Szent Imre-templom
Bő
A településről konkrét feljegyzéseket az ősidőkből nem találtak, de arra lehet következtetni, hogy ebben az időben forgalmas távolsági út vezetett a Répce folyó partján, mely a kereskedelem útvonala volt. Ez az út csatlakozott a nagyobb kereskedelmi úthálózathoz, melynek egyik központja Savaria-vagyis Szombathely 30 km-re található. Valószínűleg ehhez, és a másik legfontosabb központhoz Scarbantiahoz, vagyis Sopronhoz futottak be az utak. Ekkor Bő már népes település volt, erre egy előkerült kőkorszaki kőeszköz a bizonyíték. A római uralom idején táborhely volt, erre is találtak római bizonyítékokat. Kr.u. 9-ben Pannónia név alatt római tartomány lett. A honfoglalás korában is lakott volt a település, majd egyes vélemények szerint a honfoglalás idején Sur vezér szállása volt itt. Valószínűsíthető, hogy a település neve innen származik, hiszen a „bő” török eredetű szó, mely vagyonost, nemzetségfőt jelentett. Középkori oklevelek először említik meg Bőt, mely ekkor keresztesek birtokába került, akik monostort létesítettek. Bő „hiteles helyként” a Répce egyik központja lett. A templomos vitézek eleste után Szent János-lovagok birtokába került a település, akik 1636-ig voltak Bő urai. A XIV-XVII. századig tehát a johannitákés később a jezsuiták mezővárosa volt. Ezután 1880-ig, a Jankovich grófok tulajdonában volt Bő, akik több mint 100 évig voltak birtokosai. Bő ezután több nemesi család kezébe kerül 1945-ig.
A falu struktúrájának felépítése, hogy atöbb irányból érkező utak egy központi térhez vezettek, lényegesen meghatározta a templom helyét. Valószínűleg régebben a katonai felmérések elött is, ezen tér középpontjában helyezkedett el a templom. A második és a harmadik katonai térképen már látszik is hogy egy kereszttel jelölték helyét. A ma látható templom is ezen a helyen áll, a falu középpontjában, tornya messziről látható. A központosan elhelyezett templomnak nagy szerepe volt, hiszen ez a közösség színteréül szolgált és központi szereppel bírt. A falu történetéből olvasható, hogy mindig valamilyen vallású volt a közösség, és a vallás összetartásról is tanúbizonyságot ad. Valószínűsíthető, hogy mindig ezen a helyen áll a templom. A mai templom elődje már a középkorban is létezett, valószínűleg ekkor még sárból, ágakból, és fából készülhetett. A Templomos Lovagok idején is szinte biztos, hogy állt itt templom. Egy írásos emlék maradt fent, miszerint egy Ompech Mihály már javította a templom padlását 1491-ben. A templomot később reformátusok használták, majd a 19. század végétől katolikus vallású lakosság vette birtokba a templomot. A templom építéstörténetéről nem sok mindent tudunk. A mai formájában látható templom 1747-ben kőből és téglából épült egész hajót befedő barokkos kupolával. 1766-ben a torony jó állapotban van, erős. 1767-ban Szent Imre tiszteletére szentelték a templomot. 1819-ben új tetőt kapott a templom a templompénztártól, építés során a feljegyzések alapján 36 ezer fazsindelyt használtak fel. 1820-ban egy Lengyel András nevű ember a templomot kívül-belül lemeszelte, és toronytetőt is megjavította, mely egy szélviharban sérült meg. 1834-ben már düledező, rossz állapotban lévő toronyról írtak. Ekkor készült el az új, már klasszicista stílusban épülő új torony.
A templom berendezését tekintve 1909-ben készült el az új orgona. Az eredeti harangokat 1916-ban elvitték hadi célokra, 1922-ben pótolták csak, amikor új harangokat öntöttek. A későbbi években többször is renoválták a templomot, erről a következő fejezetben esik szó. A templom a 90-es évektől modernizálódott, és nyerte el a nagy felújítás előtti állapotát. A 2008-ben végrehajtott teljes körű régészeti feltárás alapján a templomnak 6 fő pítési korszaka volt, melyek a következők: 1237-1250 körül: megépül az egyhajós, félkör-vagy patkóíves apszisos templom, nyugati homlokzat tengelyében toronnyal. Délen található egy oszlopos, bélletes kapu, és a falon lehetett 2, vagy 4 tölcsérablak. 1747: megtoldották a templomot kelet felé, új, boltozott szentélyt építettek, sekrestyévelegészítették ki. A középkori kaput befalazták, az ablakokatmég megtartották. A hajó ekkor még síkmennyezetes (a középkor óta!) 1780 előtt: beboltozták a hajót és új karzatot építettek, ekkor a középkori ablakokat megszüntették és két új ablakot nyitottak a déli oldalon.1834: régi templom leégett, torony düledező volt, összedőlt. Ekkor építették a mai templomot. XIX. század közepe után (?): a barokk ablakokat befalazták és 1-1 nagyméretű, félköríveszáródású ablakot nyitottak az északi és a déli oldalon. XIX. század végétől: a templom belsőjének megújítása.
