Havas Boldogasszony kápolna | Pápoc

Havas Boldogasszony-kápolna

Pápoc

A Rába menti község Pápoc, már a honfoglalás idejében egyházas hely lehetett. A középkorban a településnek három temploma volt. Az 1975-76-ban végzett ásatások és falkutatás során napvilágra került középkori részletek nyomán azt állapították meg, hogy az épület az 1365 körül Gelsey Margit adományából épített Ágoston-rendi kolostorral azonos.

Vas megye

9515 Pápoc, Rába u. 4.

A templom rövid története

A Rába menti község Pápoc Vas megye északkeleti határánál fekvő község. A középkorban jelentős, vásáros hely és oppidum volt. Oklevelekben Pápoc és Csatabér nevét először egy 1291-ből származó oklevélben találjuk, amikor a Csatabér eladományozására vonatkozó oklevelet Pápocon szövegezték meg. Ettől kezdve azután sűrűn előfordul az oklevelekben Pápoc és a hozzátartozó, majorszerű településeinek neve: Miklósfalva, Elk, Csatabérfölde és Hostát. A négykaréjos kápolna azzal a Szent Lőrinc-egyházzal azonosítható, amely a 14. század középső évtizedeiben Pápoc plébániatemploma volt, s amelyet Gersei Margit alapító tevékenysége, valamint Kálmán győri püspöknek az azt megerősítő, 1365-ből származó oklevele a prépostság hatáskörébe utalt.

A XIV. századbeli világi és egyházi alapítások: országbíró és h. tárnokmester székhelye, nyilvános, meleg fürdő és később kis kórház, hetenkénti vásár, helyben lakó prépost, és 4 kanonok, iskola és ágostonos kolostor új templommal, erkölcsi és anyagi gyarapodást jelentett Pápocnak. 1406-ban már oppidumnak, vagyis mezővárosnak említette az egyik oklevél. Ez a fejlődés főleg a prépostság és ágostonos perjelség révén tovább folyt egészen addig, amíg 1566-ban Thuigon székesfehérvári basa fel nem égette Pápocot. Ekkor az említett intézmények elpusztultak, Elk, Csatabérfölde és Hostát lakott helyei megsemmisültek, és soha többé nem épültek fel. Csak Pápoc és Miklósfa megmaradt lakosai építették fel otthonaikat.

A középkorban a településnek három temploma volt. A mezővárosban akkoriban gyógyfürdő és több malom is működött. Emellett vásár-és vámjoggal is rendelkezett. Itt létesült az ország egyik legrégibb plébániaiskolája. E korból legépebben a Havas Boldogasszony kápolna maradt ránk, mely a négykaréjos román kori templomok szép példája. 1359-es Ágoston-rendi szerzetesek települtek ide, akik kolostort és templomot építettek. 1356-ban alakult meg a Krisztus szent Testéről és a Legszentebb Megváltóról elnevezett káptalan. Az ő számukra is épült templom. A plébániatemplomot Szent Lőrinc tiszteletére szentelték. A plébános joghatósága alá tartozott a Szent Miklós templom és a szerzeteseknek átadott Szent Mihály kápolna is. A települést a török harcok idején többször földúlták.

A Szent Mihály kápolna napjainkban is áll, Havas Boldogasszony lett az újabb titulusa. A kápolna a Rába utcában nem áll szabadon, hanem egy újabb kori iskolaépületnek hitt, az utcával párhuzamosan elnyúló épület végéhez csatlakozik. Már korábban is ismert volt néhány középkori vonatkozása, ami alapján a prépostsági lak maradványának tartották. Az 1975-76-ban végzett ásatások és falkutatás során napvilágra került középkori részletek nyomán azt állapították meg, hogy az épület az 1365 körül Gelsey Margit adományából épített Ágoston-rendi kolostorral azonos. Magát a kápolnát Koppány Tibor tervei szerint 1965-68-ban állították helyre, a csatlakozó részt pedig a feltárást követően 1975-78-ban alakították át közművelődési célokra. Ezt Muszik Lászlóné tervezte. A művészettörténeti és műemléki kutatás magát az épületet már megfelelően feltárta, de a kápolna rendeltetésére még egyértelmű választ nem tudott adni. A régebbi feltevés szerint alsó szintje eredetileg plébániatemplomként szolgált, s a gazdagabb kiképzésű emeleti rész a prépost magántemploma volt.

A kolostor valószínűsége esetén szerzetesi templom, ahová a csatlakozó épületből közvetlenül lehetett bejutni. Bedy Vince, a prépostság monografusa szerint a kápolna a jákihoz hasonlóan egy nagyobb méretű templom mellett állott, aminek lehetőségét ásatások még nem bizonyították. A kápolna a négykaréjos román kori templomok ritka magyar példája. Alaprajzának magját négyzetes tér alkotja, amihez minden irányban félkör alaprajzú bővület csatlakozik. Stíluskritikai alapon valószínű, hogy a XIII. század első negyedében épült, s előképül szolgált a jáki Szent Jakab kápolna alkotói számára. E két emléknél nem csupán az alaprajz hasonló, de mindegyik emeletes, s a karéjok a külső és belső teljes magasságában is megmutatkoznak. Az emeleti részre a nyugati karéjfalba rejtett szűk lépcsőn lehet feljutni.  A pápoci mindkét szintjét eredeti boltozat fedi, az emelet középrésze felett pedig lanterna szerű újabb szint magasodik ki. Ezt fazsindellyel fedett hagymasisak koronázza. A homlokzat kis kiülésű öv és főpárkánnyal és keskeny lizénákkal tagolt. A vakolt és fehérre festett felületektől a déli karéjba mélyített bélletes kő kapu igazi díszként különül el.

 

Forrás:
Horváth István: Pápoc középkori története In.: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)
Koppány Tibor, Ivicsics Péter: Pápoc középkori egyházi épületei In.: Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd – Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002) 

Ajánló

Rotundák Magyarországon 1.

A négykaréjos templomok nem tartoznak szorosan a rotundák közé, de centrális alaprajzuk és kicsinységük miatt a korábbi kutatók azonos csoportba sorolták. Ez az oka annak, hogy itt mégis említést teszünk róluk, bár elsősorban különbözőségükre szeretnénk rámutatni s arra, hogy az alaprajzilag igen hasonló négykaréjos templomok sem alkotnak egységes csoportot. Mind felépítésük, mind területük szerint több kisebb csoportba tartoznak, melyek között a kapcsolatok lazák és bizonytalanok.

Ajánló

Árpád-kori templomok Vas megyében 1.

A 13. század első felének nemzetségi építkezéseivel párhuzamosan folyó, Vas megyében több helyen a jáki stílus, műrészletek és ábrázolások hatásával jellemezhető falusi templomépítészetnek a 13. század közepétől egyfajta virágkora bontakozott ki. Az építkezések nagyobb számára az okleveles említések is utalnak, de mindennek legfőbb tanúi a ma is álló, esetleg egyes részleteikkel a későbbi épületekbe beépült falusi templomok. 

Back to Top