eredményeket hozott.
A hajó két nagy építési periódust árult el. A nyugati fele román, mert ezen vannak a román nyílások, a keleti fele gót. Ezt bizonyítja a sekrestye mellett feltárt ablakon túl az épület támpilléreinek lefaragott helye és a lábazat alatti építménye, ami a szintsülylyesztési földmunka során került elő. Egy korábbi, pontosan nem ismert, támpilléres építményt meg nem állapítható időpontban a lábazati kövekig bontottak vissza. A késő gótikus rész szélesebb is, mint a román. Az utóbbi falazóanyaga többnyire nagyméretű, faragott kváderkő, az előbbié tégla, a faragott lábazat kőanyagú. A kőfalat több helyen is téglaköpeny borítja, így a belsőben a karzatnál is. 1974-1975-ben a szárítási szándékkal levert belső vakolat alól sok faragott kő került napvilágra. Ezek közül csak egyet bontottak ki, egy boltozati zárókövet. Egy ennek bordaprofiljától különböző metszetű bordaelemnek csak regisztrálására került sor, kibontására nem.
C. Harrach Erzsébet, Ivicsics Péter, Lővei Pál: Kissomlyó, római katolikus templom In.: Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat – Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002) Tanulmányok – a töredékek katalógusai