A templom és környezeteannoAtemplom sok kisebb felújításon esett át, ezek közül a legjelentősebbeket emeltem ki. Az első nagyobb renoválás 1926-ban volt, ekkor a tornyot is javították. 1930-ban és 1960-ban került sor a belső festésre. A 60-as évektől tatarozták a külsejét, új vakolatot kapott. A 90-es évektől kezdve a mai kornak megfelelővé tették a templomot, ekkor külső és belső munkákat végeztek, fűtést modernizálták, templomkertet rendezték, új betonburkolatot kapott. Továbbá harang villamosítása történt meg, különböző felszerelések cseréje: elektromos orgona, műanyag ablakok. A Bői templom teljes körű felújítása, 2009 tavaszán kezdődött.A teljes felújítás és átadás 2010-ben valósult meg. A belső tér és a külső látvány is teljesen megújult. A belül felújításra kerültek a freskók, fal festmények, illetveegy olajfestmény is, mely Szűz Anyát ábrázolja a Kis Jézussal. A falfestményeknél a jobb oldalon található 2 darab Závodi Zoltán festményt, a két középkori ablak áttörése miatt átkerültek a bal oldalra. A templom oltárképe újra egy szép festmény lett, mely egyházközségünk védőszentjét, Szent Imrét, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolja. A belső munkálatok továbbá, a Mária oltár rekonstrukciója, a templomban lévő szobrok és a kereszt megújulása.
A déli oldalon két ülőfülkét is helyreállítottak. Megtörtént még a belső vakos, festés is, a berendezések, bútorok, padok cseréje. A templom elektronikai szempontból is megújult, új világítótestek és hangosító berendezések kerültek fel. A külsejét illetően, ez új vakolatot kapott, a tetőszerkezet felújítása, cseréje történt meg. A körítő templompark teljesen megújult ebben az évben, illetve a későbbi évek során is folyamatos rendben tartást igényelt. A parkból az öreg fákat kivágták, és a mai modern kornak megfelelő térkőburkolattal látták el. Felújítások történtek, de szerkezeti elrendezését tekintve jelentős átépítés nem történt. A külső vakolat leverése után, különböző emlékek kerültek elő. A legjelentősebb a déli oldalon található kapu, melyet eredeti állapotában rekonstruáltak. A falat áttörve pedig újra megnyitották a feltárt két Árpád-kori kőablakot, és az eredeti fűrészfogas párkányt. A templom oldalán látható annak az emléktáblának a körvonala, amely a toronykereszt 1834-es helyreállításakor a toronyból lezuhant kovács fiának állít emléket.
A kelet-nyugati tengelyű, tornyos, ötszögletű apszissal záródó, barokk és klasszicista templomépület. A főhomlokzata 3 részből áll, melyet keskeny párkány választ el egymástól. Az alsó részénél található a félköríves záródású kapu, a főbejárat.Felette,a középső résznél egy négyzetes ablak található. A legfelső része lizénákkal tagolt. Itt található a torony mind a négy oldalán található félköríves záródású ablak. A tornyot órapárkánnyal látják el, és ez is gazdagon tagolt. Párkánya ívelt az alatta található ablakok miatt. A torony felett található a lefedő falazott sisak, mely 8 részre osztott kúp formájú. Ezen található a kereszt. A torony már klasszicista stílusú.Az új templom már nyeregtetős, és cseréppel fedett. Az oldalhomlokzaton mindkét oldalonfeltárt párkány található. A déli oldalon található a rekonstruált kapu, és a két kisebb ablak. Ezenkívül még kétkisebb és egy nagyobb méretű félköríves záródású ablak is található itt. Az északi homlokzaton csak egy ilyen ablak látható. A oldalsó homlokzatokat, a síkból kissé kilépő oszlop szerű pilaszterek tagolják. A ötszögletű abszissa záródású szentély első és utolsó szögletében található egy-egy félköríves záródású ablak. A szentélyhez északról sekrestye kapcsolódik.
A templom belsejét tekintve a torony alatt található a fiókos dongaboltozatú, két oszloppal erősített orgonakarzat. A hajó egy hosszú, csehboltíves szakaszból áll. Ezt két hevederes, és négy falpillér tartja. A szentélyben álló oltár romantikus-eklektikus részletekkel díszített. A felújítást követően a padok, berendezések letisztult formában jelennek meg. A templom belseje, a csehboltozat, és a kép bal oldalán található ülőfülkék, áttört ablakok A szentélyben található, három színes üvegablak is. A templom festményekkel, és fali freskókkal díszített. A déli oldalon található két ülőfülke, és a két áttört ablak. A 2010-es felújítás ,a külső vakolat leverése során , bukkantak, a templom déli oldalán található kapura, illetve ablakokra. Bebizonyosodott, hogy barokk-klasszicista templomunk, a jáki templomhoz hasonló értékekkel büszkélkedhet. A kapu, az 1250-es évekből származik, faragott kőből készült. A mellette lévő feltárt két Árpád-kori kőablakokat újra megnyitották a falat áttörve és az rekonstruálták az eredeti fűrészfogas párkánt is, mind a déli, és az északi homlokzaton is. A feltárt déli kapu, és az előkerült emlékek nagyon hasonlóak a Jáki templom bélletes kapujához, illetve a Jáki kápolna kapujához. A bői templomot a feltárt kincsek után „kis Jákként” is emlegetik.
Forrás:
Soós Bettina: Szent Imre Római Katolikus templom, Bő – Déli kapu bemutatása