Szent Kereszt Felmagasztalása-templom
Zalaegerszeg-Andráshida
Az andráshidai templomot írásban először 1278-ban, Szent András kápolnájaként Capella S. Andreae említik. Az Árpád-kori templomok legismertebb szaktekintélye, Valter Ilona ennél azonban korábbra, de semmi esetre sem a 12. századra helyezi az építés idejét: a toronyból és a déli kapuból arra következtetett, hogy a templom a 13. század közepén épült. Német József muzeológus szerint sem készülhetett a tatárjárás előtt, csak az azt követő években. Az ásatáskor megtalált sírban minden egybehangzó vélemény szerint a templom építtetője, alapítója nyugszik, akit mint a templom kegyurát többek között megilletett a templomi oltár előtt való temetkezés joga. A stílusjegyek alapján az Isten e szerény hajléka a 13. század közepén, második felében készülhetett.
A templom építtetője a korabeli történelmi összefüggések alapján az a Fábián fia Andornak (Andronik, Andronicus, András) lehet, aki Béla herceg a későbbi király, IV. Béla oldalán 1229-ben részt vett az egyik galíciai hadjáratban. Andrásunk apja foglalkozását űzve nyilván képzett lovász, erős fizikumú, harcra termett katona lehetett, hiszen csak így kísérhette el Béla herceget a csatába. Nem tévedünk nagyot, ha a besorozáskori életkorát 18-25 év közé tesszük. Fábián halálát követően a két élő testvér, Creynik és András közösen gazdálkodtak mind az ősi lovászi és kutasi, mind az adományba kapott gébárti birtokon. 1264-ben, tehát András cca. 53-60 éves korában jött létre az az osztályos egyezség, amely szerint Lovászi, más néven Sövényfalva András tulajdonába került. Mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy a testvérek a birtokok hivatalos megosztása előtt már korábban megállapodhattak hiszen osztályos egyezség született köztük, amit a vasvári káptalannak már csak szentesítenie kellett. S ha ez így történt, András akár már 1264 előtt nekiállhatott a maga és családja számára temetkezési helyként is szolgáló kápolna építésének. Ha netán 1264 után épült is a templom, akkor sem zárja ki semmi, hogy azt nem András építtette. Az akkori várható átlagéletkorból kiindulva nyilván azt gondolhatnánk, hogy Andrásnak nem sok ideje volt hátra, tehát elég sürgősen kellett döntést hoznia a templom építése felől. Ha hinni lehet a másfélszáz évvel később élt leszármazott, Arachai Balázs genealógiai táblázatának és miért ne hinnénk, ha Zsigmond király is hitelt adott a származási vonalnak, kiderül belőle, hogy a Fábián-nembeli férfiak sokáig éltek, még negyvenéves korukban is nemzettek utódot.
A családi kápolnának épült templom keresztény közössége a veszprémi püspökséghez tartozott, az 1278-ban készült feljegyzés szerint Isten e szerény hajléka a Capelle S. Andreae nevet viselte. Inkább hihető az, hogy valaki, akit Andrásnak hívtak és templomot épített, nem valaki más, hanem a saját védőszentjének nevére szenteltette fel a templomot, s miután meghalt, családja élve a kegyúri joggal a birtokhoz tartozó plébániatemplom földjébe temettette el. Az említett összefüggések alapján még ha ez tudományosan nem is bizonyítható bátran kijelenthető, hogy a templom padlója alatt Fábián fia András nyugszik. A régészek véleménye a fentieknek ellentmond: szerintük András nem lehetett a templom alapítója legfeljebb az egyik fia, Benchenek, mert a templom építésekor ő már nem élt. Kétségtelen, hogy a temetés pontos ideje sírmellékletek hiányában és a kormeghatározás kudarcát követően egzakt módon nem állapítható meg, így konkrét személyre valóban nem lehet rámutatni, csak éppen minden felhozható érv Fábián fia András, mint alapító mellett szól.
A helyreállítás során eltérő árnyalatú haraszti mészkőlappal burkolták le azt az 1 méter széles padozatsávot, amely az eredeti szentélyfal helyét jelöli ki. A templom 2014. szeptember 7-én, nagyobb felújítást követően újraszentelte Veres András megyéspüspök. A templom titulusa is megváltozott: Szent Kereszt felmagasztalása. A Zala folyó árterén, szabadon álló, keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély északi oldalához csatlakozó sekrestyével, a toronyhoz északról kapcsolódó karzatfeljáróval. A torony nyugati és keleti homlokzatán román kori ikerablak. A toronyaljban félköríves, a hajó déli oldalán szegmentíves befalazott kapu. Csehsüveg boltozatos hajó, fiókos dongaboltozatos szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. Berendezés: jellemzően 20. század; főoltárkép, 1903 (Engelhardt S., Zalaegerszeg). Andráshida középkori település plébániatemplomának első okleveles említése 1278-ból való, de temploma feltehetően előbb, a 13. század közepén épült, ebből a korból való tornya, hajója a déli kapuval. A török időkben romossá vált templomot 1746-ban javították, 1785-ben újjáépítették, ekkor készült szentélye és boltozata. 1830-ban renoválták. Helyreállítva 1973-ban. A templomkertben: Nepomuki Szent János-kápolna.
Forrás:
Szombathelyi Egyházmegye hivatalos weboldala: https://www.martinus.hu/
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.