Muraszemenye | Szent Bertalan-templom

Szent Bertalan-templom

Muraszemenye

Szabadon álló, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, déli homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély keleti oldalához csatlakozó sekrestyével. Homlokzatain architektúra-festés: armírozást utánzó falsávok, és nyílások körül keretezés.

Zala megye
8872 Muraszemenye, Rákóczi Ferenc u. 2.
Telefon: 93/379-006

A templom rövid története

Muraszemenye a déli határ mentén, a horvát—magyar—szlovén határ csücskében fekvő Zala megyei falu. A település közigazgatásilag Alsó- és Felsőszemenye, valamint Csernec községek egyesítésével 1938. január 1-én jött létre. Földrajzi képét a síkság és a dombvidék találkozása határozza meg. A Mura és holtágai, valamint a Kerka miatt jelentős ártérrel rendelkező település. Dombjait erdők és szőlőbirtokok jellemzik. A határ északi része dombos, szőlőhegyekkel teli, déli része zömmel rét és legelő, árterület. Szántója aránylag kevés, s azt évről évre veszélyeztették a Mura áradásai. A határ változatos természetrajzi képét az ember tájátalakító tevékenysége fokozatosan változtatta meg. Ebben nagy szerepet játszott az árvízmentesítési program, a Mura és a Kerka szabályozása. Ezekkel a munkákkal megnőtt a szántóföldi művelésre alkalmas területek aránya, és további legeltetésre alkalmas ártéri területek is keletkeztek. A táj átalakítás az itt élő emberek életmódjára is kihatott: míg korábban a halászat és az állattartás nyújtotta a legjobb megélhetést, ezekhez felzárkózott a földművelés is, különösen a kukoricatermesztés.

Mindhárom falu eredetileg egy utcás település, fésűs beépítettséggel. A telkek nagysága és szélessége azonban a domborzathoz, a környező patakokhoz igazodik. A falvak, hasonlóan sok zalai településhez, középkori eredetűek, és szinte folyamatosan lakottak. A település Szemenye első írásos említése 1248-ból származik, amikor Hahót Mihály kolostort alapít a ferences rend számára, valamint Szűz Mária tiszteletére templomot építtet. 1322-ben már a Szent Márton tiszteletére épített plébánia temploma is áll. 1556-ban az akkori birtokos Bánffy László a kolostort várrá alakítja át, amely a török elleni harcokban is szerepet kap. A vár nem volt más, mint a ferences kolostor palánkfallal körbevett épülete, amely Kanizsa eleste után is, egészen az 1620-as évekbeli feladásáig magyar kézben maradt. A 17. század végi levéltári források arról szólnak, hogy egy nagy áradás a templomot is elmosta, 1698-ban csak romjai állnak.

Az 1774 -es Canonica Visitatio szerint a falu plébániatemploma 20 éve épült, és Szent Bertalan tiszteletére van szentelve. Az építés pontos dátuma a Canonica Visitatiok szerint is nehezen pontosítható, a legkorábbi dátuma 1745-re tehető, amit megerősít, hogy az 1747. évi Canonica Visitatioban már a Szent Bertalan templomot említik. A templom titulusa Szent Bertalan, csakúgy, mint a korábbi templomnak, azt azonban nem lehet visszavezetni, hogy mikor szentelik a régi templomot Bertalan tiszteletére. Bálint Sándor a Bertalan titulusokat jórészt középkori eredetűnek tartja, és az erdővidékek megszállásával és benépesítésével hozza összefüggésbe.” A felsőszemenyei templom kapcsán elmondhatjuk, hogy az írásos források alapján is bizonyítható, hogy az Árpád-kori település ferences pasztrorációjú temploma Szűz Mária tiszteletére emelt, és csak a török hódoltság utáni időszakban jelenik meg írásos forrásokban a Szent Bertalan titulus. A titulusból következtethetünk rá, hogy fontos volt a település mezőgazdasági jellege, valamint a szőlőtermesztés, hiszen több Bertalan-titulusú templom településére igaz ez.

Szabadon álló, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, déli homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély keleti oldalához csatlakozó sekrestyével. Homlokzatain architektúra-festés: armírozást utánzó falsávok, és nyílások körül keretezés. Csehsüveg boltozatos hajó, negyedgömb boltozatú szentély, keresztboltozatos sekrestye, a hajó bejárati oldalán karzat. Berendezés: jellemzően 18. század második fele – 20. század; fő- és mellékoltárok, 18. század második fele, oltárképek 20. század; szószék, 18. század vége. Korábbi, középkori templom felhasználásával épült 1741-ben. A templomkertben: kőfeszület Szűz Máriával, 1854; Piétà, 1857; obeliszk, 1896; Jézus Szíve és Mária szobrok, 20. század első fele.

 

Forrás:
Sári Zsolt: Adalékok Szent Bertalan kultuszához In.: H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.

Back to Top