Nádasd | Szent Mihály-körtemplom (Rotunda)

A falu határában már a római időkben élénk kereskedelmi forgalom volt. A község nyugati határában haladt át az egykori római borostyánút melynek maradványai ma is láthatóak a település területén. Nádasd déli határát érintette az a fontos kereskedelmi út is, amely a középkorban Székesfehérvárt az itáliai városokkal kötötte össze. A település első okleveles említése Nadast néven 1233-ból való. A királyi országbíró oklevele a Nádasdy család birtokvitájával kapcsolatban rendelkezik. A települést birtokközpontnak használó nemesek a 13. században vették fel családnévnek a Nádasdy nevet. A nemzetség később a magyar történelemben is jelentős szerepet játszott, egykori udvarházuk sajnos a történelem viharában elpusztult. Az uradalom központja az a 11. századi lakótoronnyal megerősített rotunda lehetett, amelynek 2003-ban feltárt és szépen helyreállított alapfalai a templom mellett megtekinthetők. A rotunda a feltárás alapján a Nádasdy család ősi nemzetségi templomát és temetkezőhelyét is rejti. Ez az első erődítmény valószínűleg a tatárjárásnak esett áldozatul, de azt követően újjáépítették és feltehetően csak 1664-ben a szentgotthárdi csatára felvonuló török sereg pusztította el. 1888-ban teljesen lebontották.

A település 1246-ban Nadasd néven szerepel. Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1376-ban említik, az oklevél a templomtól délre még négy nemesi kúriát is felsorol. 1532-ben a Bécs ellen vonuló török sereg égette fel a települést. Ebben a században Nádasd lakói is református hitre tértek. 1600-ban vélhetően egy előző török támadás következtében temploma romokban hevert, ekkor említik először Balázs nevű lutheránus papját is. 1664-ben Köprülü Ahmed nagyvezír vezetésével százezernél nagyobb létszámú török sereg vonult itt végig pusztítva ami útjába került. A Körmend elleni támadás során a csata a község területére is kiterjedt. Az elesett törököket a hagyomány szerint a Töröksír nevű domb alatt temették el. A katolikus egyház 1732-ben III. Károly király rendeletére kapta vissza a templomot.

2003-ban lelték fel a templomkertben a 11. században épült, lakótoronnyal erődített körtemplom (rotunda) alapjait, amelyet a 13. században nyugati irányban hosszhajóval bővítettek. A Szent Márton püspök patrocíniumára szentelt anyaegyház erődtornyával és az 1786-ig befogadó temetőjével a környék legkiemelkedőbb dombján épült. Lakótornyából észak-kelet és észak-nyugat irányában a Rába völgyére, délre és nyugatra a hegyháti utakra, északra a kőszegi és stájer hegyekig lehetett látni. A 11. századi erődített rotunda – mai ismereteink szerint – páratlan építmény hazánkban. (A kisnánai vár rotundája az erőd része.) Európában hasonlót Prágában és Tynecben (Krakkó mellett) ismerünk. Egyedi jellegzetessége még a keleti falszakaszba mélyített, ívelt fülkeoltár. Továbbá a rotunda északi oldalán épült lakótoronyba nyíló kőküszöbös kapu, és a torony keletre nyíló külső kapuja. Látható a 13. századi átépítéskor készült oltár alapja, a 11. századi és a 13. századi téglapadozat maradványai. A torony aljában talált 11. századi sír és az oltár előtt földbe mélyített sír (13-16. századig), a Nádasdy nemzetség temetkezési helyei. A lelet feltárójának, P. Hajmási Erika régészasszonynak véleménye szerint a Nádasdyak legkorábbi kiserődje és nemzetiségi temploma volt az erődített rotunda, a Szent Márton plébániatemplom. 1376-ban van írásos említése. Ebben az oklevélben a templomtól délre (Föjszeg) négy nemesi kúria is szerepel.

A templomot 1600-ban romos állapotából újjáépítik az akkor lutheránus Nádasdyak és Balázs nevű prédikátort szerződtetnek. Ez az első írásos említése az evangélikus vallásnak Nádasdon. 1683-tól licentiatust bíz meg a győri megyéspüspök Smodis Mihály személyében, aki 1698-ban is ellátja a plébánost helyettesítő feladatát. A licentiátus sajátos magyar intézmény volt a török hódoltság idején, amikor a paphiány miatt írni-olvasni tudó civil férfiakat bízott meg a püspök a vallásos élet fenntartásával egy-egy plébánián. Felhatalmazásuk volt arra, hogy vasárnap és ünnepeken összegyűjtsék a lakosságot a templomban, ahol igeliturgiát végeztek, eltemették a halottakat, a falu ügyes-bajos dolgait intézték, de szentségeket nem szolgáltattak ki. Ezeket az időnként megjelenő papok végezték (leginkább ferences barátok). 1706-ban ismét evangélikus tanítót, Csákány Pált ismerünk a négy faluból álló „lutheránus eklézsiá”-ban. 1725-tôl 1732-ig Áts Ferenc a lelkész.

1732-ben Battyhány Lajos gróf, Vas megye főispánja végrehajtja VI. Károly császár – Magyarországon III. Károly király – rendeletét (Carolina Resolutio), amely szerint vissza kell adni az egyházi ingatlanokat eredeti tulajdonosának. Így kapja vissza a róm. kat. plébánia is templomát és plébániaházát. Kereszturi János plébános kezdi írni az anyakönyveket 1732. decemberében. Attól kezdve folyamatosan az összes anyakönyv megvan a plébánián. Ezek őrzik az evangélikusok és reformátusok keresztelését, házasságkötését, temetését is, feltüntetve és megtartva felekezeti hovatartozásukat 1783-ig, amikor a nádasdi evangélikusok közössége a körmendi gyülekezet fíliája lett. 1949. október 1-étől a nádasdi evangélikus gyülekezet elnyeri önállóságát, 585 taggal, Mátis István lelkész vezetésével. Jelenlegi gyülekezeti taglétszámuk 240-250 fő. A gyülekezet háza a Kossuth L. u. 66-ban van, amely egy családi házból és gazdasági épületből átalakítva magába foglalja az istentiszteleti termet és lelkészi lakást, valamint az 1983-ban épített harangtornyot, két haranggal. Az oltár retábuluma szép magyaros fafaragvány, amely Jézus Krisztus képét keretezi (Munkácsy: „Krisztus Pilátus előtt” festményéről részlet másolat.), valamint a négy evangélista szimbólumát.

Forrás:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Vas vármegye
Nádasd település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. április 30.)