Warning: Trying to access array offset on value of type null in /public_html/wp-content/themes/fluida/includes/loop.php on line 270

Nagykapornak | Szentséges Üdvözítő-templom

Szentséges Üdvözítő-templom

Nagykapornak

Elérhetőség

ZALA MEGYE
8935 Nagykapornak, Zrínyi Miklós u. hrsz. 68.
Telefonszám: (06 92) 367 053

 

Galéria

A zalai Nagykapornak Zalavártól északnyugatra, Egerszegtől délkeletre helyezkedik el. Itt a középkorban szintén bencés szerzetesek éltek. Ennek a rendháznak a története ugyan nem nyúlik vissza olyan régre, mint a zalavárié, vagy a tihanyié de így is a legkorábbi apátságok között tartják számon. A kapomaki apátságot a 12. században alapították az Isteni Üdvözítő tiszteletére. Az építés idejére több építészeti jellegzetesség utal: például az épület főapszisának ma is látható lábazata, a tornyon található ikerablakok formái és a – Rómer Flóris és Bogyay Tamás által egyaránt megfigyelt kőfaragó jelek. Ez utóbbiakat ugyanis a 12. század közepétől alkalmazták.

Az apátság első ismert kegyura, és valószínűleg alapítója is, Kadar nembeli György volt. A kapomaki apátság ennél fogva nem királyi, hanem magánalapítású monostor volt. Györgyről a kegyuraság fiára, Mártonra szállott. Mártonnak nem lévén utódai a Kadar nemzetség kihalt, s a kegyúri jog a királyra, III. Bélára szállt át. Az uralkodó ezt a jogot a Kőszegiek egy ősének, a Héder nembeli Wolfer fiának, Bencnek adta. Mivel Bene fiait, Mihályt és Henriket – akik gyermekkorukban külföldön éltek – Fábián és Bene kegyúri jogukban háborgatták, sőt abból azokat ki akarták forgatni, II. András király a nagy Wolfer unokái és utódaik részére 1212-ben okirattal biztosította a kegyuraságot. Ez az első oklevél, amely a kapomaki apátság alapítására utal. Egy másik oklevél szintén 12. századi alapításra utal. Ez egy II. Géza idejében kelt kiváltságlevél, amelyet 1237-ben említ a budai káptalan, amikor átírja a kapomaki egyház Lánc nevű birtokáról Dénes nádor azon rendeletét, amelyben a nádor ezt a birtokrészt a kapomaki egyháznak ítélte oda.

Dénes nádor – egyébként keltezetlen – oklevelének megerősítését 1237-ben az tette szükségessé, hogy e birtok körül viszály támadt, melyet Simon, veszprémi kanonok és rokonsága okozott azzal, hogy elfoglalta a kapomaki apátság Lánc birtokát. Ezért a konvent és patrónusai panaszt emeltek ellenük, bizonyítékul Géza király oklevelét hozták fel, amely szerint az említett hely Kapornak birtokát képezi. A per az apátság javára dőlt el. Mindezeket összevetve a kapomaki apátság alapításának II. Géza uralkodása idején, 1150. körül kellett történnie. A monostor legrégibb birtokai Vas és Zala megyében feküdtek. Mivel az alapítólevél nem maradt fenn, így csak hozzávetőleg lehet megmondani, hogy mely birtokokat adományozta a Kadar nemzetség, és mely birtokok későbbi szerzemények. Az bizonyos, hogy a kapornaki apátság már alapításkor oly javadalmat kapott, mely a magánkegyuraság alá tartozó apátságok közt tekintélyes helyet biztosított számára, majd a 13. század első felében, 1230 táján még újabb adományokkal gazdagodott.

A monostor nagyságát és jelentőségét jelzi az is, hogy 1217-ben itt tartották a rendi káptalant. A 13. századból négy apát nevét ismerjük az oklevelekből. András apátról tudjuk, hogy 1240 táján a maga népeit Mihály ispán pártfogásába ajánlotta, és valószínűleg ő volt a püspök túlkapásai idején 1237-ben is a monostor vezetője. Márton apát rövid ideig kormányozta Kapornakot. Emlékét a konventnek az az irata őrizte meg, amelyből kiderül, hogy az apát 1251-ben, mint fölkért bíró működött a Rajkyak közt támadt birtokperben, s erről oklevelet is adott ki Mátyás dékán és Péter őrszerzetes tudomásával. E századból fennmaradt források híján biztosan nem tudni, hogy az előző apát miért szorult rá egy világi úr támogatására, de a birtokvédelem szükségessége ösztönözhette Ferenc apátot arra, hogy Kanota és Kádár vas megyei jószágait elcserélte a zalai Szent Mártonnal. Ugyanis az apátok cserével próbáltak megszabadulni olyan birtokaiktól, melyek védelme nehézséggel járt, vagy az ellenük intézett támadások miatt kevesebb hasznukat vették. Valószínűleg ez vezette a fent említett András apátot is abban, hogy világi úr támogatását kérje monostora számára. Ferenc utódáról, Jakab apátról azt tudjuk, hogy 1268-ban a tihanyi apát és népei közt levő konfliktus kiegyenlítésén fáradozott, és hogy 1280-ban még élt.

