Zalatárnok | Szent Anna-templom

Mária Terézia királyné 1777-ben megalapította a Szombathelyi Egyházmegyét, amit VI. Pius pápa relate semper kezdetű bullájában egyházjogilag is megerősített. Zala megyéből a pápai bulla 11 plébániát nevezett meg: Bagod, Boncodfölde, Háshágy, Milej, Nova, Pusztamagyaród, Zalaegerszeg, Zalaszentgyörgy, Salomvár, Söjtör és Tárnok. Tárnok plébániatemploma 1504-ben kolostori templom gyanánt épült a ferencesek számára, majd 1554-ben egy Máté nevű mester a templomot várrá alakította. Hagymássy Gábor a fenyegető török vész elől megerősített hellyé tette a kolostort és templomot, majd sokáig, 1565-től 200 évig elhagyatottan hevert, miután a török elpusztította Tárnokot. 1686 után a török egymás után hagyta el szállásait hazánkban, így lassan a templom is visszakerült magasztos feladatának, az istentiszteletnek a szolgálatába. Amikor Nován megindult a hitélet, Tárnok is oda tartozott. A templom ekkor már annyira rossz állapotban volt, hogy a hívek az aszuvölgyi remeteség régi kápolnájában tartották az istentiszteleteket.

1755-ben Padányi Bíró Márton buzdítására teljesen használhatóvá tették a templomot, amely 1756-ban plébániai anyaegyházzá vált. A későbbiekben több restaurálási munkát végeztek benne, a legutolsót 1955 májusában, Pesthy Sándor plébános vezetésével. Ennek két fő célja volt: a templom belső megtisztítása a plébánia 200 éves fennállásának ünnepére, továbbá a Szent Annáról nevezett főoltár freskóinak elkészítése. A szentély főoltár mögötti falán függő Szent Anna-kép helyére a szentély egész hátsó, keleti falára Szent Anna életét bemutató freskók kerültek. ezek három mozzanatot örökítenek meg triptichonszerűen. Az első keretbe Mária születése, a másodikba Szent Anna bemutatja Máriát, a harmadikba pedig Szent Anna halála került, a régi Szent Anna-főoltárképet a templomhajó északi falának középre helyezték.