Szent András-templom
Szőce
A település első említése 1286-ból ismert. Nagyobb részének birtokosa a Szölczei család volt. A szakirodalom az 1969-es homlokzattatarozás óta úgy tartotta, hogy a Szent András titulusú templom (Kölcsey Ferenc utca 58.) nagyjából négyzet alaprajzú hajója, nyugati tornyával együtt román kori, amelyhez később gótikus stílusú szentély épült. A 2000 őszén befejeződött helyreállítást – vakolatleverést, szigetelést, vízelvezetést, padozatcserét – figyelemmel követve, ahhoz kapcsolódó feltárásokat végezve és a leleteket dokumentálva az építéstörténeti ismeretek sokkal pontosabbá váltak.
Az egyhajós, nyugati karzatos, eredetileg egyenes szentélyzáródású templom valójában a 14. században épült. Belőle ma is áll a torony a csatlakozó nyugati hajófal egy szakaszával, a mai épület belsejébe eső egykori falalapozásokat pedig a padozat felszedése során lehetett feltárni. A 15. században, feltehetően Szölczei Miklós alispán birtoklása idején ugyanis a hajó többi falát és a szentélyt elbontva az épületet északi és déli irányban romanizáló stílusban bővítették. A ma látható, román stílusúnak látszó ablakok kivétel nélkül a gótika korából származnak, és a korábbi építőanyag visszaépítésével készültek. A nyugati homlokzaton a 14. és 15. századi falszakaszok csatlakozásánál egy-egy támpillért emeltek, amelyeknek alapozása került elő. Ekkor készült a szélesebb hajónak megfelelő méretű, a nyolcszög öt oldalával záródó új szentély. A két épületrész téglái különböznek egymástól, a bontásból származó, korábbi téglákon maradt habarcs miatt a belőlük rakott fal hullámosra sikeredett. Ekkor készült a déli oldalon a hajóból egykor gótikus ajtón át megközelíthető ossarium is, amelyet később elbontottak – a kutatás során, részben a déli sekrestye padozata alatt, alapfalai bukkantak elő.
A szentély boltozott volt, a boltozatindítások lefaragott kőelemeit a helyükön találták. A boltozat elbontására a templom 1741-es helyreállítása során kerülhetett sor, amikor új boltozat készült. Az akkor készült falakból kerültek elő az egykori boltozat égetett agyagból készült elemei, így egy homlokív-darab, valamint lapos homorulattal tagolt bordaelemek. Az utóbbiakhoz hasonló két bordaelem még 1969-ben került elő, azóta mindkettő elveszett, csak fényképük ismert. Egy elszedett lábazati elem vele egyező profilú párdarabjai ma is eredeti helyükön találhatók: ezek alkotják a templom szentélyének lábazatlezárását – a sokszögzáródás mindhárom oldalán láthatók a vakolattól szabadon hagyott elemek, összesen 22, valamint a hajó északnyugati támpillérének lábazatában is látható egy sarokdarab és egy hosszelem, az utóbbi hossza kb. 50 cm. A bordaelemeken és a többi idomtéglán jól láthatók az égetés előtti formázás – késsel való vágás – nyomai. Az egykori zárópárkányhoz tartozhattak egy csúcsíves ívsor falakból előkerült, égetett agyagból készült elemei.
Egy íves, késő gótikus nyíláselem helyét a kutatások során nem sikerült tisztázni, a templomban sehol nem helyezhető el. A kutatások során talált, másodlagosan felhasznált, római tetőfedő cserepek és téglák valamely közelben fekvő, ismeretlen római épületből származhatnak, magának a templomnak a helyén ugyanis nem állt korábban római épület. A templomot 1632 és 1732 között evangélikusok használták, akik körben karzatot építettek a belsejében. Ezt követően ismét a katolikusok birtokába jutott, akik 1741-ben renoválták az épületet, újraboltozva a szentélyt. Ehhez a felújításhoz köthető a szentély déli oldalán előkerült, lant alakú ablak, ami egy korábbi, gótikus ablak helyét foglalta el. A 19. században ugyanitt nyitott ablak már a negyedik volt a sorban. 1744-ben emelték az északi oldalon lévő sekrestyét. 1758-ban az épület plébániatemplom, filiája Magyarósd, Szaknyér és Jánosfa. 1830-ban, majd a 20. században újra renoválták, 1969-ben tatarozták a templomot, ennek során C. Harrach Erzsébetnek volt módja építéstörténeti megfigyeléseket tenni.
Forrás:
P. Hajmási Erika-Lővei Pál: Szőce, római katolikus templom In.: Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd – Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)