Az itteni legrégebbi apátsági templom valószínűleg fából épült ideiglenes templom lehetett, s csak később váltotta fel ezt a fatemplomot kőegyház. Az apátságot – miután konventje megszűnt és lakói is elhagyták – 1560 körül erődítették, így török elleni végvárrá alakult. Az apátság és templom alaprajzát a bécsi hadilevéltár 16. századi várfelvételei között találták meg. Ezt az alaprajzot Giulio Turco készítette 1570-ben. E vár-alaprajz azért is hívta fel magára a figyelmet, mert háromhajós román bazilikájával és a hozzácsatlakozó keresztfolyosós kolostorral Árpádkori bencés apátságaink tipikus példáját mutatja. Az északi várfal közelében állt a templom, amelynek egyes részei még ma is fennállnak, beépítve egy 18. századi egyhajós templomba. Az alaprajz szerint a templom és a kolostor egységes, harmonikusan összekapcsolódó épülettömböt alkotott. A templom déli oldalán ábrázolt monostor szabályos négyszögben zárult, középen kerengő látszik, melyet keleten és nyugaton egy-egy nagy, délen pedig egy kisebb terem vesz körül. A régi templomból a torony és a kórus alatti előcsarnok maradt fent legjobban. A tornyok földszinti szakaszai és az előcsarnok nehéz román keresztboltozataikkal elég jól megőrizték az eredeti formákat. Igen szépen fennmaradt, bár befalazva a torony harmadik emeletének keleti és déli ikerablaka is.

Az csúcsíves kapu, – amelyet a mai kapu 1913-as renoválásakor találtak meg – valamivel szélesebb volt, mint a mai, és maga a kórus is magasabb volt a jelenleginél, a két torony és az oromzat pedig zömökebb, mint a mostani torony és oromzat. A 16. század második felében végvárrá alakított monostor 1664-ben leégett. 1734-1779 között több periódusban állították helyre. A főszentélyét megtartva, a három hajó helyett egyetlen új hajót alakítottak ki, nyugati tornyait kijavították, a megmaradt ikerablakait befalazták. Belső terét barokk stílusura formálták. Az 1990-es években elkezdődött a kapomaki templom külső helyreállítása. A munkák során Vándor Lászlónak lehetősége adódott kisméretű régészeti kutatásra. A kutatás eredményeképpen bizonyítást nyert az a Turco-féle alaprajzból már korábban megállapított – feltételezés, hogy a kapomaki apátsági templom bazilikás elrendezésű volt. Megtalálták továbbá a főszentély keleti falában az eredeti félköríves román ablakot, amelyet az első barokk helyreállításkor átalakítottak. Feltárásra került a barokk hajófal mellett a román kori északi hajófal is, és előkerült a déli valamint az északi félköríves mellékszentély alsó két kvádersora. A feltárások alapján világossá vált az is, hogy a három szentély egyvonalban záródott.

Dombon, szabadon álló, keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású, nyugati toronypáros templom, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély déli oldalához csatlakozó sekrestyével, a templom déli oldalához kapcsolódó egykori apátsági épületekkel. A nyugati homlokzat középtengelyében négyzet alaprajzú, nyeregtetős előcsarnok, vízszintes záradékú kőkeretes kapuval. A tornyok felső szintjén középkori ikerablakok, alattuk félköríves szoborfülkékben Szent Péter és Pál szobrai. A tornyok közötti oromfalban Pietà-szobor. A szentély észai oldalán a középkori szentély bemutatott részletei, déli oldalán csúcsíves, mérműves ablakok. Csehsüveg boltozattal fedett hajó és szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A szentély déli falán Semjén Antal apát (†1546) sírköve, 1530 előtt. Falképek: 1800 (Maurer Ignác), átfestve 1930 körül (Kuczka József ), restaurálva 2005-ben. Berendezés: jellemzően 18. század; szószék, keresztelőkút, copf, 18. század vége; padok, 18–19. század; oltárok, 20. század. Orgona: 1889 (Bencz György). II. Géza király uralkodása alatt, 1150 körül alapította Kadar nembeli György a háromhajós, nyugati toronypáros, három félköríves szentéllyel záródó bencés apátsági templomot. A 16. század elején átalakították, a török támadások idején erődítették. Újjáépítésére, egyhajóssá alakítására a középkori részek, a toronypár, az egykori főhajó és apszis megtartásával, 1734–1779 között került sor.
 
 

Forrás:
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében 5. A kapornaki bencés apátság
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.

A Középkori templomok nevű weboldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a Magyarország területén található középkori templomokat, templomromokat, melyek a történelem viharait túlélve mai napig megtekinthetők, látogathatók. A középkori templomok leírása a menü Középkori templomok oldaláról érhető el. 

Középkori templomok
Minden jog fenntartva! © 2021