Zalaháshágy | Szentháromság-templom

Zalaháshágy nevét 1296-ban említették először, majd 1328-ban „villa-Hasagh” alakban fordult elő. A falu egyes vélemények szerint a környéken levő sok hársfákról kapta elnevezését. A más vélemények szerint nevét a Hashagyi családról is nyerhette. A település már az Árpád-korban központi hely volt, melyre bizonyság az ebben a korban épült temploma is, melyet az idők során többször átépítettek és renováltak. Árpád-kori temploma egy ideig a protestánsoké volt, de később visszavették tőlük. 1736-ban restaurálni kellett. A templom 400 személyes, kórusa fából van, harangja külön haranglábon áll. A török időkben is lakott hely maradt, annak ellenére, hogy a török katonai mozgások útjába esett. A falu a Perneszy család birtoka volt. 1790-ben a Bessenyei ­család birtoka lett. A falu előbb a salomvári anyakönyvi kerülethez tartozott, majd 1924 után a vaspöri kerülethez került.

A falu közepén, kis téren áll a téglából épült templom. A legkorábbi része a hajó közepén található és itt a déli hajófalban az 1975-ben végzett kutatáskor a félköríves rézsűs román ablakok és a déli kapu nyílása is előkerült. E kapuhoz tartozott az északi hajófal belső falifülkéjébe másodlagosan elhelyezett román timpanonkő, amelyet 1863-ban Rómer Flóris fedezett fel. E korai templom is a későromán téglakörhöz tartozott. A hajó falát lizénák tagolták, a belső hajófalakba falifülkék mélyedtek. E korai templom 1230. körül épülhetett.

Zalaháshágy temploma Isten Bárányát különös felfogásban ábrázoló timpanonjáról híres. A központi alak – a „Bárány” – egy rohanó, ragadozó testű, fejét visszafordító állat, hegyes fülekkel, kitátott szájából hosszan kilógó nyelvvel, hátán kereszttel. Körülötte fantasztikus állatalakok vannak, köztük a jáki apátság kőfaragványaihoz hasonló szárnyas sárkányok. Az ívet két egymásnak rohanó kígyószerű sárkány keretezi. A művészettörténeti szakirodalomban a legváltozatosabb kormeghatározásokat, ikonográfiái magyarázatokat találunk. A jáki típusú sárkányok és a templom kora alapján biztosnak tűnik a készítés korára 1230. körüli időpont és az is valószínű, hogy az Isten Báránya ábrázolás sajátos formájával állunk szemben. A templomot a 13. század vége felé nyugati irányban bővítették, szentélye és tornya 1696-ban romokban állott és 1745-ben újjáépítették.

A legutóbbi, 2006-os felújításnál ügyeltek arra, hogy a korábbi korok építészeti sajátosságai ne tűnjenek el nyomtalanul. Így a déli falon láthatók befalazott, lőrésszerű ablakok és a román stílusra jellemző déli égtáj felé nyíló, mára megszüntetett kapu. A nyugati oldalon áll a 23 méter magas templomtorony, két haranggal. Amint a látogató belép az ajtón, a kórus alatti részben találja a szintén ősi, homokkő szenteltvíztartót. Az egyhajós templom fala gazdagon díszített, a képek Stefek Albin munkásságát dicsérik. A mennyezeten hat szent alakját láthatjuk. A kórus lábazatán pedig két magyar szent festett képe látható. A hajó közepén az északi falba süllyesztve szintén homokkőből domborított alkotás látható. A dombormű közepén egy kereszt alakja rajzolódik ki, körülötte pedig különböző állatok
figurája látható. A hajóban található, padok fölé állított szentek a velünk és értünk imádkozó szenteket és Jézust ábrázolják. Mielőtt a szentélybe lépnénk egy hatalmas diadalív magasodik fölénk. Az oltárképen a Teremtő Atya, a Megváltó Fiú és a Megszentelő Lélek látható. A szentélyből egy, az 1800-as években hozzáépült sekrestye nyílik. 

Forrás:
Zalaháshágy település hivatalos weboldala
Szombathelyi Egyházmegye hivatalos weboldala: https://www.martinus.hu/
Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon – Zala, Somogy, Tolna megyében In.: Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)