Zala vármegye

A mai Zala vármegye területe a Kárpát-medence azon részei közé tartozik, amelyeket bizonyosan a Szent Istváni államalapítás idején, annak is a korai szakaszában szerveztek megyévé. Ennek bizonyságát a keresztény magyar királyságot megalapító Szent István király 1009. évi oklevelében találjuk meg, mely részint pontosan meghatározza a veszprémi püspökség egyházmegyéjének kiterjedését, részint pedig bizonyos birtokoknak a püspökség számára történt adományozását foglalja írásba. Az oklevél úgy fogalmaz, hogy „négy várat, név szerint Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van, Fehér várat, Kolon és Visegrád várait minden egyházukkal, kápolnájukkal és oltáraikkal, nem különben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá”.

Zala megyében szép számmal találunk királyi birtokokat. Ezek egy részét a zalai várispánság alá rendelt földek alkották. A Balaton-felvidéki Paloznaktól a muraközi Béláig, a vasi határ mellett sorakozó Kebelétől, Irsától és Cséptől a Somogyhoz közel eső Récséig és Komárig terjedő láncolatuk több-kevesebb pontossággal kirajzolja a középkori Zala megye határait, többségük mégis inkább a megye közepén, az északról és keletről a Zala folyó által határolt vidéken feküdt. 

A 12. századtól a király és az egyházfők mellett az egyházak alapításában mind nagyobb szerepet játszottak a világi főurak. E korszakban a nagybirtokos családok egy-egy magánmonostort tettek hatalmuk szimbólumává. A nemzetségi monostorok egyik legkorábbi magyar példája a kapornaki bencés apátság. 1150 körül alapította a Kadar nembeli György, akiről a kegyuraság fiára, Mártonra szállt. Tűrje nembeli Dénes bán alapította Türjén a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt premontrei prépostságot még 1234 előtt, a csornai prépostság filiájaként. Kiemelkedő szerepet játszott Zala megye életében a Hahót nemzetség. A thüringiai eredetű Hahót lovag 1163-ban III. István király szolgálatában verte le a király ellen támadó nemzetségeket, és jutalmul nagy birtokadományokat kapott Zala és Sopron vármegyében. Különösen jelentősek voltak a zalai birtokok. A 13. századra megerősödött és ágakra szakadt nemzetség három ága Zala megyében két nemzetségi monostort és egy ferences kolostort alapított. A 13. században ugrásszerűen megnőtt a falusi templomok száma is. Erre egyrészt az ebből a korból nagyobb számban megmaradt oklevelek utalnak, másrészt azonban a ránk maradt emlékanyag is egyértelműen nagyobb arányú 13. századi építkezésre vall… (Valter Ilona: Egyházszervezés, kolostorok, templomok a 11–13. században)